Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-04 / 45. szám
A számítógép nem tűri a rendetlenséget ONÖZSI ISTVÁN Ez a munka nem megeröl- Ivételei tető! gyázó szemek, fotocellák figyelik. Ha netán időnként elmozdulna egy-egy rakodótábla, vagy rajta az áru, akkor működésbe lép a biztonsági berendezés, leáll a szalag. Itt csak ilyenkor kell az anyagszállításba avatkoznia az embernek. Ami abból állt, hogy fél kézzel a helyére löki a szállítmányt, A szalag egy zárt kis bódéhoz vezet, amelyben — mint egy kis állomáson — egy forgalmista ügyel a „közlekedő" rakományokra. Amikor rányitjuk az ajtót, a villogó lámpáktól látványos vezérlőasztalra mutat. — Most jobban kell figyelni, mert az igazi főnökük — s egy erőteljes mozdulattal kihúz a széke mellől néhány, nyomtatott áramkörrel ellátott lapot tartalmazó fiókszerűséget —, ez ni, megkutyálta magát és nem hajlandó nekik parancsolni. De meg a helyettese sem! — bök ujjával az elektronikus berendezés felett elhelyezkedő írógépszerűségre, amit a szakma „teleprint"-ként ismer s arra szolgál, hogy szükség esetén „tollba mondja" az operátor a teendőket. Rudolf Laurinec, az ügyeletes operátor még huncutul mosolyog mondókája végén, de aztán elnézést kérőén int, neki most tényleg dolga van. A vezérlőfülke, ahol szemmel tartják, hogy jól dolgoznak-e a gépek A jövőben már az adminisztratív munkát is számítógépek végzik työrészö fiatalember egy pillanatra meglepődik az útjába kerülő idegenek láttán, de aztán vidáman rakosgatja tovább egyik helyről a másikra az árut. Talán már megszokta a jegyzetfüzettel, fényképezőgéppel sétálgató újságírókat, hiszen gyakori vendégek itt. Alig lépünk odébb, amikor egy jól megrakott rakodótábla közeledik felénk. Mögötte a második, harmadik. Ez egészen természetes látvány lenne egy raktárban, csakhogy ezek a rakományok — bármenynyire mereszetgetjük is szemünket — önállóan, emberi kíséret nélkül közlekednek. Közelebb megyünk hát, hogy megnézzük, hogyan is kerültek a raktárba. A rejtély azonnal megoldódik, amikor a sok doboz mögött megpillantjuk a görgős szállítószalagot. A raktár vezetőjének külön engedélyével elindulunk a szalag mellett, menetirányával szemben. Közben még találkozunk néhány mozgó dobozheggyel, melynek útját a szállítószalag szélén, mint vi-Helyette Viliam Foltén és Anton Marko operátor folytatja a vezérlőfülke és a számítógép-vezérlésű rakodóberendezés ismertetését. — A raktár „agya" az a főnök, aki normális üzemeléskor lyukkártya segítségével árut raktároztat el és hozat ki a rakodógéppel. A kártya kódja szerint irányítja a két rakodógépet a megfelelő polchoz, hogy oda, vagy onnan árut tegyen, illetve vegyen el, s azt a görgős szállítószalagra tegye. A vezérlőasztal minden rendellenességet jelez az operátor számára. Fénnyel és hangjelzéssel. így például, ha véletlenül teli polcra akarnánk még árut tetetni, vagy üresről árut kihozatni, akkor máris jelez. De jelzi azt is. ha véletlenül elmozdul a rakodógép karján a rakomány, ha a valóságtól eltérő árut kódolunk a kártyára stb. Az operátor a műszak elején tíz-tíz lyukkártyát táplálhat a számítógépbe egyszerre. Vagyis tíz rakodólapnyi árut raktározhat el a két rakodógépünk és ugyanannyit hozhat ki a raktárból. Ha elvégzik ezt a munkát, akkor a lyukkártyák segítségével újabb feladatokat adhatunk a rakodógépeknek. Az operátor a vezérlöasztalnál ülve egyedül szemmel tarthaja a két rakodógép munkáját. A nagyraktárban ilyenkor nem is tartózkodhat ember. A mintegy 2 600 m2 területű, 27 m magas raktárban kilenc szinten, több folyosóban elrendezett 5 300 tárolósejtben, ugyanennyi rakodólapon raktározható áru kb. 180 cm magasságban. Egy kartondobozban öt-tíz pár lábbeli van. Egy rakodólapra harminchat doboz fér. Az egyik rakodóberendezés egy műszak alatt körülbelül kétszáznegyven rakodólapot kepés elraktározni, a másik ugyanennyit hoztat ki a raktárból. Ha van kedvük, kiszámíthatják, hány pár lábbelit mozgathatunk meg