Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-10 / 46. szám
A legőszintébben... Szomszédom megvárt a liftajtónál, maga elé engedett. Kicsit meglepődtem, hiszen jó néhány éve együtt lakunk, de még sosem tapasztaltam nála ilyen előzékenységet Zárkózott. magának való ember, akiről az a hir járja, hogy igazságtalanul bántak el vele a gyárban, ahol mesterként dolgozott. Addig szókimondó volt, soha meg nem hátrált, s talán épp ennek következménye a mostani bezárkózottsága. Két-három éve lehet a nyugdíjig. Nem kérdezte, hányadikra megyek, nyilvánvaló volt számára, hogy a földszintre. Megnyomta a gombot és felém fordult — Ne haragudjon, hogy megszólítom, hogy ilyennel zavarom, de tudja, hogy van ez... Elhallgatott Mint aki tart valamitől, visszavonulást fújt. Zsebébe nyúlt, cigarettát vett elő, szájába dugta, s már égett a gyufája, amikor ráébredt hogy liftben tilos a dohányzás. Bfújta. Ekkor tört fő! belőle. — Tényleg olyan jók ezek az új orosz filmek, ahogy azt maga megírta ? — Majd mint aki megkönynyebbü/t a felvonó ákombákomokkal rondított faburkolatának simult. — Igen, jók — válaszoltam, de arcomra valami bizonytalanságféle ülhetett mert nyomban nekem szegezte kételkedését. — Valóban látta őket? Megmondtam neki, hol s mikor láthattam ezeket a filmeket, s hogy ezek a világszerte nagy port kavaró, sikert sikerre halmozó szovjet filmek mozijainkba is eljutnak. Csak ki kell várni, hiszen annyi jelentős film szinkronizálása, amennyivel filmforgalmazóink adósak a közönségnek — bár most találóbb, ha azt mondom, a közvéleménynek —, eltart egy kis ideig. A forgalmazók tájékoztatása szerint nemcsak az olyan várva-várt alkotások, mint a „Könnyű-e fiatalnak lenni?" vagy Abuladze Vezeklése kerül filmszínházainkba, de velük egyetemben jó pár olyan alkotás, amely a szovjet történelmi félmúlt és jelen visszásságait, ellentmondásait kertelés nélkül és magas művészi szinten fogalmazza meg. A földszintre értünk. Szomszédom nem válaszolt semmit, megköszönte, hogy magam elé engedtem, majd ő tartotta nekem a bejárati ajtót Udvariaskodtunk, de nem ezen volt a hangsúly. Mindketten tudtuk, hogy a liftbeli beszélgetés befejezetlen. — Merre tart? — kérdezte, s miután megmondtam, hogy a boltba, azt felelte, neki is arra van útja. Együtt baktattunk. — Ne haragudjon, de a múltkor vetítették a „Bocsáss meg, Madárijesztöt", amiről én minden kritikát elolvastam. Szinte valamennyi leír egy jelenetet amelyben a kislányt tűzzel fenyegetik az osztálytársai. Ez nem volt benne az itt vetített filmben. — Elhallgatott. Nem tudtam, mit mondani, hiszen én is láttam a filmet s csak igazolni tudtam az ö szavait. Aztán magam sem tudom, miért, igyekeztem filmforgalmazóink védelmére kelni. A szomszédom ajkára ironikus mosoly ült s ebben a mosolyban sok minden benne volt. Főleg az a kételkedés, amely egy számára ismeretlen, láthatatlan, de mégis létező közegnek szólt. Annak a közegnek, amely a dolgok mögött húzódik. Aztán hát beléptünk a boltba, kosa-, rat fogtunk, és bevásároltunk. S én úgy döntöttem, hogy amikor városkánkban legközelebb megtekintésre érdemes szovjet filmet vetítenek majd, becsöngetek a szomszédomhoz, és meghívom, nézzük együtt. Nézzünk meg együtt egy olyan szovjet filmet, amelyben nemcsak hogy a művészi és az erkölcsi teljesítmény fedi egymást, de magában hordozza az igazságkeresésnek, a múlt ellentmondásainak, a múltban elkövetett igazságtalanságok tisztázásának és kimondásának a szándékát is, amely — szerencsés összhangban —, mind a szovjetek kortárs irodalmában, mind politikai kultúrájában megmutatkozik. Nézzük végig, mondjuk, a „Barátom. Ivan Lapsint", talán minden idők leghitelesebb filmjét a szovjet 1935-ről, amikor kezdett tömegessé válni a milliókat meghurcoló önkény. Hogy aztán egyedül maradjon. Egyedül. Lapsinnal és emlékeivé/. A múlttal, amelynek tisztázásához, a helyzet ezt mutatja, őt is hozzásegítheti egy film. A legőszintébb... SZIGETI LÁSZLÓ Fotó: archív A Szlovák Nőszövetség hetilapja XXXVI. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRUD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nöszövetség KB ZIVENA kiadóvállalata, 812 64 Bratislava. Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kés. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókíviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hirlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) — Budapest V., József nádor tér 1. Előfizetési díj: évi 180,—Ft — Csekkszámlaszám MNB 215—96 162 — A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaéiame, n. p., 042 67 Kosice, Svermova 47. Indexszám:: 49 413 Kéziratokat és képeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza! Borítólapunkon: Tamara Glitnyevaja és festményei Fényképezte: V. Plotnyikova (A PN) (nőD
