Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-25 / 48. szám
KUCKÓ Nagyon komoly nyilatkozat Az a véleményem, hogy minden gyerek, sőt, már a gügyögő csecsemő is igazi költő. Tud játszani. A játék pedig költészet, mint ahogy a költészet is játék. Játék a szavakkal, ötletekkel, gondolatokkal. A versben rímek bújócskáznak, asszonáncok keresik egymást, alliterációk táncolnak kézen fogva, énekelve, dalolva, nagyszerű ritmusban, mint gyerekek a réten. Ezért jutott eszembe, hogy ezeket a játékos verseket egy kötetbe gyűjtöm és átnyújtom kis kollégáimnak, költő-kollégáimnak, a gyerekeknek. Az ő ítéletükben jobban bízom, mint a felnőttekében. Ök még talán nem tanultak meg ha zudni. Tehát: ha tetszik nekik a vers, akkor örömmel mondogatják, szavalgatják. Ha nem tetszik, akkor fütyülnek rá. Kell ennél őszintébb kritika ? A versekhez a rajzokat — amelyek sokszor szebbek, mint a versek — a fiam. Nagy Zoltán készítette. A Megfogtam a tündér sarkát c. kötetemet szeretettel ajánlom minden gyerkőc, tehát minden költő, figyelmébe. Átkolódzás (Gyászvers macskám halálára) Egy autóbusz, motor-állat, agyonmente a macskámat, sima szőrű feketémet. (Sehol látni csak oly szépet.) Ha megfognám azt a zúgó, négy keréken mászó-csúszó, dörgő-dirgő duhaj dögjét: rögtön az orrára pöknék. Igaz, nincs is orra annak, csak recéje, mint a varnak. Zs. Nagy Lajos Megfogtam a tündér sarkát Behemót és a többiek Nagyon nagy vót Behemót, Hogy csípheti, hogy csíphetné ? de kicsike keze vót. Ha megfogná, megtehetné, Nem vót csupán akkorácska, akár egy piciny gyufácska. Kicsike vót Töhötöm, jaj, őt hova töhetöm ? Mert a feje, mint a papiak, ahol kövér papok laknak, bizony, mondom, olyan vót, pedig majdnem üres vót. de Elemér elektromos vonathoz vót hasonlatos, hogyha jött a denevér, bestartolt ám Elemér, s úgy elszaladt, úgy elfutott, ő se tudja, hová jutott. Aki tudja, mondja meg: a titkot ne egye meg. Közepes vót Elemér, csípje meg a denevér. Füle sincs, és szeme sincsen, mégis úgy jár, mint egy Minden. Mintha ő a Minden volna, pedig se farka, se orra. Színe sincs, és nincs fonákja, szive sincsen, csak rossz mája. Ha én azt a rosszmájú, dög, csikorgó-vicsorgó, ördög autóbuszt utolérném, mint a dobot, úgy elverném. Sőt, kiszúrnám a gumiját, agyonverném lányát, fiát, mind az összes unokáját. Az anyáját! Az apáját! Nem keringene ő erre, se arra, sőt tán semerre. Tele lennénk vidámsággal, hancúroznánk kismacskákkal. Altató Aludni kéne már most, mert lebontják a várost. Manócskák szedik széjjel, hogy ne zavarjon éjjel. A ricsajt zsákba rakják, az utcát összehajtják, •> s míg csillagfényt szitálnak, csöndeskén citeráznak, hogy álmotokban szépen táncoljatok a réten. Fotó: NAGY LÁSZLÓ (nŐ 16)
