Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-07-15 / 29. szám
Újra a szabadidőruháról Újra a szabadidőruháról Újra a Sok szó esett már róla nemcsak a szakemberek körében, hanem nőszövetségünk berkeiben is. Azt firtattuk, melyik az a viselet, amely anyagban, szabásban a célnak leginkább megfelel s jól érzi benne magát nagymama, unoka beleértve a közbülső korosztályok tagjait is. Nem is olyan régen ankét elemezte a kérdést lapunk hasábjain, és olvasóink hozzászólásait, amelyek a melegítő, kötényruha, pongyola mellett sok további jó ötlettel is szolgáltak, nőszövetségünk tolmácsolta a gyártóknak. Köztük többen, így a Bánovce nad Bebravou-i ZORN1CA nemzeti vállalat is lelkesen fogadta a hozzászólásokat és meg is tervezett egy kollekcióra valót — többnyire kétrészes nadrágos együttest, mivelhogy azt a hozzászólók zöme alkalmas szabadidőruhának tartotta — és benyújtotta kínálatát a kereskedelemnek. A partner azonban nem „harapott" rá. Nem lelkesedett, nem mutatott érdeklődést a mintadarabok iránt, így azok „megszégyenülve” kerültek be a gyártó üzem raktárába. Egy, a közelmúltban készített felmérés került a minap kezem ügyébe, amelyet a népi ellenőrzőbizottság tagjai néhány készruhaüzletben végrehajtott helyszínelés alapján vetettek papírra. Az ellenőrzés célja oknyomozás volt a polgárok panaszlevelei alapján, miszerint a konfekcióipar kínálatában minden megtalálható. legkevésbé azonban a keresett áru. Magyarán: elégedetlenek a választékkal. A tényállás, amelyre az ellenőrzés fényt derített, igazolta a panaszokat. A raktárakban ugyanis nagy mennyiségű készletet találtak idejét múlt ruhaneműből, müszálas gyermekholmiból, színben, mintában, szabásban elavult kötényruhákból, pongyolákból. (Megdöbbentő, hogy nem csupán hazai gyártók termékei, de behozatali áru is van köztük bőven, amelyért esetleg valutával fizetünk!) Mindezért azonban nem hibáztatható a boltos. Az üzletvezető vásárlói érdeklődését felmérve rendeli meg írásban, tételenként az árut, a nagykereskedelem azután azt küld. amiből éppen van raktáron. A mennyiség megegyezik a rendeléssel, csak a választékban és a minőségben van eltérés. Az árut átveszi a kiskereskedelem s arról, hogy az üzlet mit kért és mit kapott, a felek közt már nem igen esik szó. Senki sem kéri számon, csak a vevő, akinek az eladó az áruátvétel után is kénytelen azt mondani: nincs. A szóbanforgó ellenőrzés során kiderült, hogy a készruhaboltok áruválaszték-igénylését mindössze negyvenöt százalékban veszi figyelembe a partner. S ez nagyon kevés! Ha nem teszünk ellene, ilyen marad a helyzet továbbra is. S kinek jó ez? Sem a vásárlónak, sem a népgazdaságnak. De még az adásvételt közvetítő kereskedelmi dolgozók százainak sem. akiknek feltehetően több örömet jelentene, ha elégedett vevők távoznának a boltból. (Ezzel bizonyára a sokat