Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-28 / 5. szám
A bizonyítvány mellé Két szülői értekezleten is jártam nemrégiben. Elsőosztályos, hat-hétéves gyerekek iskolai munkájáról számolt be a tanító néni az egyiken, és éppen kamaszkodni kezdő tizenegy éves ötödikesekéről a másikon. A kél gyerekcsoport egy-egy újonnan alakult közösség. Az egyik a város óvodáiból gyűjtötte össze tagjait, a másik a városból és a környező falvak kisiskoláinak alsó tagozatairól. A nagy gond mindkét tanító néni számára: hogyan formálja közösséggé a gyerekcsapatot az előttük álló négy évre. Nem reménytelen feladat, de nem is könnyű. Mert milyenek ezek a gyerekek? Agresszívak — foglalja össze tömören az első osztályosok fiatal pedagógusa. — Közömbösek a másikkal szemben és sajnos, alig intelligensek — mondták a másik értekezleten. — Árulkodnak is rettenetesen — panaszkodtak a hatévesekre. — Azt hiszik, attól tesznek jobbak, ha a társukat befeketítik. Azután: kiabálnak egymással, bökdösödnek. Szép, nyugodt hangon, kedvesen alig szólnak egymáshoz. Affektálnak inkább, vagy ingerülten beszélnek egymással. Csak azért, hogy az mindenképpen lássa, nem sokra becsülik öt. A kamaszodók már nemcsak egymást nem tisztelik, a tanítójukat sem. „Különösen a jó tanulókkal boldogulnak nehezen — hangzott el a meglepő kijelentés a nagy tapasztalatit pedagógus hallgatósága előtt. — A jó tanuló általában tudja az anyagot, és meg nem állhatja, hogy ne fitogtassa folyvást a tudását. Ha nem öt szólítják, ö akkor is felel, ha a társa elakad egy pillanatra, ő már hangosan mondja helyette, sőt. a tanár beszédébe is belekiabál. Hogy szerényebben is viselkedhetne? Eszébe sem jut. Van néhány igen jóeszü jiú az osztályban. Sajnos, éppen ők a csöndes, inkább magukba forduló alkatok. S a sok jó tanuló lány teljesen elnyomja őket. Lassan teljesen kiszorulnak az osztály közösségi életéből. Kár pedig. Mert éppen ez a néhány szerény, csöndes Jiú a legintelligensebb gyerek az osztályban. Volna mit tanulni tőlük a többieknek! Természetesen nem tárgyi tudásra gondolok elsősorban. ” A tanító néni szavai kissé leforrázták a szülőket. Néhányuk nem is sok évvel ezelőtt még ugyanezeket az öreg padokat koptatta, éppen Z. tanító néni tanítványaként is. Innen indult neki az értelmiségi pályának. Gyerekét már lexikonok, kézikönyvek, szakkönyvek veszik körül otthonában. S ö eddig azt hitte, az eredmény meg is látszik: a gyerek jól tanul idáig csupa egyes. S lám. Z. Tanító néni mégsem elégedett. Z. tanító néni az értekezlet végén csak egyet kér a megjelent tisztelt szülőktől Tiszteljék meg a pedagógus munkáját legalább annyira, hogy otthon a gyerek előtt nem szidják, nem ócsárolják, mégha éppen nem értenek is egvet az eljárásával. A gyerekük érdekében kéri ezt. Több kommentárt nem fűzött mondanivalójához. Nem fenyegetőzött. Pedig elmondhatta volna még: pár évvel ezután szokott következni, hogy a szülőjét ócsárolja a kamasz, az ö beszédébe vág közbe, az ö tanításait veszi semmibe. Aztán következik a feleség, a férj ócsárlása. Aztán a... Eg): pszichológus írta könyvében: „Kultúránk régebbi korszakaiban, vagy Kínában a kimagasló szellemi tulajdonságokat értékelték az emberben a legjobban. A tanító nem csupán — sőt nem is elsősorban — információforrás volt, hanem azt a szerepet töltötte be, hogy bizonyos emberi magatartásformákat közvetített (...). ha felidézzük, hányféle módja van (ti. ma), hogy ifjúságunk megismerkedjen olyan élő és történelmi személyiségekkel, akik megmutathatják, mire képes az ember mint ember (. ..), ha minden idők nagy irodalmi és képzőművészeti alkotásaira gondo-KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELE Ittnk. űgv tetszik, megvan az esélye a termékeny látomásnak a helyes emberi tevékenységről és következésképpen a hibás tevékenységre való érzékenységre is. Ha nem sikerül életben tartanunk az érett élet látomását, akkor azzal az eshetőséggel találjuk magunkat szemben, hogy egész kulturális hagyományunk összeomlik. Ez a hagyomány elsősorban nem egy bizonyos ismeretanyag, hanem bizonyos emberi jellegzetességek átörökítésén alapul. Ha a jövő nemzedékek nem látják többé ezeket a jellegzetességeket, egy ötezer éves kultúra összeomlik, hiába öröklődik át és fejlődik tovább az ismeretanyag. ” KOCSIS ARANKA Főszerkesztő: PÄKOZDI GERTRÚD Főszerkesztő-helyettes: JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA Megbízott szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja XXXV. évfolyam Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB ZIVENA kiadóvállalata.. 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334-183 — Terjeszti a Posta Hirtapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kés. — Külföldi megrendelések: A Posta Központi Sajtókivrteli és Behozatali Szolgálat — PNS. Ústredná expedícia a dovoz tlace, 810 05 Bratislava. Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V.. József nádor tér 1.) Előfizetési díj: évi 180,- Ft - Csekkszámlaszám MNB 215-96 162 - A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciame n. p.. 042 67 Koáice. Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon: Ingrid Spiegel óvá. a csehszlovák műkorcsolya-bajnokság gálaműsorának résztvevője (írásunk a 12—13. oldalon) Könözsi István felvétele
