Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-07-29 / 31. szám

MÉG IDEJÉBEN ... A nap sugarainak július végén és augusztus elején van a legnagyobb ere­je. Ezért nem árt, ha ilyenkor újra felidé­zünk néhány napozási alapszabályt. Elsősorban egészségünket tartsuk szem előtt a napozásnál, de ne akar­junk egyhetes szabadságunkról néger­­barnán visszatérni. Lassan, rövid időtar­tamokkal kezdjük a napozást, és a na­pon való tartózkodás alatt egész tes­tünket, de főleg az arc vékony bőrét védjük napozókrémmel. A napozást minden alkalommal csak tiszta arcbőr­rel kezdjük el. Hogy az üzleteinkben kapható bő választékból sikeresen kivá­lasszuk a bőrünknek megfelelő kozme­tikai szert, ahhoz nyújt némi segítséget az alábbi táblázat, amelyikből megtud­hatjuk, hogy az egyes bőrtípusok napo­zás előtti tisztításához, napoztatásához és napozás utáni ápolásához milyen összetételű krémek és arcvizek a legal­kalmasabbak : Bőrtípus Tisztítás Ápolás Napozókrém normál minden hagyományos módszer tápláló és hidratáló krém felváltva naptej, napolaj száraz víz, tisztítótej, krém, nem illatosított szap­pan, arcvíz zsír- és nagy víztartal­mú krémek zsíros napozó vagy bőrtápláló krémek zsíros víz, babaszappan, al­koholos arcvíz vitamintartalmú, zsír­mentes és gyógynö­vénykrémek, azulénes krémek naptej és napolaj, de csak vékonyan és ritkán vegyes víz, babaszappan, tisztítótej, -krém azu­­lénes arcvíz hidratáló vagy félzsí­ros nappali krém a legújabb napo­zótejek és emulzi­ók Gyakran túl magasak, viszont kis méretűek a bárszekrények a bennük tárolt üvegekhez képest. Okosabban kihasználhatjuk a kis teret, ha felszerelünk egy — az ábrán látható — talpaspohár-tárolót. A tartósint jobb először rétegelt lemezre erősíteni, majd az egészet a bárszekrény belsejébe. Kertészkedőknek I Őszi és kora téli hajtatásra a salátamagot augusztus elején vessük szabadföldi palántaágyba. A palántákat szeptember elején ültessük ki. Az ágyásokat úgy készítsük el, hogy ablakokkal takarhassuk. A hűvös, esős idő beállta előtt a melegágyi kereteket rakjuk föl, és ablakokkal takarjuk le. Az így nevelt saláta ' november végétől karácsonyig szedhető. A hajtatott saláta legfontosabb ápolási munkája a szellőztetés és az öntözés. A fejesedés kezdetén az öntözést csökkentjük, ezáltal a fejek berothadása elkerülhető. Szükség esetén a talajt fellazítjuk. A fejes saláta akkor érett a szedésre, ha a fejek kemények. A teljes befejesedést nem szükséges megvárni, mert így hosszabb lesz a szedési idény. Késsel szedjük, ügyelve rá, hogy az összes borítólevél a fejen maradjon. Kisállattenyésztés A megfelelően takarmányozott ludak először 10— 11 hetes korban téphetők. Ezt azonban nem annyira az állatok életkora, mint a toll érettsége határozza meg. Amikor a liba hullatni kezdi tolláit, s a száraz csévéjű toll testének minden részéről könnyen kihúzható, akkor kezdődhet a tépés. A nedves, véres csévéjű toll még nem való tépésre, mert éretlen, törékeny, rugalmassága nem megfelelő, könnyen befülled, rossz szagú lesz. Egyszóval nem megfelelő minőségű tollat kapunk belőle. A tépett ludat aztán úgy kell takarmányozni, mint tojástermelése idején. A toll ugyanis, amelytől megfosztottuk, sok fehérjét, ásványi anyagot tartalmaz, pótlásához ilyen anyagokat, valamint jelentős mennyiségű energiát használ fel a lúd, mindezt meg kell hát kapnia a takarmányban. Tudniillik... az ajándék sokféle lehet s a szán­dék, amellyel adjuk, növelheti vagy csökkentheti értékét. Lehet az ajándék őszinte, hazug, udvarias, ki kény szeri­­tett és szóró. S ezek a jelzők mind az ajándékozót jellemzik. Őszinte az ajándék, ha jó szívvel, örömszerzés céljával adják. Ha a gye­rek megtakarított pénzéből szappant vagy virágot vesz az