naponta ebben a raktárban, ahol két műszakra dolgozunk. Kiszámítottuk: a raktárban akár 172 800 pár lábbelit is átvehetnek, illetve kiadhatnak — a gépek, tehetnénk hozzá, ha épp a kiadás és az áruátvevés folyamatában nem a kézierő játszana a főszerepet. A helyi cipőgyárból és annak Szlovákiaszerte elhelyezkedő üzemeiből érkező árukészletet ugyanis a raktározás előtt a helyszínen kell rakodólapokra rakni még az ilyen korszerű raktárban is. Ebben a raktárban azonban nők nem végeznek ilyen munkát, csak férfiak. Akik talán nem is a cipekedéstöl, hanem inkább télen a hidegtől szenvednek. A vagonok ugyan fedett, a raktárhoz tartozó térben várnak a ki- és berakodásra, de az még így is huzatos. Remélhetőleg nem sokáig. Itt a jövőben a vagonok is teljesen zárt térben lesznek. A raktárban azért addig vizsgálódtunk, kutattunk, míg felfedeztünk még egy kézierővel végzett munkafolyamatot: a szállításra elkészített kartondobozokra kézzel ragasztják a szükséges „cédulákat". Ezt a megerőltetőnek semmiképpen sem mondható, de kétségtelenül egyhangú munkát végezte ottlétünkkor Magdaléna Kráfová és Éva Kocmaniková. Panaszuk? Értetlenül néztek rám, hogy tudok ilyen munkahelyen ilyet kérdezni? Végezetül, ha elgondoljuk, hogy annak a vezérlőberendezésnek a meghibásodása, amely igazán korszerűvé teszi ezt a nagyraktárt, csupán annyi hátrányt jelent az itt dolgozóknak, hogy a rakodóberendezéseket azok fülkéjében ember kénytelen kezelni... Riportsorozatunk első színhelyén még ilyenről sem álmodhatnak, a második részben ismertetett Rempo vállalat raktárában — amely az átlagosnál magasabb fokú gépesítéssel rendelkezik — meg ugyanarra büszkék, amit az EXICO raktárában már kényszermegoldásként alkalmaznak. Tudjuk, népgazdaságunk , valamennyi ágazatában lehetetlen minden nagyraktár egyidejű korszerűsítése. De a „CSSZSZK gazdasági és szociális fejlődésének fő irányelvei az 1986—1990-es évekre és kilátások a 2000-ig terjedő időszakra" című dokumentum többek között a raktárak korszerűsítését is célul tűzte ki. Nem feledkézhetünk meg róla! BARANYAI LAJOS VITA — VITA — VITA — VITA - VITA Önöknél minden rendben van? Raktározás, hatványozás ... című cikksorozatunk témájára olvasóink hívták fel figyelmünket. Azok a dolgozó nők, akik nehéz körülmények között végzik munkájukat, s joggal tehetik fel a kérdést: miért van ez így náluk? A megfelelő munkafeltételek biztosítását törvény írja elő. Törvény szabályozza azt is, mekkora terhet emelhetnek a nők, mikor dolgozhatnak éjjeli műszakban, mi mindent kell biztosítania a munkaadónak ahhoz, hogy a nők megfelelő munkakörülmények között dolgozhassanak. A törvény által megszabott feltételeket azonban dolgozó nőinknek még nem teremtik meg mindenhol. Van, ahol azt objektív okok — elavult épületek, régi gépek — akadályozzák, de sok még az olyan munkahely is, ahol a nemtörődömség, a közömbösség az oka annak, hogy a körülmények nehezítik a munkát s az üzem vezetősége szemet huny a hiányosságok felett, ahelyett, hogy keresné a megoldást. A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága felmérést készít, és decemberi plenáris ülésén kíván foglalkozni a témával. Minél több adat gyűlik össze addig a valós helyzetről, annál tisztább képet kaphatunk arról, mi a legsürgősebb tennivaló a nők munkakörülményeinek javítása érdekében. Ehhez kérjük az Önök segítségét is, kedves olvasóink. írják meg, milyen feltételek között dolgoznak, mi nehezíti munkájukat, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy munkavégzésük egyszerűbb, rugalmasabb legyen. Szeretnénk szót adni mindazoknak — a gyári, üzemi, raktári, mezőgazdasági dolgozóknak, elárusítóknak és a népgazdaság más ágazataiban ténykedőknek — akik észrevételeikkel, bíráló tekintetükkel, ötleteikkel hozzásegíthetnek maguk és munkatársaik munkakörülményeinek javításához. Várjuk leveleiket! Címünk: a Nő szerkesztősége, 812 03 Bratislava, Leninovo nám. 12. VITA — VITA — VITA — VITA — VITA
