Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-10 / 46. szám
Idősebb Mezei Sanyi bácsi 1936-tól rendelkezik vadászengedéllyel. Három nagy különbséget sorol, ami a régi időket a mostanitól megkülönbözteti. Először is: több volt a vad, nem volt annyi vadász, mint mostanság. A szegény nép között az agancs nem volt akkora érték, bizony csak úgy bedobták a gödörbe. A húst meg kimérték a népnek, míg most be kell szolgáltatni, vagy az árát befizetni. A vadásztitkot azonban, most is, mint régen, meg kell tartani; és aki nem tiszteli ezen szabályt, annak könnyen a puskájába kerülhet. Él még aztán a szilicei vadászok között egy másik régi szokás: ha egy vadász olyan vadat lő, amit eddig még nem lőtt, ráfektetik a zsákmányra és jó! elnáspángolják. Ami, ha eredetére visszanyomoznánk, afféle avatási szertartásnak is tekinthető A Tanyarét — itt szokott lezajlani a ..bikabőgés", az itteni nagy tölgyek alatt bizony szívesen tanyáznak a vadak. A szénaasztagból pedig néha jobban esik a vadnak a tépdesés. mint az etetőből. A csoport házirendjének egyik pontját éppen az itteni füves terület rendszeres gondozása képezi, ami a valóságban úgy zajlódik, hogy: szombat délután háromtól hatig kijönnek vagy tízen, kaszálógéppel lekaszálják a füvet; ahol a talaj köves, ott kaszával; közben szalonnát sütnek, és egy-egy kupicával is lecsúszik a torkukon Panaszkodik az egykori krónikairó, s ebből a panaszkodásból azonnal két dolog is nyilvánvaló. Mint irta volt. a szilicei (Silica) határban nemcsak a természeti és éghajlati viszonyok kedveznek a különféle vadnemek tenyésztésének, hanem az a körülmény is, hogy a vidék nagybirtokosai oda törekednek, hogy ezek a vadfajok megtelepedjenek és jó gondozásban részesüljenek. A nagyvad szaporodásával szemben azonban gombamód szaporodnak a vadorzók is, kik ez idő szerint csapatostul keresik föl a legvaddúsabb vidékeket és valóságos hajtóvadászatot rendeznek a féltett vadakra anélkül, hogy a tilalmi időszakra tekintettel lennének. A vadőrző személyzetet meg orvlövéseikkel sikerül megfélemlíteni annyira, hogy a rendesen nagyobb családdal megáldott erdő- és vadőr nem meri a gyakran húsz személyből álló vadorzó csapatot üldözőbe venni. A hatóságok e baj orvoslására mindent elkövetnek — írja tovább —, de a mai vadásztörvény mellett az eredmény semmis, mert a vadorzónak vagyona nincs, a kiszabott 10—30 napi elzárást pedig erőgyűjtésül használja. Mi tehát ebből a két nyilvánvaló tanulság? Az egyik, hogy ritkán terem a magasságos ég alatt ilyen gyönyörűség, mint a Szilicei-fennsík. A másik pedig, hogy a vadászösztön nem válogat. Megtelepszik szegényben-gazdagban egyaránt, s nem hagy néki nyugtot; kergeti, űzi öt szüntelen, hajnalban és napszálltakor, esőben és hóban, napsugárban és égzörgésben. Persze, nem az efféle kóbor vadászösztönröl beszélek, amit a krónikaíró említett volt, hanem arról a nyugtalanságról, ami a szabadságot és a természetet, az igazi vadászboldogságot jelenti az embernek. Mert Az itt élők vélekedése szerint egy gyönyörűség a Szilicei-fennsík. Flórája. faunája védett, jellegzetessége a karsztos-köves talaj Ifjabb Mezei Sándor vadászgazdahelyettes a Magasbércen lévő etető előtt. Ide hordják a lekaszált széna egy részét, persze az itteni mezőt is megkaszálják; nagy az etető padja (padlása), fér reá élelem
