Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-03 / 1. szám
TÁJOLÓ KALENDÁRIUM 1876. január 3-án született Wilhelm Pieck, a nemzetközi és a német munkásmozgalom kiemelkedő alakja. 1766. január 6-án született Fazekas Mihály költő, botanikus, a debreceni felvilágosult írói körnek Csokonai mellett legeredetibb tehetsége. KÖNYV EDDA Néhány héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon írtam egy rövidke ismertetőt M. I. Sztyeblin-Kamenszkij mítosszal foglalkozó monográfiájáról. Jegyzetem végén hiányoltam, hogy a mű magyar kiadása — a csehhez hasonlóan — nem közölt legalább függelékként szemelvényeket a vizsgálata tárgyát képező óizlandi Edda-mítoszokból, ugyanis „ezáltal a magyar olvasónak is módjában állt volna, hogy a szerző gondolatmenetét, elméleti következtetéseit egyidejűleg az elemzett szövegeken is megvizsgálhassa, ellenőrizhesse". Ez utóbbi annál is inkább szükséges lett volna, mivel — leszámítva néhány irodalomtörténészt és mítoszkutatással foglalkozó szakembert — a magyar olvasó aligha ismerheti a világirodalom ezen páratlanul értékes gyöngyszemeit, az európai művelődéstörténetnek ezeket a felbecsülhetetlen értékű dokumentumait. Akkor még nem tudhattam, hogy egy másik kiadó — Sztyeblin-Kamenszkij könyve a Kozmosz Könyvek szerkesztőségének gondozásában látott napvilágot — ezzel szinte teljesen egyidőben az Eddából készült gazdag, több mint négyszáz oldalas válogatással lepi meg olvasóját. De így történt, s az Európa Könyvkiadó jóvoltából — a válogatást és a szerkesztést is végző N. Balogh Anikó nagy hozzáértésről tanúskodó jegyzeteinek és utószavának kíséretében, s Tandori Dezső fordításában — már nekünk, magyaroknak is van egy modern Edda-kiadásunk. Persze, ehhez rögtön hozzá kell tennünk azt is, amire e szemnek is tetszetős könyvben sajnálatos módon nem találunk utalást: Tandori munkája nem az első magyar Edda-fordítás. Az első ugyanis nyolcvankét esztendővel ezelőtt, Gábor Ignácnak köszönhetően látott napvilágot a Kisfaludy Társaság gondozásában. A jelen kiadásban nem kevesebb, mint harminchat hosszabb-rövidebb mitologikus ének és hősi ének kapott helyet az Eddából, amelyek számunkra idegen, öntörvényű, ám kétségtelenül a mi világunk felé (is) mutató világot tükröznek. A kötet nyitó darabja, A völva jövendölése egyetlen hatalmas látomás — természetesen a saját korának megfelelő, tehát a X—XII. száza(nŐ6) dot felidéző látomás a világról, annak keletkezésétől a pusztulásán keresztül egészen az újvilág eljöveteléig. De a többi énekben is emberek, istenek, óriások és más földöntúli lények feszülnek egymásnak, miközben küzdelmeikből, történeteikből nemcsak az ember csaknem egy teljes évezreddel ezelőtti gondolkodására, világképére láthatunk rá, hanem általában is megtudhatunk valami mást, valami eddig nem tudottat az emberről, s így önmagunkról is. TÓTH LÁSZLÓ Régi költők — mai tanulságok Valóban „régi költőkről" szólnak Tőzsér Árpád tanulmányai, ezt már a kötet védőborítója világossá teszi, ilyen formán: Szenei Molnár Albert 1634-ben halt meg, Amadé László kereken száz évvel később. Baráti Szabó Dávid pedig 1819-ben. Egyikük sem tartozik az első modem stílusirányzathoz, a szentimentalizmusból kinövő romantikához, joggal soroljuk hát mindhármukat (s nemcsak időrendben) a régebbi magyar irodalomba. A kötet három tanulmányának főszereplőit az irodalomtörténet kisebb költőként tartja számon: nem ők a legnagyobb klasszikusaink. Szakmája gyakorlásában megőszült irodalomtörténésznek is becsületére válnék, amibe a költő és esszéiró Tőzsér belevágott: irodalmunk „aprószentjeit" kívánja a mai olvasó számára izgalmassá, élménnyé tenni. És hogy ez lehetséges, mert neki sikerült — ez a kötet legelső tanulsága. Tőzsér a versolvasó, a versértö szemével tekint három életműre, s verselemzésekkel, értelmezésekkel bizonyítja, hogy nem halott. MAI TANULSÁGOK Tőzsér Árpád MADÁCH nem elavult értékekről beszél. Ez a megközelítés a szőkébb szakmát, az irodalomtörténetet, a filológiát is felfrissítheti, s mindenképp gazdagítja. (Az utóbbi egy-két évtizedben például nemigen publikáltak nagyobb tanulmányt Amadéról vagy Baráti Szabóról, ha Horváth János posztumusz dolgozatát nem számítjuk.) Igaz, mindhárom költő élete kötődik valamiképpen a mai Dél-Szlovákiához, Tőzsér könyve azonban remélhetőleg nemcsak mifelénk élénkíti föl a lanyha érdeklődést irodalmunk egy-egy elhomályosult csillogású gyöngyszeme iránt. A csillogás visszaadható, ha nem hiányzik a figyelem. A kötet egyéb tanulságai