Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-28 / 5. szám

CSALÁDI KÖR Mottó: ..Arcotok oly biztosan ragyog S hajatok nő! burjánozva sűrűn Én a küszöbön lehúzom a gyűrűm Hogy ne lássátok mily szegény vagyok" (Kosztolányi Dezső: Ifjúság között) Mikor leválik a gyermek... (BESZÉLGETÉS dr. BORDÁS SÁNDOR PSZICHOLÓGUSSAL) — A serdiilőkorúak viselkedési mintáinak az elemzése meglepő képet tár fel arról, hogyan látják a gyermekkor végét a serdülés idő­szakát. A húsz-huszonöt évvel eze­lőtti tapasztalatokhoz viszonyítva alapvető a változás, s az eredmé­nyek tanulságosak a fejlődéslélek­tani vizsgálatok szempontjából is. Negyed századdal ezelőtt a gyer­mekek úgy látták a kamaszkort, mint egy rövid átmeneti időszakot, amely meghozza a fiúknak a hosz­­szúnadrágot a lányoknak a se­lyemharisnyát, s ezzel együtt mind­­annyiuknak az áhított felnőttséget. Számukra a serdülés a felnőttségre való várakozás rövid és inkább kel­lemetlen időszaka volt A mi serdü­lőink — s ez világjelenség — a gyermekkor végétől egy hosszú ideig tartó, kellemes tinédzserkort várnak. Tartalmat és formát ezek­nek az éveknek az olyan együttlé­­tek. próbálkozások adnak, mint a közös kirándulás, táborozás, a zene. koncertek, első szerelem, kedvenc időtöltések. — Az elmúlt évtizedekben az egészségügyi, nevelési, társadal­mi körülmények hatására és vál­tozása folytán a serdülés időpont­ja előbbre tolódott. Ugyanakkor a tankötelezettség kiterjesztése meghosszabbította az iskoláskort, s így a serdülés egy öt-hat évig tartó szakaszt ölel fel. A serdülés tehát nemcsak a gyerekek tudatá­ban és élményében vesztette el átmeneti jellegét, hanem a való­ságban is. Meghosszabbodása olyan gondokat okoz, melyeknek megoldása az adott intézményhá­lózat keretein belül nem volt és ma sem lehetséges. Egy olyan intézményrendszer, struktúra ki­építése vált ezáltal sürgető fela­dattá, mely ennek a korosztálynak az életmódigényét megfelelő szinten tudja kielégíteni, bimbózó autonómiáját működtetni. A ka masz aktivitásának, kétségeinek, fogékonyságának a felnőtt világé val egyenértékű, komoly életteret kíván, s tétovasága, kusza létfilo­zófiája ellenére is partner akar lenni. — A serdülőkor biológiailag éle­sen behatárolható (12-től 17. évig) kialakulnak a másodlagos nemi jellegek, azaz biológiailag felnőtté érik a szervezet. Ezzel egyidejűleg gyökeres pszichikai változások is végbemennek, ugrásszerűen meggyorsul a nemiség lelki oldalá­nak, a megfelelő nemi irányulás­nak, azaz a pszichoszexualitásnak a gyermekkortól tartó fejlődése, mely a személyiség fejlődésének elválaszthatatlan része. A serdülés ideje alatt a teljes személyiség mélyreható változásokat él át. — A serdülőkor előtti időszak, a prepubertás, meghatározza a ser­dülőkor alakulását. A gyermek megnyurgul, csakhogy a hirtelen növekedést megkésve követi az idegrendszernek a mozgást ösz­­szehangoló működése, a mindent elejtő, lesöprő kamaszok tehát nem tehetnek szeleburdiságukról, a mozgáskoordináció csak a ser­dülőkor végére alakul ki. Figyel­mük csapongó, nehezen lépnek ki az álomvilágból, annek egyik oka éppen a másik nem iránt már ébredező, de tudatosan nem vál­lalt érdeklődés. A fiúk vadabbak, agresszívabbak, a