Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-06-24 / 26. szám
NÉGYSZEMKÖZT Kedves ..Elcsüggedt olvasó" és V. Ál De folytathatnám még a jeligék és megszólítások sorát mert számos levelet hoz a posta, melyben a levélíró azt kérdezi, elmenjen-e orvoshoz, vagy olyan tanácsot kér, hogy ne kelljen orvost felkeresnie. Orvosi vizsgálat és kezelés helyett a jó tanács vajmi keveset ér, s ezt önök is tudják. Levelükből látom, hogy tájékozottak, felvilágosultak, maguk is tisztában vannak teendőikkel, csak éppen nehezen szánják rá magukat, hogy megtegyék a megfelelő lépést „Elcsüggedt olvasóm” kellemetlen szájszagára panaszkodik, arra, hogy már gátlásai vannak miatta, pedig egyébként ápolt tisztaságszerető ember. Sajnos, előfordul, hogy a legápoltabb fogsor és szájüreg ellenére is kellemetlen szagú a lehelet Okozhatja ezt dohányzás, de valamilyen tünetmentesen lappangó betegség is ftüszős mandula, gyomor- és egyéb emésztőszervi megbetegedés, elváltozás). Erre választ csak egy alapos belgyógyászati kivizsgálás adhat Keresse fel tehát orvosát mondja el neki panaszát és kérjen tüzetes belgyógyászati kivizsgálást Addig pedig próbáljon meg kellemetlen szájszagán kozmetikai készítménnyel (széjspray) enyhíteni. Ilyen és hasonló esetekben gyakran vonakodnak orvoshoz fordulni az emberek, mondván, nem komoly a bajuk, csak kinevetnék őket Pedig egy baj lakár szépséghiba is) csak addig nem betegség. ameddig nem bontja meg az ember lelki egyensúlyát Ha pszichés elváltozásokat okoz, nem érdemes megvárni, míg neurózis lesz a vége/ Tehát: legyen bármilyen kicsi a baj, ha viselőjének nagy gondot okoz. tanácskérő levél írása helyett forduljon orvoshoz. Azért mert már azzal is időt nyer, fontos napokat heteket melyekkel megrövidítheti önnön szenvedését S ezt fokozott figyelmébe ajánlom V. Á-nak! A leírt tünetek fertőzésre engednek következtetni, s ezt csak orvosi segítséggel lehet megszüntetni. Ennek nem akadálya, hogy még szűz. mint ahogy a fertőzésnek sem egyetlen módja a nemi kapcsolat Apró, mikroszkopikus hegecskéken keresztül a bőrön át is fertőzhet terjedhet a kellemetlen kórokozó. S minél később fordul orvoshoz, annál hosszadalmasabb kezelés vár önre, s annál nagyobb a veszélye, hogy a betegség tartós elváltozásokat okoz. Az elhanyagolt beteg pedig maga is fertőz, s betegsége később meddőséghez vezethet. De egyelőre ettől feleslegesen fél, hiszen azt sem tudja, téltázott-e, s azért vannak kellemetlenségei, vagy valamilyen kórokozó fertőzte meg. Szükséges az orvosi segítség, akkor is, ha válaszom otvastakor úgy érzi már. hogy panaszai enyhültek, vagy megszűntek, mert ne feledje, hogy később kiújulhatnak, s olyan szövődményekhez vezethetnek — amelyekről a nőgyógyászok órákig tudnának mesélni. Nagyon sok ugyanis az elhanyagolt felfázásokból, gyulladásokból, fertőzésekből eredő nemi szervi elváltozás, mely később már csak műtéti úton korrigálható, s veszélyeztetheti a gyermekvállalást Mér a kislány is nő, ezt kellene eszébe vésnie minden lánygyermekes szülőnek, s a szerint bánnia leánya betegségeivel. Ön pedig már nagy lány, s ha egyedül nem mer nőgyógyászhoz fordulni, kérje meg édesanyját, hogy kísérje el. Nem kell szégyenkeznie, sem félnie. Manapság, amikor olyan .jnozgékonyak" vagyunk, s munkában, iskolában, szórakozóhelyen vagy vonaton pl. kénytelenek vagyunk nyiNános illemhelyét mosdót igénybe venni, fokozott a fertőzés veszélye. S még valamit: amíg orvosnál nem volt strandra. nyiNános fürdőhelyre se menjen, mert ott is megfertőződhet Remélem, tanácsomat mindketten megfogadják, s rövidesen nyugodtabbak, boldogabbak