Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-10 / 46. szám
KUCKÓ Bolondtörténetek A szegény és féleszű paraszthoz így szólt pergő nyelvű felesége: — Holnap apámhoz megyek, meghívtak ünnepségre. Akárhonnan is, keríts egy lótuszkoszorút, mert ha nem, akkor nem vagy férjem, és nem vagyok feleséged. A paraszt éjszaka belopózkodott a király kertjébe lótuszért. Az örök észrevették, rákiáltottak: — Ki vagy? — Vadkacsa vagyok — felelte. Az őrök megkötözték. A király előtt megint vallatóra fogták, mire ő vadkacsahangon hápogni kezdett. Végül a király vette át a faggatást, s addig noszogatta, amíg a félszemű elmondta az előzményeket. A király megszánta és elengedte. SZANSZKRIT MESÉK megvenni, mondván, hogy hamis. Hallja közben a mérlegkészítö, hogy hamisítatlan, tűzben tisztított aranyat árul az aranyműves, meg is veszik tőle. No, a mérlegkészítő is meg akarja tisztítani a hamisnak mondott mérleget, bedobja a tűzbe. Elég a mérleg, nevet a piaci nép. Összetereltek a felügyelők egy sereg ostoba parasztot, hogy szedjenek datolyát a királyi udvar számára. Megláttak egy leesett datolyaszemet a földön, könnyű volt felszedni; erre kivágták a faluban az összes datolyapálmát. A kivágott fákról leszedték a termést, aztán felállogatták a törzseket, hogy újra elültetik, de nem sikerült. A gyümölcsöt elvitték és jelentették, hogy igyekeznek eltüntetni a törzseket. Ebből a király rájött, hogy kivágták a datolyafákat, és ráadásul megbüntette őket. Volt egy tudósnak egy bolond szolgája. Egyszer elküldte a kereskedőhöz olajért. A kereskedő edénybe öntötte az olajat, a szolga fogta és hazaindult vele. Útközben egyik barátja rászólt: — Vigyázz az olajra! Folyik az edény alja! Erre a buta szolga megfordította az edényt, hogy megnézze a fenekét. Az egész olaj egyszerre kiömlött a földre. Az emberek nevettek, gazdája elkergette. , Egy városi ember nagyon büszke volt az eszére. Egyszer faluról felfogadott egy szolgát. A szolga nem volt megelégedve a koszttal; esztendő leteltével felmondott és hazament. Távozása után az ember megkérdezte a feleségétől: — Asszony, remélem nem adtál neki semmit? — Egy fél füzér kagylópénzt — válaszolta. Erre az ember tíz füzér kagylópénzt útiköltségre költve utánament, és visszakövetelte a szolgálótól a fél füzér pénzt. Fűnek-fának eldicsekedett okosságával, ki is nevette mindenki. Élt az erdőben egy nagy vagyonú és nagy ostobaságé pásztor. Egy tolvajbanda felkereste, és barátságába férkőzött. Lelkére beszéltek: — Megkértük számodra a városban egy gazdag ember lányát; az apa odaígérte. Megörült a buta, sok pénzt adott át jegyajándékul. Néhány nap múlva a tolvajok jelentették: — Megtörtént az esküvőd. Most már végképpen boldog volt a pásztor, és még több pénzt adott a tolvajoknak. Megint eltelt néhány nap, é$ közölték vele: — Fiad született! Örömében egész vagyonát rájuk bízta az ostoba. Másnap feljajdult: — Látni akarom drága magzatomat! Jajgatásával odacsalta az embereket, és kinevették a csalók áldozatául esett barompásztort, aki barmaitól kölcsönözte az eszét. Egy együgyű mérlegkészítő elvitte eladni az áruját a bazárba. Valamelyik vevő nem akarta (nő 16)