lányok a viho­­gós, sugdolódzó reakciókban old­ják fel próbálkozásaikat. A lányoknál a tizenharmadik év felé lelassul a szellemi tevékeny­ség, lassabban „kapcsolnak", ter­mészetesen, az egyensúly később helyreáll. A serdülés feszültségektől ter­hes időszak, amiknek kettős forrá­suk is van: a nemi érés felborítja a személyiség addig harmonikus gyermeki arculatát, a kamasz he­lyét keresi a világban, felpattan a gyermeki lelket védő burok. Önál­lóságra törekszik, a személyiség­ről leválik a gyermek, a régi szere­pet feladja, felnöttesebb maga­tartást vesz fel, befelé fordul, saját magára figyel, a környezeti dol­gokra kevésbé tud reagálni. A ser­dülőkor az identitáskeresés, a „ki vagyok én?", az azonosulási vál­ság kora. Sok kamaszban szinte identifikációs forradalom játszó­dik le, megtagadja eddigi azono­sulási modelljeit, új szerepeket keres. Szerencsés esetekben a család és a kamasz között nem bomlik meg az egyensúly, idővel egymásra hangolódnak, átérzik a kapcsolat szükségét. Ez a folya­mat abban az esetben válik fe­szültséggóccá, ha a gyermek megkérdőjelezi az eddig kritikát­lanul elfogadott szülői vélemé­nyeket, értékeléseket, ha hasonlít, így rálát a világra, s ez az érzé­kenység tudatos alapállásé válik kifejezetten a szülővel szemben. Ha a család megmerevedett, vagy a legitim, fennálló értékrenddel ellentétes értékeket képvisel, ki­kerülhetetlen a konfliktus. — A csonka, érzelmileg sivár családokból kikerülő fiatalok sod­ródnak a leggyakrabban a társada­lom peremén álló, antiszociális cso­portosulásokhoz Ebben a korban vezető szerepet kapnak a kamasz életében a kortárscsoportosulások, a csoport tagjainak magatartása lesz a mértékadó, az őt elfogadó és befogadó csoport válik a döntő vo­natkozási ponttá. — A nő szerepének az átrende­ződésével a hagyományos nagy­családok kora lejárt, a szerepek elmosódtak, az új helyzet azon­ban nem teremtett új mintát. Nem alakult ki egy minden tekintetben életképes házasság- és család­modell, mely minden repedést be tud tapasztani, minden kirótt fela­datot maradéktalanul elvégez. Leginkább a férjek nem tudtak alkalmazkodni a női szerep eman­cipációjához, ami a másik oldalon sok esetben a főzőkanalat és a gyerekkel való bajlódást elutasító modem asszonyokat „szült", ezért beszélünk oly sokat a család válságáról. Az érzelmileg sivár, csak kifelé élő családok serdülői elutasítják a szülői tekintélyt, cso­portot választanak, s ha történe­tesen a kamasz apja agresszív, durva, a fiatal az új csoportban is azoknak az elvárásoknak tesz ele­get, amit az apa nyújtott és köve­telt, tehát az apamodellt a cso­port veszi át. S innen már csak egy ugrás a deviancia felé. A ka­masz átmeneti időszakban van, se nem felnőtt, se nem gyerek, idét­len, néha elviselhetetlen, elesett­­ségét magának és a szülőnek is vállalnia kell. A kamasz a családi bajokra, összezördülésekre na­gyon érzékenyen reagál, ha a szü­lök elválnak, a fiatal ezzel termé­szetszerűleg kiesik egy nevelési folyamatból, s ez sokszor egy ké­sőbbi patológiai elváltozás mag­va. Ezért abban az esetben, ha a szülők válni akarnak s a gyerme­kek serdülőkornak, addig nem ja­vasoljuk a válást, míg érett sze­mélyiséggé nem