lesznek. Csecsemő még vagy már kisgyermek? Nagy ünnep a gyermek első születésnapja, elsősorban a szülőknek. Egy év hosszú idő. Már szinte elfelejtettük, milyen is volt. amikor megszületett, a szoptatás meghitt hangulata is már csak emlék. Új, érdekes időszak előtt állunk. Az elkövetkező hónapok az átmenet hónapjai. Egyéves születésnapján még csecsemő, fél év múlva körülöttünk szaladgáló kisgyerek. Ez az átmenet nem könnyű, érdemes meggondoltan segítségére lenni gyermekünknek. A csecsemőtől környezete elsősorban azt várja, hogy keveset sírjon, hogy békésen, nyugodtan teljenek napjai. Általában szerető, vidám, kedves arcok fordulnak felé. A kisgyermekkorban erősen megváltozik a helyzet. A csecsemőre még nem haragszik a környezete, ha belenyúl a kenőcsbe, ha elszakít valamit. A kisgyermektől azonban elvárják, hogy megtanulja a viselkedés legelemibb szabályait. Ez merőben új helyzetet teremt. Most már nem elég, ha derűs, békés, jókedvű. Többre van szükség ahhoz, hogy elégedettek legyenek vele. Meg kell tanulnia bizonyos kérései teljesítését későbbre halasztani, meg kell tanulnia lemondani egyes kívánságairól. Négykézláb mászva vagy a bútorok mentén lépegetve egyre több időt tölt szabadon a szobában, a felnőttek között. Ilyenkor mindent megközelít, megfog, megmozgat, kipróbál. Sejtelme sincs arról, hogy az új környezet veszélyeket is rejt magában, s arról sem, hogy bizonyos csábító bútorok, tárgyak megközelítésében a felnőttek megakadályozzák. Mindezt meg keli tanulnia. Nem könnyű lecke. Hogyan könnyíthetjük meg az átmenetet? Amennyire csak lehet, csökkentsük a tiltanivalókat. Próbáljuk eltávolítani vagy elérhetetlenül magasra tenni azokat a tárgyakat, amelyeket féltünk tőle, illetve amelyek benne kárt tehetnek. Ez nem jelenti azt, hogy mindent rámoljunk el előle, és pusztává tegyük a lakást. Ezzel nem oldanánk meg a kérdést, csak megkerülnénk. Később ugyanis nehezebb lenne elfogadtatni vele, hogy mégis vannak tilalmak. Ne engedjük meg neki, hogy a tévé vagy a rádió gombját csavargassa. Legkönnyebben úgy tanulja meg, hogy a virág földjébe ne markoljon bele, és leveleit ne tépje szét, ha ezt kezdettől megtilt-VIII. A kisgyermekkorba való átmenet juk, de meg is magyarázzuk, hogy miért ne tegye. A felnőttek gyakran büszkék arra, hogy ügyes „trükkel" elterelik a gyerek figyelmét a veszélyes, tilos dolgokról. Elhívják, amikor a hamutartót igyekszik megkaparintani, és mást adnak a kezébe. Ez pedig nem jó módszer, mert ha úgy szerezzük meg tőle a hamutartót, hogy ő észre sem vette, akkor nem tanulja meg, hogy azt nem szabad kézbe vennie. A kisgyermek minden viselkedési szabályt tőlünk tanul meg. Ez nem olyan nehéz, mint ahogy gondoljuk. Nincs szükség sem furfangra, sem különös szigorra. Türelmesen magyarázzuk meg, hogyha a szobában akar maradni, meg kell tanulnia, hogy mihez nem nyúlhat. Ha egykét alkalommal kedvesen, de határozottan visszatesszük a játszóhelyére, hamar megtanulja, hogy csak akkor maradhat a felnőttek érdekes világában, ha megtanulja, betartja a szabályokat. Az igyekezet persze nem elég, a csábítás nagy. Újra és újra felmászik a fotelba, és megközelíti, hosszan nézi a tévé gombját. Szinte látszik, mit érez: „Hozzányúlnék, de akkor megharagszanak". Segítsünk neki ilyenkor, emlékeztessük rá, mit kívánunk. Ha túl sokat tiltunk, nyugtalanná válik, és semmit sem fogad meg, vagy passzív, nyomott gyerek lesz — egyik sem kívánatos. Persze sokszor a tiltáskor méltatlankodik a gyerek, tombol, ordít: ilyenkor tegyük le a helyére — kell hogy legyen saját helye —, maradjunk ott vele, várjuk meg, amíg megnyugszik, de ne