Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-07-15 / 29. szám

SÁRKÖZI GYÖRGY

Virágok beszélgetése

— Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,

köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis-mégis hozzámhajoltál.

Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen,

mikor már-már a/ákonyu/tam sötét levelek hűvösében.

— Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,

köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis hozzádkaroltál.

Már-már sirósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként,

s lelked telkembe átejtetted, hogy ott forogjon csípős könnyként.

— Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok,

kergetőzve s összeborúlva, mint tengeren játszó sirályok,

rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőkben,

idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen.

— Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok,

megtört gőgben összeakadva, mint száműzött, koldus királyok,

s úgy nézzük egymást szomorúan, kíváncsian s mindent tudóan,

mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban.