Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-14 / 3. szám
Fotó: Nagy László és archív Ki fogja meg a lapátot? Hajnal óta hull a hó, nem nagy pelyhekben, de szokatlanul sűrűn. Befedi a fákat, az udvart, és kápráztató fehérséggel vonja he a szeméttartók környékét. Az udvar porát és a szeles időben ide-oda hánykolódó papírhulladékot hetakaró hónak leginkább a gyermekek örülnek. Alig kelnek fel, rohannak a szánkókért, silecekért. Mire a családok odaülnek a szombati ebéddel megrakott asztalhoz, már az ünnepek után kidobott karácsonyfák sem látszanak ki a hótakaró alóL A hételmeletes ház öt bejárati ajtaja közül már csak í*g> maradt, ahol senki sem takarította el a havat. Pedig ebben a házban is laknak, főképpen fiatal házasok. Hol az egyik, hol a másik ablakból néznek le az udvarra. Lesik, nem szánta-e rá magát valaki a lakótársak közül a hóhányásra. Minden jel arra mutat azonban, hogy senki sem akar a jó levegőn mozogni egy keveset. — Miért éppen én? — teszik fel a kérdést. — Én sem megyek le — határozza el magát a földszinten lakó János. Ha egyszer-kétszer megtenném, a többiek már természetesnek tennék, hogy1 az én kötelességem. A második emeleten lakó fiatalasszony nógatja férjét: — Miért nem mész le, Józsi? Neked sem ártana meg egy kis mozgás! Egész héten a hivatalban csücsülsz. Ha itthon vagy’, csak a téré előtt heverészel, ahelyett, hogy valamit megmozdítánáL Én majdnem megszakadok a munkában, te meg porszívózni sem segítesz. — Menjen más — veti oda a férj. — Még hogy• tönkre tegyem a kezeimet! Nincs egy órája, hogy’ rendbehoztam körmeimet. Azt akarod, hogy a tenyerem feltörjön? Különben megfelelő ruhám sincs, talán a drága öltönyeim közül vegyem fel valamelyiket ? — Ezek nem változtak semmit —- állapította meg Nagy lakótárs és ellépett az ablaktól — Most is csak gyúrják a havat, és másoktól várják, hogy eltakarítsák. Megint reám számítanak, a nyugdíjasra. Ha kitavaszodik, elvárják, hogy én ápoljam az udvarban a rózsafákat, nyesegessem a díszbokrokat és gondozzam a virágokat. Még a szomszéd Pista sem fogja meg a lapátot, inkább a nagy hóban bajlódik a gyerekkocsival. Nagy bácsi fogta a szemetes vödröt, leballagott a hetedik emeletről, egy kis terepszemlére. Amikor visszafordult a szeméttárolótól, kinyílt néhány ablak, hogy a feléje zúduló szavak igazolják feltevését: — Ejnye, ejnye, Nagy szomszéd! Nem látja, milyen sok hó hullott? Mikor akarja a bejáratot eltakarítani! A többi lépcsőház lakója már ujjal mutogat ránk! TOK BÉLA (női)
