Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-10 / 46. szám
Monoton robajjal zakatoló gépsorok a szövődé egyik óriási helységében. Néhol tizennyolc gépet kezel egy munkásnő. Az emberen, vagy a gépen múlik tehát a minőség ? 1988 január elsejétől a Slovakotex termelési-gazdasági egység növeli azon vállalatainak számát, amelyek bekapcsolódnak a gazdasági szervezetek nagyobb önállóságáért és felelősségéért indított országos kísérletbe. E kísérlet egyik résztvevője lesz a lévai (Levice) Csehszlovák—Szovjet Barátság Gyapotfeldolgozó Vállalat is. A Levitex a többi textilipari létesítménytől eltérően az egyik legnyereségesebb ilyen jellegű vállalat hazánkban, s elavult textilgyárainkhoz képest is a legkorszerűbbek közül való. Tizenhét éve létesült... Egy országos kísérlet előtt Az új évben bekövetkezendő változásokhoz fűzött reményekről és aggályokról kérdeztük Ján Janovicky mérnököt, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettesét. — A legfontosabb változás az lesz, hogy a vállalat minden költségét és szükségletét a saját forrásaiból, illetve az állami bank kölcsöneiböl fogja fedezni. Ez azt jelenti, hogy felsőbb szervünktől, a Slovakotextől semmiféle juttatásokat nem fogunk kapni, egyedül saját erőnkre és képességeinkre támaszkodhatunk, a kiadásainkat a bevételeinkből kell majd — természetesen a lehető leggazdaságosabban — fedezni. A vállalatot annak alapján értékelik majd, hogy mennyire képes helytállni a szerződéses kapcsolatokban, valamint fizetőképessége szerint. Az önfinanszírozás kizárja, hogy ne teljesítse kötelességeit, ellenkező esetben nem lesz elég fedezete a bérekre, és a gyakorlatban megszűnik létezni. — Megfelelnek-e önök jövőre ezeknek a követelményeknek? — Annak ellenére, hogy csupán négy éve szakadt el vállalatunk a ruzomberoki gyártól, szép eredményekkel dicsekedhetünk. A négy év alatt megkétszereztük nyereségünket. Az önállóság első évében majdnem harmincnégy millió korona nyereségünk volt, tavaly több, mint hetvenöt millió korona, az idén pedig több, mint nyolcvan millió koronát várunk. Ez idő alatt került a fonodába a gyapotfeldolgozás során keletkező hulladék újrafelhasználásához való gépsor, jó üzletnek mutatkozott a Denim farmeranyag gyártásának beindítása is. Ebben az évben kellene üzembe helyezni egy svájci fehérítő gépsort a kikészítő részlegen. Az igazgatóhelyettes bizakodva néz a jövőbe. A számadatokat hallva azonban érdekes ellentmondásra bukkanunk. Hogyan egyeztethető össze, hogy nyereség dolgában javult az üzem, viszont a minőségben még akadnak hibák? — Mi teljesítjük a minőségi tervet, a felvásárlóink követelményei azonban már magasabbak. Ma az ingek legapróbb anyaghibája is osztálycsökkentéssel jár. És a Ruzomberokból kapott, nyersanyag például még megfelel a csehszlovák szabványnak, de a belőle gyártott késztermék a piac követelményeit már nem elégíti ki. Ha tehát nem lennének ilyen és hasonló problémáink — ezek közé sorolnám még a gépek karbantartásához szükséges szerszámok hiányát stb. —, akkor bizonyára még jobbak, nyereségesebbek lennénk. Minőségellenőrök a gyárban A Levitexben június óta népi ellenőrök őrködnek a gyártott kelmék minősége felett. Pár hónap múltán ugyan még korai eredményekről beszélni, mi mégis erre kérjük a minőségirányitó osztályvezetőt, Stanislav Horniakot. — Már egy május végi ülésünkön foglalkoztunk a minőség romlásának okaival, mert a gyártáshibák kb. 4 százalék veszteséget jelentenek évente. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a bajok legfőbb okát a gyártás harmadik fázisában, a kikészítésben kell keresnünk. Megalakulásunkkor a ruzomberoki V. I. Lenin Gyapotfeldolgozó Vállalathoz tartoztunk, és ennek keretében főként munkaruhákat, ipari textilt, félkészárut (pl. további megmunkálásra váró sátoranyagokat), kendőket, ágyneműt, kötényeket gyártottunk, a termelést ehhez mérten „durva" gépsorokkal látták el. Csakhogy amikor négy éve önállósultunk, kénytelenek voltunk áttérni a „finomabb" anyagok gyártására is (ing, felöltő, felsőruha anyagok, flanel, farmer), természetesen a régi felszerelésünkkel. Ezek igényesebb megmunkálást igényelnek, s érthető, hogy a szövörészleg és a kikészítő részleg gépei képtelenek megfelelni az új követelményeknek. Hazánkban a ruzomberoki gyár kivételével nem találunk még egy olyan textilipari üzemet, amely az ittenihez hasonló eljárásokkal ennyiféle kelmét gyártana. A legtöbb reklamáció is a finom megmunkálást igénylő textíliákra érkezik. A leggyakrabban a férfiingeket gyártó Bánovce nad Bebravou-i Zornicától, a trencíni ruhagyártól, a púchovi Makytától, a presovi Nálepka Százados Ruhagyártól, kevesebb a stráznicei Sóhajtól és a vimperki Sumavantól. A durvább textil átvevői meg vannak elégedve a minőséggel. A hosszabb ideje gyengébb minőségű anyagaikra a kormányszervek is felfigyeltek, és júniustól a népi ellenőrző bizottság tagjai vizsgálják ennek okait. Ők a minőség egyik legfontosabb meghatározójára, az emberi tényezőre összpontosítják figyelmüket. A kevésbé jó termékek közül a ruzomberoki nyersanyagból gyártott Evald flanel ágynemű, a Gian 90 ing alapanyag, a trencíni és púchovi megrendelésre gyártott Lukrea kelme és a presoviaknak meg főleg exportra készített Mineda farmervászon minőségének javítását tűzték ki célul. Naponta figyelemmel kísérik az egyes gyártási folyamatokat, konkrét intézkedéseket hoznak, amelyeket a vezetőséggel együtt hetente megvitatnak. Eddig kb. 124 észrevétel irányult a minőség javítására. A vállalat úgy fogadta az ellenőröket, hogy nem büntetni jöttek, hanem közös erővel a jobbítás felé vezető új utakat keresni. Természetes, hogy amíg itt vannak, mindenki jobban ügyel a munkájára, s néhány hónap alatt annyira megszokja ezt, hogy remélhetőleg az (nŐ4)
