Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-14 / 3. szám
tottat kötünk. Az 13., 5. sor — 8 sima; a 2. és minden páros sor — simára sima, fordítottra fordított; a 7. sor = 2 szemet segédtűre veszünk és a munka elé helyezzük, 2 sima. a segédtün lévő 2 sima. 2 szemet segédtűre veszünk és a munka mögé helyezzük, 2 sima, a segédtűn lévő 2 sima. 9—11. sor— színén sima. 13. sor —a 7. sorral. A mellette lévő egy oldalra dűlő csíkban az 1. sor —6 sima, 2. sor és minden páros — simára sima. fordítottra fordított. 3. sor — 1 szemet segédtűre veszünk, a munka elé helyezzük, 1 simát lekötünk, a segédtűn lévőt visszatesszük a bal tűre és lekötjük az 5 sima szemet. 5. sor — 1 sima, 1 szemet segédtüre veszünk, a munka elé helyezzük, 1 sima, a segédtün lévőt visszatesszük a bal tűre és lekötjük a 4 sima szemet. így kötjük, amíg a 6 sima szem eldől végig. Utána csavart csík következik. Az ujját 40 szemre kezdjük, 2 cm patent után ugyanúgy osztjuk be a szemeket a csavarásoknál, mint az elején. 35 cm magasságig 5—5 szemet szaporítunk mindkét oldalon egyenlően elosztva. A nyakon felszedjük a szemeket a körkötőtűre és 2 cm magas patent rész után leláncoljuk. juk a röpnyilással ellátott részt, majd ehhez ügyesen hozzáragasztjuk az előre elkészített felső részt. A ragasztószalag a belső részen lesz. Legvégül kerül sor az etető aljára. Ennek erősnek kell lennie, ezért belülről és kívülről is jól megragasztjuk a peremén. A belső oldalról még hosszanti erősítő pántokat is ragasztunk rá, az etető falától kezdve az alján át egészen a másik falig, csillag alakban. Felül akkorra nyílást hagyunk, hogy a kötél — amelynél fogva felakasztjuk — átférjen rajta. A kötél végére jó nagy csomót kötünk, s ezen akad meg, vagyis az tartja a madáretetőt. Most kerül sor a konzerválására. Hogy az eső és a hó ne áztassa szét azonnal, színtelen csónaklakkal belülről és kivükről is átkenjük. Miután teljesen megszáradt, a külsejét még egyszer belakkozzuk, így a vastagabb lakkréteg nem engedi átázni a kartont. Hogy a szél ne lengesse túlságosan, néhány nagyobb kavicsdarabot tegyünk az aljára, és lehetőleg szélvédett helyre akasszuk fel úgy, hogy az ablakból láthassuk és gyönyörködhessünk a lakmározó kismadarakban. P.P. A fölösleges szemöldökszálakat este tépjük ki. Egy éjszakán át megnyugszik a bőr. Ha frissen tépett szemöldökkel kimegyünk a hideg levegőre, kipirosodik a bőrünk. Az úszás a legjobb gimnasztika a test számára, éppen ősszel és télen. Az úszás után alaposan tusoljunk le, és gondosan kenjük be arcunkat, testünket, így biztos nem árt meg bőrünknek a klóros víz. A különösen érzékenyek fürdés előtt használjanak szemcsöppeket is! Tudniillik... ... mindenkinek volt már olyan esete, amikor kedves (vagy egyáltalán nem kedves) ismerőséről már csaknem mindent tudott — kivéve a nevét. Hogy miért nem ? Mert elfelejtették bemutatni őket egymásnak, vagy: elfeledkeztek bemutatkozni egymásnak — manapság ez fiatalok körében eléggé gyakori! —, vagy: mert a bemutatkozáskor az illető motyogott, vagy: mert a bemutatkozáskor valaki nem figyelt oda. Pedig hát akkor éppen az lett volna a legfontosabb teendője ... Persze nem csak ezért jó tudni, hogy bemutatkozási szertartás is van a világon. Sok