fejlődnek a gye­rekek. — Természetesen az eddig el­mondottak csak megerősítik egy egészséges szemléletű és szerve­zettségű kortárscsoport szükségét ebben a korban, hiszen a kama­szok fantáziáját meghatározott si­kerközpontúság jellemzi. — A kamasznak felerősödik az éntudata, az énérzése, s ennek hatására érzékenyebbé válik az önértékelése. Önmagát másokhoz mérve igyekszik mind jobban megismerni, lemérni, s erre leg­jobb terepnek a kortársi kapcsola­tok kínálkoznak. így válik számára lényegessé, hogy hasonló legyen a kortársaihoz, hajviseletben, ru­házatban, véleményeiben. Először félszegek a párkapcsolatokban, az elsős középiskolások még el­különülve ülnek, de harmadikban már összevegyülnek, természe­tessé válik az egymás iránti nemi érdeklődés. Az együttjárásnak először próbálkozó jellege van, a csoportban értékmérő, ki kivel jár, a rangsoron előrelépést jelent, ha a lány a „menő" fiúval sétál ké­zenfogva. Ezekben az együttjárá­­sos kapcsolatokban a serdülök megtanulnak élményt szerezni a másik nemmel; iskola ez, az egészséges önértékelés segítője. A kisebbségi érzés bizonyos fo­kon a kamaszkor szinte természe­tes velejárója, az ebből eredő fe­szültség hajtja a fiatalt az alkal­mazkodásra. Ha azonban tartóssá válik, nehezítheti a pszichoszexu­­ális fejlődést; a szorongásos kép­zetektől az őszinte beszéd, a szü­lő segítő keze szabadíthatja meg legkönnyebben a kamaszt. Nem véletlen, hogy a serdülőt a legne­hezebb megszerezni a pszichote­rápiás beszélgetésekre, ha az egyikre el is jön, a másikra már nem. Magába fordul, mégis a leg­­éhesebb a szeretetre, s ez az ellentmondás szinte követeli, hogy érzelmileg, szociálisan biz­tos családi háttér álljon mögötte. — Ebben a korban a fantázia nagyon fontos személyiségfejlesz­tő, a serdülő, cseperedő személyi­ség mintegy gyakorolja a felnőt­tebb szerepeket, sok kudarcélmé­nye van, s ez feszültséget okoz benne, amit fantáziálással levezet­het. — Felmérést csináltunk néhány éve, azt vizsgáltuk, milyen a fiata­lok rendszerében a női szerep és­­a férfi szerep, melyik magatartás a nőies és a férfias. Kiábrándító volt az eredmény, szerintük a nő gyen­géd, szépen öltözik, festi magát, háztartást vezet. A férfi az erős, a családfenntartó, a pénzkereső. Ez annál is szomorúbb, mivel ezek a megkövesedett eszményképek a gyakorlatban nem állják ki a pró­bát, a nő kénytelen kinn az élet­ben bizonyítani, hogy igenis erős és racionális egyéniség, egyenlő párja a férfinak. Ilyenkor fordulhat elő aztán valamelyik szerep elhá­rítása, elfojtása, ami nem mindig tudatos, s különböző bajokban, pszichés zavarokban nyilvánul meg. Ezért fontos, hogy a serdü­lök megbarátkozzanak kialakuló nemiségük biológiai és lelki jelzé­seivel, s elfogadják azokat. A ka­maszkort a második születés ide­jének tartják. Érik, formálódik a személyiség, s hogy megtalálja az utat a világ felé, először önmagát kell megtalálnia. A kamasz világa külön világ, ezért zárja magára az ajtót, növeszt tüskéket, húzódik vissza magába. Nem kész forma, forr, buzog, most dől el, miféle ember válik belőle. — Köszönöd) a beszélgetést! Nagyvendégi Éva (nőio) Könözsi István felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom