Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-12-09 / 50. szám
A 48. HÉT ESEMÉNYEIBŐL A munkás a munkapadnál • Klement Gottwald születése 90. évfordulójának ünnepsége Bratislavában koszorúzással kezdődött. A CSKP és a nemzetközi kommunista mozgalom kiváló személyiségének emlékművénél az SZLKP KB, a Szlovák Nemzeti Tanács és a szlovák kormány közös koszorúját helyezték el. Majd a Szlovák Nemzeti Színház épületében megtartott ünnepségen Jozef Lénád elvtárs mondott beszédet. • Prágában megtartották a Szakszervezetek Központi Tanácsának 16. ülését. A tanácskozás fő napirendi pontja a szakszervezetek hozzájárulása a népgazdasági terv teljesítéséhez és a dolgozók alkotó kezdeményezésének továbbfejlesztése volt. Az elnökség jelentése megállapította, hogy számos vállalat és üzem kedvező eredményeinek ellenére nem sikerült elérni az 1986. évi tervben kitűzött célokat. A mennyiségi mutatókat egészében véve sikeresen teljesítik, de nem értek el fordulatot a népgazdaság hatékonysága növelésében. • Csehszlovákia Kommunista Pártjának küldöttsége Vasil Bilaknak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a KB titkárának vezetésével a Francia Kommunista Párt meghívására látogatást tett Franciaországban. A megbeszélések során megállapították, hogy a Franciaország és Csehszlovákia közötti viszony jelenlegi állása nem felel meg a két ország érdekeinek és szükségleteinek, és síkraszálltak a kapcsolatok fejlesztéséért. A gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok mellett fokozni kell az együttműködést politikai és kulturális téren egyaránt. • Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Radzsiv Gandhi indiai kormányfő és az indiai kormány meghívására hivatalos baráti látogatást tett Indiában : Mihail Gorbacsov az indiai parlament épületében találkozott a törvényhozás mindkét házának képviselőivel, majd beszédet mondott, amelyben új békekezdeményezéseket terjesztett elő. Hangsúlyozta. a Szovjetunió az Egyesült Államokkal és mindazokkal a további államokkal, amelyek nem fekszenek az Indiai-óceán partjain, de ott állandó hadiflottát tartanak fenn. kész tárgyalásokat kezdeni a hadiflották lényeges csökkentéséről és tevékenységük korlátozásáról. A látogatás befejezése után Narajan Datt Tivari indiai külügyminiszter kijelentette, a delhi közös nyilatkozatban foglalt 10 alapelv hozzájárul a tartós világbéke megteremtéséhez. ' • Romes Csandra, a Békevilágtanács elnöke a szlovák fővárosban tett látogatást abból az alkalomból, hogy Bratislava megkapta a Béke Városa címet. A vendéget a város főpolgármestere tájokoztatta forradalmi hagyományairól, gazdag kulturális és történelmi múltjáról, majd Romes Csandra a Szlovák Nemzeti Felkelés terén kegyelettel adózott a nemzeti felszabadító harc hősei emlékének. A Békevilágtanács nyilatkozatát a Szlovák Filharmónia hangversenytermében tartott békegyülésen ismertette. • Lubomír Strougalnak, a szövetségi kormány elnökének meghívására hivatalos látogatást tett hazánkban Taha Jaszin Ramadan, az Iraki Köztársaság kormányának első alelnöke. A látogatásról közös közleményt adtak ki. Csehszlovákia és Irak barátsága és együttműködése a függetlenség, a szuverenitás, a kölcsönös tisztelet, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és a békéért vívott közös harc elvein alapul. • Bratislavában ülést tartott a SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága. A bizottság jelentést vitatott meg a Szlovák Tervbizottságnál azzal kapcsolatban végrehajtott utólagos ellenőrzés eredményeiről, hogyan hajtják végre a központi állami és társadalmi szervek és intézmények pártszervezetei a tevékenységük további tökéletesítésére vonatkozó irányelveket. Gyorsítás, átalakítás, újszerű gondolkodás, tudományos-műszaki haladás — és így tovább. Napjaink kulcsszavai társadalmi életünk minden területén. Ezekről írnak az újságok, e szavak gyakorlati érvényesítésének eredményeiről tájékoztatnak a rádió- és tv-riportok, a munkahelyi beszámolók. E szavak, fogalmak lassan behatolnak mindennapi gondolkodásunkba, különösen akkor tudatosítva, mit is takarnak tulajdonképpen, amikor e szavakkal ellentétes cselekedeteknek, megoldásoknak (pontosabban megoldatlanságoknak) vagyunk a tanúi. Akkor, amikor az év vége felé gyárainkban megszaporodnak a rendkívüli (nem tervezett) műszakok, akkor, amikor a szakszervezeti vagy éppen nőszövetségi politikai oktatás előadóját hallgatva a tudományos-műszaki haladás, az újítómozgalom jelentőségéről vagy akár a hatékonyabb javadalmazás formáiról akarva-akaratlanul a saját munkahelyünk e téren tapasztalható fonákságai jutnak az eszünkbe. Összehasonlítunk és nemegyszer, mintegy beletörődve a megváltoztathatatlanba, legyintünk: lehet, hogy ez másutt így van, de nálunk ez elképzelhetetlen, hiszen ugyanazok a hibák szorongatnak, mint tíz évvel ezelőtt, halljuk egy-egy üzem, vállalat borúlátó dolgozójától. Igaz, nehéz változást elérni a közgondolkodásban ott, ahol már évekkel ezelőtt ki kellett volna cserélni a gépparkot, ahol anyagiak híján toldozással-foltozással oldják meg a mindennapi feladatokat. Csakhogy ez a kényelmesebb álláspont — belenyugodni a helyzetbe, holott a megoldás kézenfekvő. Mindenütt a szavak és tettek egységére kell törekedni, már egy műhely szintjén is. Vagyis a műhelyvezető mester nem teheti (tehetné) meg például azt, hogy eltűri a rossz munkát a műhelyben. Nem tehetné meg, mégis megteszi, jóllehet ö maga is részt vett azon a vezetőségi értekezleten, vagy vállalati párt-gazdasági aktivaértekezleten, ahol éppen a belső ellenőrzés hiányáról beszéltek. Hallgatott, vagyis beleegyezett abba, hogy javítani kell a belső ellenőrzés színvonalát. Mégsem teszi, tehát ellentétbe került saját szavaival is. És ez csak egy műhely, amelyből a hanyag ellenőrzés, az elnéző vezetés mellett esetleg csak néhány darab selejtes áru került tovább. Márpedig ez akár a fogyasztóhoz, akár további feldolgozásra kerül, mindenképpen bosszúságot okoz valakinek, vagy másutt lesz lemaradás a következménye. És ez csak egy műhely szintjén elkövetett mulasztás következménye... Elvárjuk, hogy mindennapi vásárlóként kifogástalan árut kapjunk, hogy ne legyen sületlen a kenyér, hogy az újonnan vásárolt kabátban ne szakadjon fel másnap a varrás, hogy az automatamosógép-szerelőt se kelljen kéthetenként riasztanunk. Gyárban, szerelőszalagnál dolgozva is elvárjuk, hogy csakis jó alkatrész kerüljön a kezünkbe, csakis hibátlan szövésű kelme a kezünk alá. Hiszen a hibás anyagnak már csak a kézbe vétele is időveszteség. És a sok-sok apróság miatti kiesés összegezve komoly lemaradásokat tesz ki üzemi, vállalati szinten. Többek között az ilyen lemaradások következtében szerepel az éves, féléves statisztikai jelentésekben a tervüket nem teljesítő vállalatok nem éppen rövid jegyzéke, a nemtörődöm magatartás húzódik meg amögött is. hogy a minőségi mutatókat nem teljesítjük. Az éves, féléves eredményekhez fűződő gazdasági kommentárokban, jelentésekben pedig éppen a rossz minőséget magyarázzák, magyarázzuk a legtöbbször objektív, külső okokra hivatkozva. „A mindenki hibás, csak én nem" szemlélet még mindig tartja magát, konkrét munkahelyeken is gyakran találkozunk általános bírálattal, ami senkinek sem fáj. Az már viszont sokakat érint, ha a lemaradás miatt az előző évhez képest jócskán megcsappan, vagy netán elmarad a „tizenharmadik fizetés", ha az üzletekben szegényesebb lesz az árukínálat... Sorolhatnánk a hibaforrásokat, hiszen mindenki, akit csak egy kicsit is érdekel, látja, mi történik körülötte. De szerencsére, a jót is látja, azt is, ha valahol átlagon felüli eredményeket érnek el. És a jó példa nemcsak vonzó, hanem lelkesítő is. Újabb vállalásokra ösztönöz ott, ahol például a legutóbbi energiatakarékossági verseny feltételeinek sikeresen eleget tettek, ahol az újítómozgalom felkarolásának köszönhetően születtek jó eredmények, vagy ahol a jó munkaszervezésnek köszönhetően az év minden szakában egyenletes volt a tervteljesítés. Nőszövetségi alapszervezeteink tagjai is számot adnak jó és rossz munkahelyi tapasztalataikról járási ülésükön csakúgy, mint a helyin. Az évzáró taggyűléseket megelőző járási plenáris üléseken is számos helyen felszólaltak olyan nőszervezeti képviselők, akik nemegyszer egyúttal felelős gazdasági vezetők is. Felelősségtudatról és hozzáértésről tanúskodtak szavaik akkor is, amikor egy-egy vállalat gazdasági nehézségeinek okait elemezték, és akkor is, mikor lakókörnyezetük szolgáltatásainak színvonalát marasztalták el. A felelősségtudat diktálta olykor keményebb szavaikat, és ami örvendetes, a legtöbb helyen már nem maradnak meg a bíráló szavak öncélú ismételgetésénél. Javaslatok hangzanak el, melyek közül mind több a különösebb beruházás nélküli javítás lehetőségeire mutat rá. Az olyan „apróságokra" hívják fel a figyelmet, melyek indokolatlanul fékezték eddig is a haladást. Sok esetben „csak" a gépek ésszerűbb elrendezéséről, a munkahelyre vivő buszjáratok menetrendjének ésszerű módosításáról, a jobb munkafeltételek beruházást sem igénylő megteremtéséről van szó. A legtöbb esetben semmi másról, „csak" arról, hogy mindenki tisztességesen elvégzi azt, ami munkaköri feladata. A munkás a munkapadnál, a minőségi ellenőr az ellenőrző pultnál. Ilyenkor, év vége táján, úgy tűnik, felgyorsul körülöttünk az élet. Nagyobb sebességre kapcsolnak gyáraink a terv teljesítése érdekében, az év végi hajrá, sajnos, még nem ismeretlen gyakorlat. Márpedig a gyorsítás stratégiájának az év minden napján érvényésülnie kell. Ahogy azt a XVII. pártkongresszuson is célul tűztük ki a következő öt esztendőre. PÁKOZDI GERTRÚD ✓ CöH)