engedjünk. Nem a durva szigor, hanem a kedves, türelmes határozottság segít a gyereknek eligazodni a felnőttek által felállított szabályok között. A gyermeknek akarata van, és gyakran megtörténik, hogy mást akar, mint mi. Hiszen csecsemőkorban is előfordult, hogy nem kérte az ételt, hogy nem engedte a nagymamának, hogy ő öltöztesse. Most is. mint akkor, igyekezzünk megérteni, mit szeretne, s vagy teljesítsük kívánságát, vagy magyarázzuk meg, miért kell beletörődnie másba, mint amit ő szeretne. Mi, szülők, ne bosszankodjunk, ne erőszakoskodjunk, és főleg ne üssünk! Ne verjünk rá a gyerek kezére, fenekére — kicsit, nagyot. még nagyobbat. Nem igaz. hogy szükség van erre. Nem igaz, hogy nem érti meg másképpen, mit kívánunk tőle, nem igaz, hogy nem veszi észre másképpen rosszallásunkat. Az viszont igaz, hogy ha ütünk, arra tanítjuk, hogy csak az ütést értse meg. Erőszakos példát mutatunk: saját pillanatnyi dühünket szabadítjuk kisgyermekünkre. Ha ütünk, lemondunk arról, hogy önként, örömmel tegyen eleget elvárásainknak. Mit akarunk? Azt, hogy féljen tőlünk és az ütéseinktől? Minél durvább eszközökkel büntetik, annál nehezebben kezelhető a gyerek. Érdemes mindezt meggondolni, és megállítani kezünket az első alkalommal, mikor az ősi ösztönt követve a levegőbe emeljük, hogy üssünk. Másfél-két éves korra gyermekünk végérvényesen kinő a csecsemőkorból: már kisgyerek, aki kiigazodik a szobában, ismeri a lakást, a lakóhelye környezetét. Ismeri a család tagjait, és egyre nagyobb érdeklődéssel figyeli a nagyobbak tevékenykedéseit. Hűséges kísérőként, szinte egész nap ott sündörögne anyja, apja, nagyanyja vagy testvére mellett. Szüntelenül figyel, tanul. Ez a tanulás nem megy könnyen. Gyakran emlékeztetni kell még arra. hogy kell viselkednie emberekkel, tárgyakkal. Sok szülő éppen ebben az időszakban veszti el türelmét. Sokszor a gyerek még nem ismeri a „szabályt", amit megszeg. Próbáljuk hibás, helytelen tetteiben is észrevenni a jószándékot. Egy-két egyszerű szó: „köszönöm, hogy segítettél kivinni a szemetet" (mégha azt ki is szórta a szőnyegre), vagy „adok a babának homok helyett (amit a kertből hozott be) piskótát”, bizalmunkat, biztatásunkat fejezi ki. lyenformán a helyreigazító, elmarasztaló magyarázatot is könnyebben elfogadja a gyermek. S még egy tanács. Ne kívánjuk betarthatatlanul sokat gyermekünktől. Lehet, hogy jobban szeretjük, ha csend, nyugalom van körülöttünk, mégsem kívánhatjuk, hogy egész nap egy helyben üljön és képeskönyvet lapozgasson. A szaladgálás, autótologatás nem rosszaság. A túlzott követelmények oda vezetnek, hogy rájön, nem is kell olyan komolyan venni, amit a felnőttek mondanak. Kívánjunk inkább kevesebbet, akkor komolyan veszi, amit elvárunk tőle. Az a gyerek, akinek mindennap tisztán kell feljönnie az udvarról, kertből, nem veszi, nem veheti komolyan anyja követelményeit. Hisz hogyan lehet úgy játszani, szaladgálni, mászkálni, sárba taposni, mindent megfogni, hogy az ember közben tiszta maradjon?! Csak úgy, ha áll vagy ül, és csak nézi. hogyan játszanak mások. Szomorú gyereksors ez. Ha éppen vendégségbe készülünk, s ünneplőruhát adunk rá, akkor kérjük meg. hogy vigyázzon rá. Ha csak egy-egy alkalommal kérjük eme, nagy komolysággal igyekszik majd kérésünket teljesíteni. Tekintsük a gyermek játszóruháját munkaruhának, és vegyük tudomásul, hogy a mindent megismerni, kipróbálni akaró, játszó másfél- kétéves gyerek csak akkor maradna teljesen tiszta estére, ha nem élhetné a számára természetes életmódot, ha öregember módjára tétlenül, egy helyben nézné, mit csinálnak mások. Dr. MATUS KATALIN (nőn)
