Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-12-20 / 51-52. szám

Többemeletes bérház alagsora. A küszöböt átlépve azonnyomban mintha hetedhét országon túlra kerülnék. A megszokott lakótelepi képből egy mesevilágba. Tízéves lehettem, amikor először láttam hasonló festményeket az Ogonyok színes szovjet képeslap oldalain.

Élénk színű, csodálatos formák, mesealakok. Falon, asztalon, mindenhol. Megérkezésem pillanatában a Forrás érdekel.

Alma, körte, cukorkák az asztalon. A levegőben várakozás szülte feszültség. Kellemes és kegyetlen egyszerre, mint az első hitvesi csók. Jó lenne, ha örökké tartana, de lépni kell! Lassan megismerkedünk.

Skicuk Ivan Sztyepanovics és neje, Timcsenko Marfa Kszenofontovna, Ukrajna nemzeti művészi műtermében vagyunk. Náluk az alma valóban nem esett messze a fájától, mert lányuk, Jelena szintén elbűvölően fest. A mama egyszer egy rajzot adott a kislányának, hogy másolja le. Megtörtént. A szülők legnagyobb csodálkozására Jelena egy nagyszerű sajátos müvet alkotott. Eszébe sem jutott a másolás. Zeneiskolát végzett, kitünően táncol és a bandura nagyon szépen szól a kezében. A szülők legnagyobb örömére.

Marfa Kszenofontovna vezet be a mesevilágba. Dnyepropetrovszk közelében van egy kis falucska — Peterkivka —, ahol hagyománya van ennek a stílusnak, amelynek az az érdekessége, hogy a festményeken az utolsó simításokat macskaszőrből készült ecsettel végzik, amitől a képek hihetetlenül felélednek. Ezt a technikát mestere, Pata Tatjana alkalmazza és adja tovább.

Vendéglátóim pedig örömmel folytatják. Hiszen fantáziadús meseviláguk ábrázolására a peterkrivkai technika a legalkalmasabb.

A Forrásról Ivan Sztyepanovics