Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-25 / 48. szám
Miben főzünk? Az ételek párolására, pirítására való edénynek mindig jól záró fedele legyen, hogy ne szökjön ki a gőz. Ez az edény olyan legyen, hogy levéve a tűzhelyről az asztalra kerülhessen. Legalkalmasabbak erre a tűzálló agyagból, valamint tűzálló üvegből készült edények. Ezeket egyaránt tehetjük sütőbe, vagy a tűzhely lapjára, kivétel a nyílt láng, amit egyik sem visel el. A tűzálló tálaknál egyetlen szabályt kell csak betartani : soha ne öntsünk a forró edénybe hideg vizet. A tűzálló agyagból készült edényt minden egyes használat előtt áztassuk be, így a benne készült étel szaftosabb lesz. Az edények válogatásánál ügyeljünk a nagyságra. Minden háztartásban, ha csak egy tagból áll is, kell egy nagyobb fazék, lábas, de a túl sok nagy formájú edény sok helyet foglal el. Azonkívül a főzés sokkal költségesebb, mert a több nyersanyagon kívül több energiát is használunk hozzá. Nem célszerű a túl kicsi edény sem, amiből minduntalan kifolyik, kispriccel az étel. S ha már itt tartunk, meg kell említenünk az edények tisztán tartását is. Nincs gusztustalanabb látvány, mint az agyoncsurgatott, agyonégetett lábas, serpenyő, fazék. Ha minden alkalommal, minden használat után tisztességesen elmossuk az edényt, illetve, ha kifut az étel, azt azonnal vizes ruhával letöröljük, akkor az nem éghet rá. Kívül és belül, egyaránt alaposan el kell mosni minden használat után, külön ügyelve a karimákra és az edények, ill. fedők fogói körüli részre. Az ápolt, tisztán tartott háztartási eszközök sokkal tovább tartanak, s ezáltal, ha drágábbat vásárolunk is, megtérül költségük. udniillik... a munkaidő és a valódi szabad idő közt még egy elég széles mezsgye vár ránk: a különböző ügyintézések, a vásárlás, a közlekedés, s ez életünk legfárasztóbb, legidegesítőbb, legunalmasabb szakasza. És persze itt terem meg a legtöbb illemtani vétség is. Külföldön járt ismerősöm „legdöbbenetesebb" élménye például az volt, amikor csúcsforgalomban — jó hazai szokás szerint tolakodván — hirtelen megnyílt előtte a tömeg, s egy „kérem, parancsoljon" kíséretében előre engedték, hadd szálljon fel a buszra, ha olyan sietős dolga van. Bizony, elszégyellte magát. Azután itthon is kipróbálta a fortélyt, csodabogárnak nézték ... Az iskolában, a munkahelyen, otthon vannak kialakult szokások, az otthonos viselkedési normákhoz többé-kevésbé alkalmazkodunk már csak azért is, mert ezeken a helyeken rendszeresen újra meg újra megjelenünk, így ha kihágást követünk el, vétkeink felhalmozódnak. Bevásárláskor, ügyintézéskor, utazáskor azonban csak alkalmi jelenlévők vagyunk, ha elkövetünk is valamilyen illemtani vétséget, az feledésbe merül. Névtelenek, ismeretlenek vagyunk. Az ügyintézés, a sorban állás, az utazás kínja csak türelemmel enyhíthető. Egy kedves köszönés, udvarias kérés a legzordabb, legutálatosabb helyen is csodát tehet. S ilyenkor a jó modor szinte ugyanolyan gyorsan terjed, mint a neveletlenség. Ha csúcsforgalomban megyünk bevásárolni, jó ha tudjuk, mit akarunk venni, s nem állunk tanácstalanul töprengve a pultnál. S jó. ha az idős embert vagy a kis gyermeket nem túrjuk I ki a sorból, mert gyámoltalanabb, persze azért magunkat sem kell hagyni megelőzni. 1. parancsolat bevásárlóknak: Ha a hiánycikket kérésük, nem az eladó tehet arról, hogy nincs. Köszönni tehát távozáskor is illik neki. (Még akkor is, ha biztos forrásból tudjuk, van a pult alatt a keresett áruból. A szabálysértés másképp torolandó meg, nem illemtani vétséggel.) 1. parancsolat eladóknak: Ne változtassunk hangot és viselkedésmódot, ha régi kedves kuncsaft, netán protekciós vevő érkezik, öt deka élesztőt ugyanolyan kedves mosoly kíséretében kell átnyújtani, mint húsz kiló vesepecsenyét. A kereskedelemben a legnagyobb vétség: levegőnek nézni a vevőt (ügyintézésben az ügyfelet), s jelenlétében tárgyalni meg különböző munkahelyi és magánügyeket, illetve bármit, ami nem tartozik rá. Ez még akkor is modortalanság, ha őt magát is bevonjuk az eszmecserébe — drukkerként vagy döntőbíróként. Az orvosi rendelőben is várakozni kell általában, s ott is előfordulnak perpatva-Kertészkedőknek Telelőbe kell vinni a kerti vízmedence növényeit is. Maradhatnak esetleg az üres medencében is, ez esetben lombbal vagy más anyaggal kell őket takarni. A U|H| medence tetejét fedjük le úgy. hogy a tél folyamán oda víz be ne hatolhasson. Ez I a medencét is rongálná, másrészt a növényeket károsítaná. Teleltethetjük pincében is a vízinövények töveit, kosárban, ládában, nagyobb cserépben vagy más edényben. Ilyen helyzetben azonban feltétlenül meg kell öntöznünk időnként, mert tavaszig kiszáradnak. Ne felejtsük el azt sem, hogy a dísznövények némelyike takarásra szorul. Elsősorban a most ősszel ültetett cserjék, rózsák, örökzöldek igénylik a téli védelmet, de takarni kell néhány dudvás szárú cserjét (rózsát, orgonát, rododendront) is. A diszfüvek (Cortadéria stb.) szárát össze kell fogni, szorosan összekötni, hogy minél kevesebb téli csapadék jusson a tőbe, és ne rothassza. Gyékényből, nádból vagy más alkalmas anyagból emeljünk kis sátrat az érzékeny növények köré. Kisállattenyésztőknek Gyakran halljuk a háziasszonyok panaszát, hogy tyúkjaik különösen télen fakó sárgájú tojást tojnak. Ez ugyan a minőséget nem befolyásolja, de jobban szeretjük az élénkebb színű tojássárgáját, amit úgy érhetünk el, hogy színesebb, festékanyagban gazdagabb takarmányt etetünk tyúkjainkkal. A tápok nem ilyenek. A tojássárgájának, a baromfi bőrének a színe a következő, festékekben gazdag takarmányokkal javítható: minél sárgább kukorica, zöldlucema, fű, pirospaprika-hulladék, paradicsommag és -héj. A tyúkok nagyon szeretik a lucemalevelet, legyen az zöld vagy szárított. Ha lehetőségünk van rá, ezt ne hagyjuk ki az étrendjükből. A rostos, karotintartalmú takarmányokkal javíthatjuk a tyúkok tojóképességét is. Szalay Zoltán rajza rok, mert a beteg ember mindig türelmetlenebb. Jó, ha könyvet, olvasnivalót viszünk magunkkal, mert olvasás közben nem vesszük észre, ki ment be soron kívül, nem kell arra figyelnünk, kinek „mije" van, hogy nekünk „epénk van-e. vagy hörgőnk", s előbb vagy utóbb csak sorra kerülünk. 1. parancsolat közlekedőknek: A tömegközlekedés azt jelenti, hogy tömegek közlekednek, sértődöttségnek és sértegetésnek tehát emiatt semmi helye buszon, metrón, villamoson, trolin, vonaton. Néhány illemszabály: felszálláskor a férfi előre engedi a társaságában levő nőt, viszont ő száll le hamarabb, hogy lesegithesse. A felajánlott helyet akkor is meg kell köszönni, ha az átadás nem volt teljesen önkéntes. Ha egy férfi ülve marad, amikor idősebbek, kisgyerekesek, sőt kisgyerekek állnak körülötte, illemtani vétséget követ el. Ha ugyanez a fiatalember előzékenyen felpattan, s átadja helyét egy csinos fiatal lánynak, még nagyobb illetlenséget követ el. Villamoson, autóbuszon csak a közvetlenül mellettünk álló vagy ülő ismerősünkkel beszélgetünk, vele is csak halkan. Mások feje fölött átbeszélni, jobbra-balra hajolva kiabálni durva illetlenség. Ugyancsak az, ha nevekkel ellátott családi és egyéb pletykákat beszélünk meg, ez hangerőtől független. A mások újságjába, könyvébe beleolvasni modortalanság. Tömegközlekedési eszközön enyelegni szokás ugyan, de nem helyeselhető. Ennél már csak az rosszabb, ha ilyesmit látva durva, rosszalló, hangos megjegyzéseket teszünk. Hogy életünk kellemetlen szakaszaiban is elviselhessük egymást, legyünk mosolygósak, előzékenyek, türelmesek. Ettől ugyan nem lesz több busz, nem lesz több ügyfélfogadó, de talán elviselhetőbb lesz a tömegközlekedés, az ügyintézés, a bevásárlás ... Sőt mi magunk is elviselhetőbbek leszünk.
