Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-07-01 / 27. szám
Kiemelni a szépet, eltakarni a hibákat, nagy általánosságban ebből áll a szépítkezés művészete. Ehhez természetesen objektív önkritika kell és ismerni bőrünket, arcunkat, annak minden apró részét. Most vagy púdert teszünk és enyhén szétkenjük rajta. Optikailag eltereli a figyelmet az orról, ha a szemek alá egészen a halántékig világosabb púdert kenünk fel. Széles orr esetén (2. kép) a szemöldök lehet kicsit * * Bfc % főleg az orr formájával foglalkozunk. Az orr az arc középpontja és csak kevés nő van megelégedve formájával, alakjával, hosszával. A hibák kendőzésére kétféle folyópúdert, vagy púdert használunk: sötétet és világosabbat. Biztosan mindenki tudja, hogy sötét ruhában az alakunk is megnyúlik, világosabban pedig szélesebbek vagyunk. Tehát túl hosszú orr esetén (1. kép) az orr hegyére egy kevés sötétebb krémet. hangsúlyozottabb színezetű. Sötétebb púdert kenjünk fel a szemöldök közétől az orr mindkét széle felé. A túl kis orr sem mindig esztétikus (3. kép). Bőrünknél világosabb színű krémet kenjünk az orr tetejére és a széleire, a többi részére pedig sötétebbet. Ha a felső ajkunk keskeny, kontúrceruzával emeljük ki a száj formáját, és ezután kenjük fel a rúzst. Ki hinné, hogy a fehér csészéknek, tányéroknak helyet adó falipolc tulajdonképpen kiselejtezett fiók?! /élote/ct Kertészkedöknek A második és a következő kapálásokat mindig a szükségletnek megfelelően időzítsük. Gyomosodás esetén, eső vagy öntözés után (kötött, megtömődött talajon öntözés előtt is) kell kapálni. Azoknak a növényeknek a talajmunkáit, ahol a fejlődés bizonyos szakasza után a nagy lombtömeg miatt már nem lehet kapálni, igyekezzünk úgy beosztani, hogy a lombozat összeborulása előtt még egy utolsó kapálással megakadályozzuk a további gyomosodást (fejes káposzta, kelkáposzta, karfiol, uborka, tök, dinnye, paradicsom, borsó, fejes saláta, sűrűbb tenyészterületen még más növényeknél is). Amikor a kultúrnövények már teljesen takarják, árnyékolják a talajfelszínt, a gyomosodás veszélye minimálisra csökken. Legjobb meleg, napsütéses időben kapálni, mert ilyenkor a kikapált gyomok hamar elfonnyadnak, nem gyökeresednek vissza. A talpas muhart és a porcsinfüvet kapálás után ki kell gereblyézni a sorok közül, mert még a legmelegebb időben is újra gyökeresednek. KisáUattenyésztőknek A galambtenyésztök gyak- W * ran vitatkoznak egymás kö-II zött, kell-e fürdési lehetőség a galamboknak, vagy sem. ■---------V Előnyös, különösen nyáron, ha a galambok kétnaponként, hetenként egyszer kör alakú, vagy szögletes, 10 cm mély vizet tartalmazó edényben, lapos medencében megfürödhetnek. A vízbe tehetünk kevés fertötlenitőszert is. Ha megfürödtek a galambok, el kell tőlük venni a medencét, nehogy a sok locsolkodás után megfázzanak. Igaz, a fürdővíz cserélgetésének munkája, a fürdés esetleges hátrányai nincsenek arányban a „haszonnal", de ha azt akarjuk, hogy galambjaink jól érezzék magukat, ezt a fáradságot meghozzuk értük. Szalay Zoltán rajza szükséges néhány fontos — nyáron kiváltképp fontos — „pénzügyet" is szemügyre venni. Itt van például a fiatalok nyári kalandozása, amikor kevés pénzből, vagy pénz nélkül próbálnak meg nyaralni. A legolcsóbb közlekedési eszköz ilyen esetben nem a saját láb, hanem a mások autója. Az autóstoppra gondolunk. Nem ajánljuk, bármilyen olcsó is, mert nem biztos, hogy a következő elrettentő példa nem mi leszünk. Inkább a szülőknek ajánljuk: az útiköltséget — menetjegyet — feltétlenül kapják meg gyermekeik. Még akkor is, ha ők úgy gondolják, fölösleges nekik kirándulásra, táborozásra pénzt adni. Egy kis nomád életre, kalandra szüksége van a fiatalnak, azért is, hogy önállósulni próbálkozzék. Jó tehát ha