édesanyjának, hogy fe/köszöntse, ugyanakkor nem emlegeti, hogy milyen új játékcsodát, szuperlemezt vagy más cuccot látott, amit okvetlenül szeretne megkapni... S ugyancsak őszinte az az ajándék, melyet átadva nem rukkol elő a nej férjének egy méregdrága rúzzsal vagy parfümmel, mondván: ugye, nem ha­ragszol, hogy magamat is megleptem. Az ilyen „meglepetések"lehetőleg ne a szívünknek kedves ember ünnepnapjait felhőzzék be. Olyankor hagyjuk, hogy ők legyenek a központban, s a nekik szánt ajándék domináljon. Új szerze­ményünket esetleg magunkra kenhet­jük, de diszkréten, hogy az ünnep fé­nyét emeljük vele, manapság ugyanis nem bűn — még szűkebb családi kör­ben sem — vonzónak lenni, s ha egy nő beleszeret valamibe, azt előbb-utóbb úgyis megszerzi magának. Erre nem kell ürügyet keresnie. A hazug ajándék — nem ajándék. A legtöbb esetben megvesztegetés a neve. Ha például azt szeretnénk, hogy nyugati turistautunk végre valahára megvalósuljon, s ezért egy üveg (cso­mag — s itt most mindenki tetszés szerint képzelje el mit —) valami kísé­retében felkeresnénk az illetékes devi­zaügyest. nem ajándékot adnánk neki. A hálapénzről és a borravalóról koráb­ban szóltunk már, s ott említettük: a megvesztegetéssel bővebben a büntető törvénykönyv foglalkozik. Most csak annyit tennénk hozzá, hogy az ajándék­nak álcázott megvesztegetés is meg­vesztegetés. Van udvarias ajándék is. Például ha először megyünk látogatóba valahová, virágot viszünk. S mindig visz virágot a fiú. aki jövendőbelijéhez, annak szüle­ihez bemutatkozó látogatásra megy. Ez a régi jó szokás, és bár manapság divat viszolyogni tőle, kár lenne szakítani vele. Inkább a kiterjesztésén kell fára­dozni: vigyen virágot a lány is jövendő férje szüleinek, ha látogatóba megy hozzájuk. Ha pedig lánykérőbe megy a fiatalember, kötelező a szülőknek szánt virág (de kaphat csokrot a menyasz­­szonyjelölt is). A kikényszerített ajándék általában csereüzlet Névnapra hívnak meg ben­nünket, hangsúlyozzák az alkalmat Vi­gyünk valamit, legfeljebb: legközelebb mi is meghívjuk a meghívókat... Mert általában baráti körben ünnepelünk, s a nem várt kiadáson ne mérgelőd­jünk ... Inkább el se kezdjük a „meg­hívást meghívásért", ajándékot ajándé­kért összejöveteleket. Mindig olyasmit ajándékozzunk, ami nem dönt anyagi romlásba bennünket. Lehetőleg olyan holmit, amiről tudjuk, hogy a másiknak szüksége van rá, így örömet szerzünk vele. És hogy mit ne ajándékozzunk ? Ami a másé. Pl. szüléink könyvtárából köny­vet, a gyári műhely szerszámaiból bar­­kácsfelszerelést. De ne ajándékozzuk el azt sem, amit mástól kaptunk. Ne ad­juk tovább a csúf vázát a giccses mázolmányt... Miért lenne a mega­jándékozottnak rosszabb ízlése, mint nekünk? Vagy miért keltenénk azt a látszatot, hogy nekünk ilyen rossz az ízlésünk? Egyébként is: előfordulhat hogy egy-egy förtelmes ajándék vándorútja során ismét csak nálunk köt ki... Ne ajándékozzunk olyasmit se, ami nem ajándék. Ne nevezzük ki ajándék­nak a nemrég vásárolt háztartási gépet, ha nem adunk mellé egy szál virágot vagy egy üveg behűtött italt sem! Ne ajándékozzunk pénzt Közeli hoz­zátartozónknak megmondhatjuk, mennyit szántunk ajándékra, s meg is kérhetjük, válassza ki, mit szeretne, de úgy illik, hogy a pénztárnál mi fizes­sünk. (Főleg ifjú házasok esetében!) Kivétel: jegyeseknek munkatársak gyűjthetnek pénzt ajándékra. Mert még mindig jobb egy „bélelt" boríték, mint tizenkét kávéfőző, öt vasaló vagy há­rom resó. A menyasszonytánc a népi bölcsesség egyik jele, feltéve, hogy előt­te nem kell kötelezően átadni az aján­dékot — vagy az újabban szokásos — pénzes borítékot, mert akkor már csak többletkiadás a vendégseregnek. _______________________Szalav Zoltán rajza (nŐ23)

Next

/
Oldalképek
Tartalom