Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-25 / 48. szám
KÉRDÉS ONDREJ KOMÁROMIHOZ A KELET-SZLOVÁKIAI KERÜLETI NEMZETI BIZOTTSÁG SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI SZAKOSZTÁLYÁNAK VEZETŐJÉHEZ — Szlovákiában több mint 980 ezer nyugdíjas van, ami annyit jelent, hogy minden ötödik lakos nyugdíjas. A Keletszlovákiai kerületben hány nyugdíjas él? — A hetedik ötéves tervidőszak, vagyis 1985 végén 303 235 nyugdíjas volt kerületünkben. Ez a szám természetesen nemcsak a 60 éven felüli nyugdíjasokat jelzi, hanem összegezve mindenféle más járadékot élvező polgárainkat, így rokkantsegélyt, özvegyi segélyt és egyéb járadékokat kapó lakosainkat. Az ötéves tervidőszak első évéhez viszonyítva 1985-ig 32 584 fővel növekedett nyugdíjasaink száma. Míg 1980-ban több mint 3 milliárd koronát fizettünk ki különféle havi járadékként, 1985-ben már csaknem egymilliárd koronával többet. — Az idős, gondozásra szoruló nyugdíjasokról az intézeti ellátáson kívül milyen formában tudnak gondoskodni? — Az intézeti ellátáson kívüli gondoskodásnak a kerületben több formája honosodott már meg. Leginkább az úgynevezett nyugdíjasklubok, gondozóházak, higiéniai központok, az üdültetés és gyógykezelésszervezés ismertek. El kell mondanom, nagyon örülünk, hogy az elmúlt öt év alatt, a nyugdijasklubok, gondozóházak és a többi szolgáltatás minősége lényegesen javult az előző évekhez viszonyítva. Nagy az érdeklődés a Töketerebesi (Trebisov) járásban lévő bistei (Bysta) fürdő iránt. Már rendszeresen üdülnek itt egy-egy hétig nyugdíjasaink a nemzeti bizottságok anyagi hozzájárulásával, sok esetben díjmentesen. Igyekszünk a szakszervezeti üdülőkbe is minél több idős embert beutalni. Közkedveltek az egynapos autóbusz-kirándulások is, melyeket a klubok általában a helyi nemzeti bizottságokkal karöltve szerveznek. — A hetedik ötéves tervidőszak idején nemcsak a szolgáltatások minősége javult, hanem épültek új gondozóházak, létesültek új klubok is. Melyik az a járás a kerületben, ahol ezen a téren a legtöbb még a tennivaló? — 1981 —1985 között 12 új gondozóház létesült. Falvakon főleg családi házat, házakat alakítunk át erre a célra. Vannak olyanok, ahol csak szobák állnak az öregek rendelkezésére, de olyanok is vannak már, ahol kis lakásba költözhet az idős házaspár. Az ilyen házakban teljes a lakók függetlensége, de ha rászorulnak, gondozónő gondoskodik róluk és orvosi ellátást is kapnak helyben. Sajnos, nem lehetünk elégedettek a gondozóházak számával. A kerületben 25 ilyen ház van. Nincs még gondozóház a Bardejovi, a Stará Lubovna-í, a Svidníki, a Töketerebesi és a Vranovi járásban. A létező házakban 1 240 idős polgártársunk él. Az elmúlt öt év alatt 53 nyugdíjasklubbal lett több, így ma már szabad idejüket 208 klubban tölthetik el nyugdíjasaink. Legtöbb a Kassa-vidéki járás(nős) ban van, harminc. Nincs- olyan járás, ahol nem lenne klub, legkevesebb a Stará Lubovna-i járásban található, mindössze hét. — Falvainkban sok idős ember él egyedül, nem összkomfortos kis családi házban. Számunkra nagy segítséget jelent az úgynevezett higiéniai központ létesítése. A kerületben hány ilyen központ működik már? — A tisztálkodás alapvető emberi szükséglet, éppen ezért mindent megteszünk, hogy minél több faluban legyen egy fürdőszoba legalább, ahol a fürdésnél, zuhanyozásnál még segítenek is a nem éppen mozgékony öregnek. Szeretnénk pedikűröst, masszőrt, fodrászt, borbélyt is biztosítani ezekbe a központokba. Eddig aránylag kevés ilyen központot sikerült létesítenünk, 41 helyen van lehetőségünk kihasználni ezt az újfajta szolgáltatást az idős embereknek. Megintcsak a Kassa-vidéki járás „vezet", itt 8 községben van higiéniai központ. A Rozsnyói (Roznava) járásban 7 helyen, a Töketerebesiben pedig négy helyen. — Az egyedül élőknek — főleg már túl a hetvenen — nehézséget, problémát okoz az étkezés, a meleg, friss ebéd elkészítése. Milyen mértékig sikerül közös éttermekben, esetleg másként az idősek étkeztetését megoldani ? — Kisebb településeken még mindig gond az egyedülálló emberek étkeztetésének megoldása. A kerületben 9 úgynevezett nyugdíjas étterem van. Az elmúlt tervidőszakban négyet sikerült létesítenünk. De ez a kilenc étkezde csupán három járásra korlátozódik, Kassán négy, a Stará Lubovna-i járásban szintén négy, a Poprádi járásban pedig egy étterem van. Szeretnénk, ha a jövőben a többi járások is létesítenének ilyen étkezdéket, mert ezek nemcsak az étkezést oldják meg, hanem bizonyos fokig mérsékelik a magányosságot is. Ezzel szemben sikerült az elmúlt öt év alatt csaknem hatezerrel több embernek étkezési lehetőséget teremteni különféle üzemi konyhákon és éttermekben. Nagyobbára hazavitték az ott készült meleg ebédet. A múlt év végéig csaknem tizenkétezer idős ember étkezett ilyen formában. Kihasználatlan lehetőségek még mindig vannak. Jó lenne, ha az üzemi konyhák már eleve számolnának az idősekkel, és hasonlóképpen a Jednota és Restaurácie vállalat vendéglátóipari egységei is még több helyen nyújtanának ilyen szolgáltatást. Sok esetben csak a jóakaraton és a szervezésen múlik. — Már említettük, hogy a kirándulások és üdülések iránt fokozott az érdeklődés. A múlt évben hány nyugdíjas üdült és kirándult? — A nyugdíjasoknak az üdülés, kirándulás véleményem szerint elsősorban nem erőgyűjtést, fizikai pihenést jelent, hanem inkább a társaságot, a közösség hiányát pótolja, a magányt űzi el. Gondolom, ennek tudatában kell a jövőben még több beutalót biztosítanunk nyugdíjasainknak. A múlt évben szakosztályunk szervezésében közel 3 500-an kaptak üdülési beutalót, és csaknem 12 ezren vettek részt különféle kirándulásokon. — A magatehetetlenekről, hosszasan betegekről, rokkantakról a kerület több részén intézetekben gondoskodnak. A hetedik ötéves tervidőszakban növekedett vagy csökkent az intézeti férőhelyek száma? — A szociális gondoskodás intézeti formáit együttesen nézve az ötéves tervidőszakban 714 fekvőhellyel növekedett a férőhelyek száma, ez azt jelenti, hogy 5 300 rászorulóról tudunk gondoskodni. — Mely városokban nyíltak új nyugdíjasházak? — 1983-ban 120 férőhelyes új panzió nyílt Vranov nad Topfou-ban. 1985-ben új nyugdíjasházakat avattunk Stará Lubovnában, Spisská Nová Vesben és Presovban, mindhárom 150 férőhelyes. Bardejovban a régi nyugdíjasházhoz új pavilont építettek, így 15 új lakót fogadtak. — Köztudomású, hogy a rozsnyói új nyugdíjasház felépítése több, mint égető ... — Igen, ez Így van. Sajnos, ezen az építkezésen rengeteg problémával küzdünk. A 40 millió korona költséggel épülő intézetet 1980 októberében kezdték el. Nagyon szomorú, hogy még máig sincs készen az öszszes szükséges tervrajz. A kivitelező, a poprádi Magasépítő Vállalat, amely az 1985. évi építési tervet csupán 21,6 százalékra teljesítette. Ha elkészül határidőt inkább nem mondok, 150 nyugdíjasnak nyújt majd otthont. — Gyakran tapasztaljuk, hogy idős szomszédaink panaszkodnak, senki sem nyitja rájuk az ajtót... — Szakosztályunkon is mindennapi az ilyen panasz. A szociális támogatás, az ebédek biztosítása, klubok építése — nem minden, hogy az öregek napjait szebbé tegyük. A lelki kapcsolat hiánya gyakran beteggé teszi az egészséges öreget, s ekkor már csak az intézeteinken segíthetünk rajta. Tapasztalatainkból kiindulva szeretném megjegyezni, hogy az üzemeknek, vállalatoknak még többet kellene nyugdíjasaikkal törődniük, nemcsak egy évben egyszer-kétszer szervezni találkozót, hanem állandó kapcsolatot tartani velük. Köszönöm a beszélgetést. MILICKY JOLÁN A térképen ez a lielv tenyérre emlékeztet. amelynek déli irányba mutató, kifeszített „hüvelykujja" felé északról mintegy rágörbül a „mutatóujj" hegye. És a két ujj között ott kéklik az az öböl. amelybe a Szuesan folyó torkolatánál Nahodka város fekszik. A transzszibériai expressz végállomása, ahová a moszkvai Jaroszlavszkij pályaudvarról induló szerelvények egy hét múlva érkeznek be, kilenc és fél ezer kilométeres út után. A lokalitás teljes neve „Nahodka-Tyihooeeanszkaja". A „nahodka" magyarul annyi mint talált tárgy, lelet, ugyanis erre az öbölre a múlt században. 1858-ban véletlenül talált rá egy orosz hajó, amikor a Csendes-óceánon, pontosabban annak szélső tengerén, a Japán-tengeren dúló vihar elöl keresett menedéket. A „hüvelykujj” begyét Lihacsev-íoknak, a „mutatóujjét”, a méltóságteljesebbet. Povorotnij-foknak nevezték el. Mindkét félsziget a Szohote-Alin ezer kilométeren keresztül húzódó hegy vonulatának nyúlványa, és a primorszki terület nagyobbik részét foglalja el. A Nahodkát körülölelő hegycsúcsok meghaladják az ezer méter tengerszint fölötti magasságot, s együtt az öböl és távolabb az óceán tükörsima felületével valóban fenséges látványt nyújt. A várostól fél órányi autőútra újabb érdekesség vonja magára a figyelmet: barlangok sokasága, amelyekben évezredekkel ezelőtt ősemberek laktak. Az itt talált csontvázak szerint őseink állítólag két és fél méter magasak is megvoltak ... A régészek és az antropológusok a barlangok környékét is úgy rendezték el, amilyen képet a táj feltehetően mutathatott az ősidőkben. A barlanglakásokat és a környező termálforrásokat, és természetesen a növ ény- és állatvilágot (sikerült fenntartani a tigriseket is) természetvédelmi területté nyilvánították. Nahodka azonban aligha élhetne meg természeti kincseiből, látványosságaiból. A várost kikötőjének forgalma élteti. Az öböl védett a félelmetes tájfunoktól, a vize sohasem fagy be, mint a legtöbb ebben az övezetben létesült kikötőé. Ezért már az első szovjet ötéves fenek idején úgy döntöttek, hogy Nahodkát kereskedelmi kikötővé építik ki. s egyéb előnyei mellett ezáltal tehermentesítheti az innen nyugati irányban 150 kilométernyire fekvő Vlagyivosztok kikötőjét is. 1934-ben készen állottak a kikötő felépítésének tenei s hozzáláthattak az építkezésekhez. Néhány év alatt már megmutatkozott a rohamos fejlődés: A harmincas évek végére a kis halászfalu nagy hatósugarú központtá vált. 1958- ban befejeződött az építkezések első szakasza — a kikötő ekkor már 12 nagy tengerjáró hajót fogadhatott a város
