Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-06-24 / 26. szám
Szemkozmetika A szem festésénél a szem színét, formáját kell figyelembe vennünk. A szemámyékolókkal, szemceruzákkal, spirálokkal, főleg a szem formájának apró hibáit korrigálhatjuk. Az alábbi négy alaptípus közül próbálja kiválasztani a sajátját, és próbálja ki az alábbi módszerek közül azt, amelyik önnek megfelelő. (Természetesen akkor, ha sehová nem siet, és nem ünnepi alkalomra „kísérletezik".) 1. Túl közel ülő szemek esetén a sötétebb szemfestéket a szemhéj belső felétől a külső irányába, kissé felfelé kenjük. A kontúrceruzával az alsó szempillákat csak félig festjük ki. Az orr tövénél világosabb szemhéjfestéket használunk. A szempillafestékből is többet tehetünk a szempillák halánték felöli részére. 2. Távol ülő szemek esetén az előbbi fordítottja a teendő. Tehát: a sötétebb festéket mindig az orr közelébe tesszük. A szemöldök alatt a halánték irányában világos szemhéjfestéket teszünk. A szemöldök belső felét inkább ne tépjük ki, a külső felét viszont annál keskenyebbre hagyhatjuk, esetleg pár „szállal" meg is rövidíthetjük. 3. Kidülledt, kerek szem esetén aranyszabály a sötét színek használata. Kontúrceruzával fessük ki a felső szempillák fölötti részt és a szemhéjfestéket az egész szemhéjra hosszában kenjük fel. A világosabb árnyalatot csak a szemöldök alatti részre tegyük. Az alsó szempillákat szemceruzával csak háromnegyed részig húzzuk ki. A szempillákat is a külső szélek irányában fessük ki. 4. A mélyen ülő szem beesettnek látszik, ezért a festékkel élénkíteni kell. Világosabb színeket használjunk, főleg az orr tövétől a szemhéj közepéig, innen (az átmenetet észrevétlenül kendőzve) sötétebb szemhéjfestéket használunk. A felső szempillák fölött világosabb színű kontúrceruzával húzzuk ki a szem vonalát A szempillafestéket a szem szélei felé irányítsuk. Kertészkedőknek A házikertekben vannak a legnagyobb lehetőségek a többszörös területhasznosításra. Megfelelő tervszerűséggel egy évben akár háromszor is „arathatunk". Például a május közepén betakarított áttelelö saláta, hónapos retek, zöldhagyma, őszi vetésű spenót vagy bimbóskel után, vagy a fokozatosan, június közepéig lekerülő áttelelő kelkáposzta, korai karalábé, tavaszi saláta, retek, tavaszi spenót sorai közé már vethetjük az uborkát, a csemegekukoricát, a zöldbabot, a sárgadinnyét, a görögdinnyét, a spárgatököt, a nyári retket, a nyári salátát, a nyári káposztaféléket, amelyeket még követhet (esetleg stafétaváttással) a harmadik „aratásnak" számítható kései karalábé, másodvetésű zöldborsó, zöldbab, uborka, jó esetben még a téli retek és a cékla is. Ugyancsak harmadik növényként, de már csak a következő évi betakarításra az áttelelő saláta. kelkáposzta, sarjadékhagyma, fokhagyma, spenót, torma, illetve jóval később a téli vetések jöhetnek szóba. Kisúllattenyésztöknek 4 A nyúltartók gyakran panaszkodnak, hogy állataik megrágják a ketrecet. Ez ellen elegendő rosttartalmú takarmánnyal védekezhetünk. Főleg a lucerna, fűszéna, egészséges kukoricaszár etetése előzheti meg a ketrec lerágását. Ha azonban ez sem segítene, akkor a ketrec sarkait és mindent, ami fából készült, fémlemezzel vagy műanyagcsíkkal vonjunk be. Olajfestékkel, vagy csónaklakkal is bekenhetjük, ezzel élettartamukat is meghosszabbítjuk. A festésnél azonban tudnunk kell, hogy csak simára gyalult, jó minőségű deszkát lehet és érdemes befesteni. Olcsóbb, hulladékanyagból készült ketrecet mésszel kenjünk be. Ezzel betömődik a farész apró repedése is, a takarítás, fertőtlenítés is könnyebbé válik, s a nyúl a meszelt fát nem rágja meg. ludniillik... mindannyian a piacról élünk, ám ahhoz, hogy a piacon vehessünk is valamit, pénzre van szükségünk. A pénz pedig — bár egyre kevesebben tartják annak — az az összeg, melyet a hónap valamely napján egy borítékban megkapunk, előző havi munkánk díja, béreként. A legtöbb ember ebből a pénzből él, igaz, egyre többen „szereznek" hozzá kisebb-nagyobb összegeket, munkával, melléktevékenységgel, fusizással, csüszó- és hálapénz formájában, borravalóként stb. Az utóbbi pénz azonban nem azonos az előbbivel, mert ez vagy van, vagy nincs. A keresetet kell beosztani. A legtöbb család pénzügyminisztere a feleség, az anya. De nem kizárólagosan az ő feladata minden kiadás fedezésére megtalálni a megfelelő összeget. Vegyük szemügyre most illemtani szempontból a fizetésnapot! A család helyesen jár el, ha havonta egyszer összeül, megbeszéli kiadásait, s a megállapított rend alapján gazdálkodnak. A gyerekeket is célszerű bevonni a tárgyalásokba, hogy tisztában legyenek a rendelkezésre álló pénz mennyiségével, eredetével és felhasználásával. Miért van erre szükség ? Hogy ne támasszanak teljesíthetetlen követeléseket, amit néhány szülő — oly módon, hogy maga mindenről lemond — mégis teljesít. A gyermekek helyes tájékoztatásával a belátásukra is számíthatnak. Beszéljenek őszintén a gyerekkel akkor is, ha pénzről van szó. Mert még azt hiheti, hogy a gólya hozza! Azon kijelentéseket ugyanis, hogy a „fizetés nem pénz”, komolyan veszi, és gondolataiban a pénz elszakad a munkától. Régi illemtanok azt tanították, hogy pénzről beszélni nem való. Ez nem igy van, bár való igaz, hogy akad más, több, jobb beszédtéma is. S ha már a pénznél lyukadunk ki, hangunk legyen hűvösebb, modorunk pedig jelezze, hogy távolról tartjuk magunkat tőle, merthogy ő is ritkán keres fel bennünket. Nem kell a pénzt gyűlölni vagy imádni, nem kell indulatosan beszélni róla, nem kell rá érzelmeket pazarolni ... Családon belül illetlenség az, ha valaki azért követel magának többet, mert a keresete nagyobb, vagy mert ő a fiatalabb, s az idősebbeknek úgyis kevesebb holmira, kalóriára van szükségük ... Ugyancsak illetlenség, ha Szalay Zoltán rajza valaki posztjára, beosztására hivatkozva követel magának többet. Ha a pénz elosztásakor mód van rá, ne csak a legszükségesebbre gondoljunk, hanem adjunk minden családtagnak egy keveset könnyelműségre is. És ne feledjük: nem csupán az a pazarlás, amit a másik családtag vásárol! A gyereknek is adjunk zsebpénzt. Ne csupán annyit, amennyi tanszerre, fagylaltra kell, hanem valamivel többet, hogy megtakaríthassa, gazdálkodhasson vele. De egyetlen gyerek, kamasz se kapjon annyi zsebpénzt, amennyiből egy nyugdíjas megélni kénytelen. A gyerek túlzott elhalmozása pénzzel, anyagi javakkal nevelési hiba elsősorban, de származhat belőle illemtani vétség is. A gyerek például közszemlére bocsátja tömött pénztárcáját, vagyis felvág, s a többi gyerek ahelyett, hogy rendre utasítaná őt, a szüleitől kéri számon, hogy miért szűkmarkúak vele, s máris felborul az értékrend. Nem jó persze az sem, ha szerénységre nevelés címén megtagadjuk a zsebpénzt csemetéinktől, ez is ok lehet később a könnyelműségre. A családi közteherviselés megköveteli, hogy a kereső gyerekek is hozzájáruljanak a háztartás költségeihez. Ha nem így van, rosszul van, s manapság egyre több a kemény dolgozó szülő mellett az olyan gyerek, aki nagy lábon él saját keresetéből, mert nem kell semmit hazaadnia, s ha pénze elfogy, szüleitől mindig kap annyit, amennyit kér. E — az illemtani vétségeknek is forrásául szolgáló — magatartásnak legfőbb veszélye az, hogy kétes társaságokban lehet vele osztalan sikert aratni. S az efajta embernek aztán valóban nem lesz többé pénz a fizetése.
