Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-12-20 / 51-52. szám

VÉGIG NATASA DRZÍKOVÁ EURÓPÁN A BEKE­­KARAVÁNNAL Festői kávéház Na­póleon utolsó ütkö­zetének színhelye, Waterloo alatt A szerző felvételei Autóbuszunk szélvédőjét a Peace Caravan felirat, hátsó ablakát pedig az útvonalunkról készült térkép díszíti. Eléggé különös, az emberek többnyire alaposan megnézik, ahol megállunk. Utunk során szüntelenül érezzük: nemcsak a békeaktivisták fogadnak bennünket szívesen, hanem minda­zok, akikkel valamilyen formában kapcsolatba kerülünk: a képeslap-árus, a fagylaltos, a kávéházi pincér, a múzeum­on Brüsszelben töltjük az estét, a belga—csehszlovák társa­ság tagjaival a késő esti órákig beszélgetünk. Luc Verton az elnöke e társaságnak, feleségével együtt középiskolai tanár, két kisgyermekük van. És egy piros Skodájuk, amellyel fölöttébb elégedettek. Luc kissé ironikusan jegyzi meg a várost velünk együtt járva egy-egy utcánál, hogy már vagy tíz esztendeje feltúrták... Úgy látszik, ott sem megy minden zavartalanul. — És milyen szociális juttatásokban részesülnek a belga anyák? — kérdezem. — Lényegében az egyik kezünkön megszámlálhatok — mondja Luc. — A szülési szabadság 6 hét a szülés előtt és 8 hét utána. Hivatalosan létezik egy, a terhes nőt védő törvény, de ez alól a nagyvállalatok igyekeznek kibújni. Előrelátóan csak fiatal, hajadon lányokat, vagy szülésre már ritkán vállalkozó idősebb nőket vesznek fel. A lányoknak előre be kell jelenteniük, ha férjhez akarnak menni. A szülési szabadság még három hónappal megtoldható, persze, már a saját zsebből kell téríteni a kiadásokat, a no ekkor már nem kap semmilyen bért, sem anyagi támogatást. A fiatal peda­­gógusnök helyzete még rosszabb. Többségük ugyanis állás nélküli, csupán gyakornokoskodik, helyettesít. Szülés esetén csak négy hétre kapnak teljes bért, majd harmadával, sőt többel csökkentik a nekik járó juttatást. Ha meghosszabitják a szülési szabadságot, nem tarthatnak igényt helyükre. A szakszervezet gyakorlatilag tehetetlen, mivel az iskolai kiadá­sok csökkenésével csökken a pedagógusi helyek száma is, vagyis a fiatal nőknek mind kevesebb az esélyük az állandó munkahelyre. A belga nők hatvanévesen mennek nyugdíjba, a férfiak öt évvel később. És ha valaki azt gondolja, hogy a belga asszony munkája csak a bevásárlás, a háztartásvezetés, az nagyon téved. Beszélgetőpartnereim szerint — különösen a főváros­ban — a nők zöme dolgozik, vagy éppen munkát keres. Az élet ugyanis nagyon drága, és enni kell. Egy kétszobás lakás havi bére huszonötezer frank; ehhez jön még az öt-nyolcezer a fűtésért, a villanyért, esetleg a telefonért. Beszélgetőpart­nereim havi keresete hetvenezer frank körül mozog, és négyszobás lakásuk fenntartása nem olcsó mulatság. És mivel házassági adót is kell fizetni, sokan a fiatalok közül előnyben részesítik a házasságkötés nélküli együttélést. Nem könnyű óvodai, bölcsödéi férőhelyhez sem jutni kisgyerme­keik részére, egy magángondozó pedig több mint nyolcvan­­ezer frankot kér el. Beszélgetés közben nagyon gyorsan telik az idő, a hőpa­lackból már régen kifogyott a kávé és a tea is, néhányan elszundítottak a fotelban, de már nem érdemes ágyba bújni. Gyors csomagolás következik, majd búcsú Brüsszeltől a hűvös hajnalban. A legnagyobb