közül az egyik általánosabb természetű. Lám, aki Tőzsérhez hasonlóan sokoldalúságra, sokirányúságra törekedve alakítja életművét, az új területeket, új utakat tárhat fel egész kultúránk számára is. A következő tanulság már elgondolkodtatóbb. Azt kell mondanunk, hogy a klasszikus magyar irodalom kutatásával, elemző olvasásával (aminek irodalomtörténeti munkákban kellene lecsapódnia) Csanda Sándor és Turczel Lajos kitartó munkálkodásán kívül nálunk csakis írók foglalkoznak. Közülük is leginkább ketten: Tőzsér Árpád és Koncsol László. Más szavakkal úgy mondhatnánk, hogy a szlovákiai magyar kultúrában a klasszikus irodalomtörténet művetése a mai napig nem emelkedett hivatásos szintre — és a kivételek inkább erősítik ezt a tételt. Az írók. mint Tőzsér példája igazolja, sok mindent fölfedezhetnek, elvégezhetnek e téren is, ám alkalmi kiruccanásaik a hivatásszerűségböl adódó rendszerességet aligha pótolhatják. BÁLLÁ KÁLMÁN HANGLEMEZ Ünnepek a Bojtorjánnal A hanglemezgyártó vállalatok tesznek róla, hogy a karácsonyi lemezpiac ne maradjon olyan komoly- vagy könnyűzenei kiadvány nélkül, amely a szeretetnek-otthonnak-családnak ezt a legbensöségesebb ünnepét célozza meg. így kerülhetett a lemeztárunkba az elmúlt évek során a karácsonyi énekek és népi betlehemesek lemeze, a Karácsonyi koncert című komolyzenei válogatás, vagy éppen Szokolay Sándor Magyar karácsonya. Ezúttal a népszerű magyarországi Bojtorján együttessel tölthettük az év végi ünnepeket. A Bojtorján-lemez roppant sokrétű anyagot tartalmaz: az Adeste fideles gregorián daltól Weöres Sándor megzenésített Száncsengőjéig. S ezzel talán már meg is indokoltuk a Benkö Dániel vezette Bakfark Consort és a bársonyos hangú Halász Judit „jelenlétét" a lemezen. Az ő közös munkájuk eredménye ugyanis ez a Karácsonyi album, amely az említetteken kívül Ady-, Kosztolányi-, Heltai-, Radnóti- és Weöres-verseket és versrészleteket is tartalmaz. A dalok fő vonalát a sajátos Bojtorján-hangzást adó Pomázi—Vörös—Drosztmér szerzemények, az Éjfél előtt, A mai nap, a Téli ünnep és A fenyőfa képezik. A teljesebb zenei hangzás érdekében vendégzenészek hangszerei (csemballó, hegedű, dobok, basszus) is megszólalnak a lemezen, pedig hát a Bakfark Consort blockflőtéi, pánsípja, fuvolája, lantja, ortharionja, hárfája és krumhornja is módfelett alkalmas a szívet és lelket megragadó lírai hangulatok fölkeltésére. Benkö Dánielnek a hópelyhek játékos keringözését idéző nagyszerű Waltz-cával zárul a hangulatos muzsikálás sora. S a két lemezoldalnyi Bojtorján—Bakfark „regölés" végére pontot tevő Ady-stráfát pedig — év eleje lévén — békeóhajtó kívánságként idézhetjük is: „Karácsonyi rege,/ Ha valóra válna,/ Igazi boldogság/ Szállna a világra..." BERECK JÓZSEF SZÍNHÁZ A szarvassá változott fiák A magyar táncművészet legmarkánsabb képviselője Novák Ferenc és a Győri Balett világhírű vezetője. Markó Iván összefogásának eredménye a kétrészes táncdráma. A vállalkozás a maga nemében egyedülálló. A dráma első részét, címe A Szülőház, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének táncosai adják elő, A Város című második részt a Győri Balett művészeinek előadásában látjuk. Novák Ferenc nagyon igényes feladatra vállalkozott. Különböző tájegységek táncait dolgozza egybe rendkívül jó érzékkel és magabiztossággal. Szólótáncosai a bravúros feladatokat is könnyedén hajtják végre, tánckara fegyelmezett. Rossa László zenéje felejthetetlen élmény. Mindezek ellenére az első rész kicsit vontatódnak, hosszúnak tűnik. Úgy érzem, hogy ennek oka az úgynevezett sztori. Az Anya (Gerderits Irén kitűnő produkciója) tulajdonképpen újratáncolja a cselekményt, elmagyarázza a történteket. Ezzel sokszor lefékezi a darab lendületét, élét veszi a konfliktusoknak. A második rész koreográfusa Markó Iván, zeneszerzője Szabados György. Már megszoktuk, hogy a Győri Balett előadásairól csak felsőfokon lehet írni, beszélni. Az előadás tulajdonképpen most is kitűnőre sikerült. Jól megkomponált darab; hatásos tömegjelenetek, varázslatos szólók, meghökkentő fordulatok meseszép egyvelege. Valami mégis hiányzott a második részből. Egy szikra, a belső izzás, a kimondhatatlan eldadogása, az utánozhatatlan markóland varázslata. Külsőségekben fogalmazó, a látszatra sokat adó, látványra építő, kicsit elfáradt Markó Iván-produkciót láthattunk. Úgy tűnt, hogy a társulat tagjai is a szokásosnál enerváltabban mozognak a színpadon. Az előadás kitűnő díszleteit, jelmezeit és maszkjait Gombár Judit tervezte. SOMOS PÉTER
