Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-11 / 46. szám
— Ön nemcsak bemondó és konferanszié, de a zenei foszcrkcsztöscg titkára is. —- Zene nélkül nem tudom elképzelni az életemet. S ha tudná, hogy sok munkásember sem. olyanok, akikről — Pont egt hete. hogy először beszéltünk telefonon, aztán még nem tudom hányszor, mig régre létrejött ez a találkozás. Mindig ilyen elfoglalt ? — Ahelyett, hogy bármit mondanék, nézzen a naptáramba. Tessék, láthatja, rengeteg az elfoglaltságom. Sok a munkám, mégis örülök,- hiszen az ember csak a munkán keresztül valósíthatja meg önmagát. — Hogy már nem kezdő, hanem profi szinten dolgozunk. Jóval több a felkészült ember, és magasabb műszaki színvonalon közvetítünk s készítjük műsorainkat. Ennek ellenére érvényes a mondás, hogy nagyon Elena Galanová és Milan Fried! a legrégibb ..föderációs" konferanszié-páros az idei Bratislavai Zenei Ünnepségeken — szokott pihenni. — .Az idén augusztusra nem.fogadtam el semmilyen meghívást, fölvételt. Olvasnivalóimat pótoltam és sokat úsztam. Imádok úszni. — lilsö helyszíni közvetítéséi, l95~-bcn éppen tornateremből sugározta a Csehszlovák Televízió akkor egy esztendeje működő bratislavai stúdiója. — Igen, a Sokolská utcai iskola tornaterméből, ami nem véletlen, hiszen akkor az ország legjobb tornászai között tartottak számon. Természetesen, akkor még csak külső munkatársként dolgoztam a televízióban. — Az. első főiskolai évemben műépítészetet tanultain. Magda Husáková-Lokvencová beszélt rá. hogy hagyjam ott, menjek át a színművészetire. Az ő amatőr színjátszócsoportjában dolgoztam, s nem sokat haboztam. A felvételi vizsgákat titokban tettem le. nehogy édesanyám megtudja, közben természetesen befejeztem az építészetin az első évet. mert én olyan vagyok, hogy amit egyszer elkezdek, azt be is fejezem. A tanáraim sajnáltak, hogy elmegyek, mert mindenből jól vizsgáztam, de mit tehettem volna, vonzott a színművészeti. Egyébként is kerülöm azokat az embereket, akik nem hajtják végre azt. amit elterveztek. sokan azt hinnék, hogy nem érdekli őket a komolyzene. Ellenkezőleg, tapasztalataim azt mutatják, hogy hazánkban nagyon népszerű a komolyzene, rengetegen nézik műsorainkat. Beszélgetés ELENA GALANOVÁVAL — A népszerűségnek két oldala van. Az egyiken tisztelet, öröm. megbecsülés, a másikon viszont rengeteg. keményen elvégzett munka. Mert én minden műsorra. minden szereplésemre alaposan felkészülök. — Hihetetlenül nagy és folyamatos feszültségben élek. Kiváltképp olyankor, amikor egyenes adásban megy a műsor. Mint például ma. A kisagy am titokban inár arra figyel. — Igen. s már azon is töprengtem, mivel életszükségletemmé vált. miket fogok nyugdíjasként csinálni, hogy ne hagyjanak el ezek a stresszhatások. — Alkuidnak, önmagával szembeni szigorának nyilván megfelelt, hogy a kiváló színházi mester, Jankó Borodáé volt az. osztályfőnöke. — Sőt. szerencsémnek tartom, s nemcsak én. de Milka Vásáryová és Bozidara Turzonovová is. hogy csak a legkiválóbb barátnőimet említsem. Olyan osztály voltunk. hogy hajtani kellett. Egymást húztuk, ösztönöztük, s aki nem tartott lépést, automatikusan lemorzsolódott. Ugyanis aki itt nem tetőtől talpig a pályának szenteli az életét, arra törv ény szerűen ez a sors vár. — És közben külön engedéllyel a tévében is dolgozhatott. — Ami talán annak köszönhető, hogy már a főiskolára kerülésem előtt is dolgoztam bemondóként, és konferáltam. Néha egészen furcsa körülmények között. Emlékszem egy illemtani műsorra, amelyben egy részvétet kiváltó figurát alakítottam. Be sem fejeződött az adás. az Sznf téri épület előtt már virággal várt egy néző. Akkor nagyon meghitt volt a munkánk, szinte mindnyájan ismertük egymást a tévében. Ma is kiváló emberekkel dolgozom, de már a hatalmas malomvölgyi épületünk is kicsinek bizonyul. — Mi a lényege az azóta eltelt három évtizednek'! nehéz fölkerülni, nevet szerezni, ám még nehezebb megtartani, megőrizni annak jó csengését. Ez még akkor is érvényes, ha azt mondom, hogy a televízióban az ember egyedül semmit sem csinálhat. — Égy van. Hihetetlenül fontos a munkatársi kör rangja, színvonala. A komolyzenei műsorokban olyan kiváló szerkesztővel dolgozom, mint Schreiber Ildikó: a tizenöt éve élő Musica vivába a zenetudomány élő enciklopédiája. Jaroslav Meier is bedolgozik, remekül érti a dolgát Jozef Novan rendező és Eadislav Stritz operatőr is. hogy csak néhányukat említsem annak ábrázolásához, hogy itt széles körű összmunka folyik.