kíváncsisággal talán Antwerpent várom, ezt az érdekes és gazdag várost a Schelda folyó partján. Ez a Hanza-város már a 15. században Nugat-Európa legismer­tebb kereskedelmi központjai közé tartozott, kikötőjében naponta mintegy száz hajó fordult meg. A 16. század végén csökkenni kezdett a város jelentősége, újabb felvirágzására pedig csak a múlt század kezdetén került sor, miután létrejött az önálló Belgium. A város flamand kulturális köz­pont, egyetem székel itt, több múzeuma van, és világhírű képtára. Ahány név, annyi fogalom. Antwerpen Rubens városa, itt tanult festeni, itt házasodott meg, itt alkotta legismertebb müveit, itt élt és itt nyugszik a barokk stílusú Szent Jakab templom kápolnájában. Az idő sürget, ezért csak felületesen nézhetjük meg a város neveze­tességeit, a reneszánsz stílusú városháza híres falfestménye­it, a börzét, a kikötőhöz közeli nemzeti múzeumot, amely az egykori vár egy részében kapott helyet. Látni akarjuk a Rubens-házat is, amelyet hosszabb keresés után sikerül is meglelnünk. Közben persze kiderült, hogy néhány lépésre voltunk a felújított, szépen karbantartott háztól. A Békekaravánnak szinte minden résztvevője itt van a múzeumban. Tolongunk a szűk folyosókon, a keskeny falép­csőkön. Gyermeknevetés hallatszik valamelyik teremből, itt folyik az oktatás. Korhű kosztümben tartja előadását a négy idegenvezető. Bár egy szót sem értünk flamandul, a magya­rázat mindannyiunknak — a gyerekeket is beleértve — nagyon tetszik. Az óvárost járva, úgy tűnik, itt minden utca képtár. A házak homlokzata gazdagon díszített, hiszen ha a kőfaragó segéd mesterré akart válni, meg kellett faragnia a város jelképét — a madonnát. Bár a város 80 kilométerre fekszik a tengertől, az óceánra nyíló kapunak számit. A kikötő jelenléte mindenüti érezhető. És minél közelebb kerültünk a kikötőhöz, annái fakóbbá válik a város. A kis üzletekben kétes eredetű •vegyesárú, aránylag olcsón ... Az utcán egy kábítószertől bódult fiatal fetreng, körülötte egy túlzottan kifestett lány Utunkat gyorsan a kikötő felé vesszük, ahol vár ránk az autóbusz . .. Vár még ránk a holland fiatalokkal való beszélgetés, majc Hamburg, és vár ránk Koppenhága, a Bella Center és e Békevilágkongresszus. Az Amager szigeti szálláshelyünkre öt percnyire van a kongresszus színhelye, de inkább koráb­ban elindulok, hogy a tanácskozás kezdetére, tíz óráre minden a kezemben legyen. A sajtóközpontban bizony var mit tennie a személyzetnek, hogy a bábeli zűrzavarbar mindenki kívánságát teljesítsék. Mindenütt élénk forgalom az egyes küldöttségek sátrakat rendeznek be, röplapoka' raknak szét, jelvényeket osztogatnak, itt van a szolidaritás bazár is. Jindra Mahácková a csehszlovák sátor előtt, i kongresszusi résztvevők szeme láttára készíti üvegfiguráit Pillanatok alatt elfogynak. Néhány lépéssel arrébb egy irár diák szinte jelképes árért sorban készíti a portrékat. Egy mi öt perc alatt készül el. Az ifjúsági klub falai sem üresek képzőművészeti alkotásaik a háborúra és békére vonatkoz« gondolataikat fejezik ki. A nők központjában találkozunk a m lányainkkal, a csehszlovák nők és gyermekek életéről szók közlönyöket raknak szét. Pár perc múlva kezdődik a párbe széd, igyekezniük kell... A brüsszeli Grand Place-on sétáló fiatalok

Next

/
Oldalképek
Tartalom