fiunk-lányunk szervezett túrára megy, pl. biciklivel, sátorral egyéb felszereléssel és némi pénzzel (ilyenkor nincs bandaveszély!); jó, ha nyári táborba megy, és jó, ha idénymunkát vállal. Sőt, ha ez utóbbival kezdi, némi pénzt maga is szerez kiadásai fedezésére, s bizonyára beosztóbb lesz, ha azt is megtapasztalja, mennyit kell dolgozni érte. Mert meg kell tanulni beosztani a pénzt. És egyáltalán: a pénzzel való bánásnak is megvan a módja. Azzal kezdődik, hogy meg kell különböztetni, mi az, ami ingyen van, s mi az, amiért fizetni kell. De mit látnak maguk körül a gyerekek? Azt, hogy szüleik az ingyenes társadalmi szolgáltatásokért pénzt adnak, vagyis azért fizetnek, amit másnak elvégezni munkaköri kötelessége. Olykor a gyermek is „haszonélvezője" ennek. Pénzt kap a jó jegyért, a jó bizonyítványért, azért, hogy leviszi a szemetet, hogy segít ezt-azt a ház körül, hogy köszön szépen, hogy jól viselkedik ... Az iskolában sok gyerek kérdezi (kevés) társát megrökönyödve: te ingyen tanulsz?! Holott az lenne a természetes, azért tanuljon, hogy tudjon ... Az így felnövekvő gyermekek aztán munkahelyükön is azt fogják kérdezni: te a fizetésedért dolgozol? Az illemtan azt tanácsolja, kapjanak otthon gyakorlati útmutatást a fiatalok arról, hogy mi van ingyen és miért kell fizetni, meg arról is, milyen a pénz és a munka viszonya, mert akinél ezt elmulasztják, később nemcsak az illem szabályai ellen vét. Mondjuk el az ifjaknak és lányoknak azt is, hogy helyes a fiatalok azon szokása, hogy ki-ki alapon fizetik ki a szórakozás költségeit, vagy ha az fizet. akinek pénze van. Persze, ez őszinte kapcsolatot feltételez, a nem olyan vetélkedőt, hogy melyik fiú tud többet költeni a lányra. A nőkkel kapcsolatos udvariasság ugyanis nem terjed odáig, hogy kólájukat, feketéjüket, süteményüket stb. is kifizessék, s ha a nő mégis igényt tart rá, beszéljék le magukat róla. És arról a lányról is. aki úgy akarja eldönteni, kivel járjon, hogy ki tud többet költeni rá. Kíméljék meg magukat (a csalódástól) és pénztárcájukat (a kiürüléstől) a fiúk. A lányok se azon mérjék modernségüket, hogy zsebpénzüket, keresetüket „szeretett lovagjukra" költik, tudatosítsák, hogy annyi pénzük úgysem lesz soha, hogy mindent megvásároljanak vele. Érzelmet, megértést, barátságot pedig pénzért nem adnak. Szülők figyelmébe ajánljuk ugyanitt: ne kérjék vissza a gyermekükre költött pénzt, még akkor sem, ha pontos kimutatást vezetnek róla. És ne is hánytorgassák. A gyermeki szeretet nem áru, és nem az a szerelem, a barátság sem, ezért hűtlen kedvestől, hűtlen baráttól sem való visszakérni azt, amit rá költöttünk. Legyen az számunkra tanulópénz, s fogadjuk meg, amit a török közmondás mond: az is okos, aki a saját kárából tanul. Még néhány nyári tanács: külföldi csodakocsik „tündéri" úrvezetőitől is óvakodjunk. Színes hazugságokkal kápráztatják el bámulóikat, mert a nyár mindent egyszerűvé és nagyszerűvé varázsol, és mert divat megőrülni egy kis „nyugatért". Ez a „nyugat" olykor persze bérkocsi, alig-alig egzisztencia, néhány olcsó cucc fitogtatása, hogy a hazai kis liba bedőljön neki. Még mielőtt teljesen „elalélnátok" tőle, honi leányok, egy dologba gondoljatok bele: a külföldi férfiú hazájából vajon kizárólag a dúsgazdagok járnak hozzánk nyaralni? Nem inkább azok fitogtatják „kincseiket", akik ismerőseiktől hallották, hogy nálunk ilyen-olyan bóvlival — mint egykoron a bennszülötteket üveggyönggyel, tüzesvízzel — el lehet kápráztatni szép lányokat is, s egy jó kis nyári kalandhoz lehet hozzájutna olcsón? De ugyanezt megkérdezhetik maguktól a külföldön nyaralók is ... Mert ha szép a tenger, és túlságosan melegen tűz a nap, sokkal hiszékenyebbé válik az ember. Pedig a szerelem, minthogy nem áru, nem is exportálható. (nŐ23)