kellemetlen perctől szabadítjuk meg magunkat így. Nagyobb társaságban sem kell tépelődve-verejtékezve azon tömünk a fejünket most mitévők legyünk. Segít az aranyszabály: mindig a fiatalabbat mutatják be az idősebbnek;s akkor is a férfit mutatják be a nőnek, ha a nő a fiatalabb ... Feltéve, hogy a magánélet területén mozgunk, tehát nem munkahelyen, nem hivatalban vagyunk. Mert ott a szabály sem szabály. A munkahelyen. az üzleti életben ugyanis a rang a döntő: mindig az alacsonyabb beosztásút mutatják be a magasabb beosztásúnak (akkor is. ha az idősebb titkárnőt kell bemutatni az ifjú főmérnöknek). Ma persze szó sincs már rangkórságról, csak a régi szokás maradt meg. hogy legyen mihez igazodni. S kizárólag csak a „hivatalos" helyeken. Mert a magánéletben, társaságban bizony a főmérnök urat mutatják be a titkárnő asz szonynak, s főmérnök úr, ha ismeri az illemet megvárja, míg titkárnő asszony kezet nyújt neki. Pedig a munkahelyen, hivatalos ügy közben, ez is fordítva történne. Tehát akinek bemutatják az embert az nyújtja a kezét. S közben áldásos, ha jól artikuláltan. érthetően és elég hangosan megmondja a nevét mindkét fél. A vezeték- és az utónevét is. Nem Cicát Csöpit vagy Drakulát ahogy baráti közben esetleg „becézik" őt. Ha eme aranyszabályok ellenére sem tudnánk — vagy akarnánk — eldönteni, hogy „kit kinek", használjunk áthidaló megoldást (nem árt a diplomácia, hogy ne legyen sértődés a dologból): Az hiszem, még nem ismerik (nem ismeritek) egymást! S bízzuk rájuk a kézfogást és a bemutatkozást. Elegendő, hogy alkalmat teremtettunk nekik erre. Ugyanígy — és még a: „Lehet hogy ti még nem találkoztatok?", illetve az „Igazán ideje, hogy megismerkedjenek ..." fogással — másfajta bizonytalanság esetén is udvariasak maradhatunk. S ha nagyobb társaságban akarunk valakit bemutatni, nem kell minden egyes személy esetében latolgatni az illemszabályokat. Mindig az újonnan érkezőt, a többiek számára ismeretlent mutatjuk be, így például: Bemutatom nektek Felsőbüki Arisztidot Ilyenkor elég, ha a bemutatott kezet fog (a fenti szabályok szerint) a társaság tagjaival. Ha egyszerű név viselője a bemutatott nevét minden egyes kézfogáskor megismételheti... Ha pedig olyan helyzetbe kerülünk, hogy nincs, aki bemutasson bennünket, magunk is bemutatkozhatunk. Megmondjuk a nevünket (érthetően), s a kézfogásnál az általános szabályokhoz igazodunk. Ifjaknak is ajánlatos — ifiklubokban, diszkóban — bemutatkozni teljes névvel. És a telefonban is szokás bemutatkozni, ha jelentkezik a hívott fél: .Jó napot kívánok! X. Y. vagyok, N. N-et kérem!" Ugye. milyen egyszerű?! Van még egy újabb keletű bemutatkozási forma, amelyre néhány szót nem árt vesztegetni: ez a névjegy. Ha már ragaszkodunk hozzá, ne legyünk fösvények, ne sajnáljuk azt a pár koronát: nyomassunk egy „hivatalos" jellegűt (ha munkánkból kifolyólag szükségünk van rá), amelyen beosztásunk és címeink mellett munkahelyünk címét és telefonszámát tüntetjük fel. Hivatalos ügyben ott keressenek bennünket üzletfeleink. Magánügyben rrjagánnévjegyet használjunk, címek-rangok nélkül, lakcímmel, otthoni telefonszámai ... A magánéletben a professzor vagy az akadémikus is csak egy ember, olyan, mint bármely más magánember. (nŐ23)
