Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-03 / 45. szám

zetbe került kollégát, s jó hangosan rá is kiáltott olaszul. A fiatal trombitamüvész, Carole Dawn Reinhart hiába állt zenélésre készen a pódium közepén. Az öt kísérő kamarazenekar egyik hölgytagja kiszaladt ugyanis a pódiumról — kint felejtette a kottáját. Teltek-múltak a percek, óráknak tűntek, Carole Dawn Reinhart türelmesen ált, és rendületlenül mosolygott, még tréfálkozni is volt ereje és idegzete. „Én itt vagyok", majd „legalább még nagyobb lesz a feszültség" mondta a közönségnek derűsen. Végül meglett a kotta, a zene szárnyalása elfeledtette ezt a kis intermezzót a hallgatósággal.

Ezek az események persze nem kerülnek be a 23. Zenei Ünnepségek krónikájába, inkább csak afféle kuriózumként maradnak meg a részvevők emlékezetében. A lényeg, a cél ezúttal is az volt, hogy minél több klasszikus és kortárs zene hangozzék föl ezekben a napokban Bratisla'vában és több szlovákiai városban. Hogy tizenkét tehetséges művész, illetve együttes is bemutatkozhatott a közönségnek a Fiatal Előadóművészek Pódiumán, amely nem egy — ma már elismert — zenészt bocsátott útjára az előző évek során. És nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy az Ünnepségek alkalmat adtak arra is, hogy zenei szakemberek, zeneszerzők és előadóművészek találkozzanak, véleményt cseréljenek, új müveket ismerjenek meg, közelebb kerüljenek egymáshoz, s elvigyék a Zenei Ünnepségek hírét hazájukba.

A felfokozott várakozás, amely a Zenei Ünnepségeket megelőzte, a hangversenyek fénye, hangulata, valóban ü néppé varázsolta ezt a két hetet. A zeneértö, zeneszerető közönség élvezhette a hazai művészek és a világ muzsikusainak játékát, a mindennapok gondjaiból kikapcsolódva átadhatta magát a zene varázsos erejének.

vist hegedűjátéka, Bartók Divertimentója a Liszt Ferenc Kamarazenekar előadásában, a kiváló koncertmesterrel, Rolla Jánossal az élen, az ortodox liturgikus dalok Nikolai Gedda előadásában, a véget érni nem akaró bravózás, Bohdan Warchalnak és a Szlovák Kamarazenekarnak a fellépései mind-mind olyan események voltak, amelyekre még sokáig emlékezni fog a közönség.

Az élményt nem zavarták meg azok az epizódok sem.

amelyek a hangversenyek lefolyásának szigorú rendjébe nem illettek be ugyan, mégis, mivel emberi megnyilvánulások voltak, rokonszenvet váltottak ki a hallgatóság körében. A temperamentumos egyébként mosolygós Aldo Ceccato például nem sokáig tűrte a hangverseny közben a háta mögött szöszmötölő fényképész zavarását. Egy pillanatra sem esve ki a dirigálás ritmusából, hátat fordítva a zenekarnak, villámló szemekkel nézte a kellemetlen hely-Az idei Bratislavai Zenei Ünnepségek befejeztével ismét örömmel nyugtázhatjuk hogy változatlan a közönség érdeklődése e komolyzenei rendezvénysorozat iránt. Telt ház előtt zajlottak le a hangversenyek, operaelőadások, s ez nem kis dolog, ha meggondoljuk hogy két héten át naponta általában három — de volt olyan nap, amikor még több — koncertet rendeztek. S bár akadtak olyanok, akik előre — szervezetten vagy egyénileg — több jegyet vásároltak meg, mint amennyi hangversenyre aztán ténylegesen el is mentek, mindig voltak elegen (főleg fiatalok, konzervatoristák), akik megtöltötték az üresen maradt székeket, sőt, állni is hajlandók voltak egy-egy szép zenei élmény reményében. Ebben pedig nem volt hiány! A teljesség igénye nélkül: Peter Dvorsky dalestje, amelyen operaáriákat és olasz dalokat adott elő, a Tosca, ugyancsak Peter Dvorskyval és Sass Sylviával, a fiatal svéd Ghristian Bergq-BERTHA ÉVA