Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-04 / 45. szám
TÉNYEK ÉS VÁGYAK Fotó: L LISICKY Újból beköszöntött a november, ez a ködösségével, hajnali melankóliájával is hamvas hónap, amikor esténként szobánk melegébe zárkózunk, s úgy érezzük, elérkezett a tapasztalatok szerzésére való képtelenség ideje. Érzelmi életünk szűk körre zárul, de az érzelmi telítettség mégsem erősödik szenvedéllyé, mert az őszi elhalás szomorúságának érzékelésében céltalanul szétszóródik. Hogy mélyről fakadó szomorúságunkon úrrá tegyünk, legmegbízhatóbb társunkhoz, a könyvhöz nyúlunk. Olvasunk, hogy az őszi lélek pangását, a figyelem ernyedtségét megszüntessük, hogy megelőzzük a tények és a vágyak összetévesztéséí amely még sosem szült jó vért Igen, november esti vágyunk, hogy a természet nagy elhalásának látványa kiváltotta értelmi pesszimizmusunkat belehullajtsuk a feledésbe, a szoba langymelegébe, az olvasásba, a tény viszont az, hogy lényegében hangulatunk késztet olvasásra, valamiféle menekülésvágy, holott épp a legszomorúbb perceinkben kell összeszednünk magunkat, fölélesztenünk testi és szellemi frisseségünket akaratunkat Ezért ne menekülésvágytól fűtötten, hanem a megismerés szándékával nyúljunk a könyvhöz, ne szomorúan, hanem reménykedőn s azzal a nyitottsággal, amely minden kultúra sajátja. A szovjeté is, mondhatjuk el november révén, amikor megszámlálhatatlanul sok rendezvény, kultúrműsor, színházi és filmszínházi bemutató, kiállítás vall a Szovjetunióban élő nemzetek és nemzetiségek sajátosságairól. S mostanában különös érdeklődéssel, mi több, feszült izgalommal és várakozással vonulhatunk a szovjet irodalom sáncai mögé, ahol nemcsak a szovjet írók VII. kongresszusát követően, de már annak előtte is új szelek fújtak. Olyanok, amelyek gyors szárnyakon adták hírül, hogy ezentúl az irodalomban sem szabad összetéveszteni a tényeket a vágyakkal, hogy a szavak és a tettek azonossága a legértékesebb fedezete nemcsak az irodalomnak, hanem az olyan hatalmas kultúrának is, mint amilyen a szovjet kultúra. Köztudomású, amelyik irodalmár a tényeket és a vágyakat összetéveszti, az verbális színfalak mögé rejti megalkuvását, tehetetlenségét, bénító aggá/yosságát az ilyen irodalmár semmitől sem fél jobban, mint a cselekvéstől. A jelenkori szovjet írók és művészek zöme tisztában van azzal, hogy ilyen típusú, illetve „ihletésű" művek is szép számmal születtek, mivelhogy léteztek a tényeket látni nem akaró alkotók, de a kongresszus világgá sugározta a hitet: bíznak abban, hogy számuk a Szovjetunióban élő nemzeti és nemzetiségi kultúrák demokratikus fejlődésével, sokirányú gazdagodásával egyre inkább csökkenni fog. Mert eddig többen voltak úgy, hogy programokat készítettek s hagytak jóvá az irodalom szerepéről, nyíltságáról, feladatairól, a nyilvánosság ápolásáról, és e programokat meg is szavazták, aztán azzal a meggyőződéssel, hogy ez egyenlő a tettel, mindent hagytak a régiben. Holott a programokat, a terveket — az SZKP XXVII. kongresszusa óta eltelt rövid időszak páratlanul aktív szovjet kül- és belpolitikája igazolja — tettekben kell megvalósítani. Ahol elmarad a tett, ott a program csak vágy maradt — tudatosították maguk az írók is. A Lityeratumaja Gazeta augusztus 12-ei számában beszélgetés olvasható Csingiz Ajtmatowal, a világhírű Lenin-díjas szovjet-kirgiz íróval, a kirgiz írószövetség új elnökével, a Szovjet írók Szövetsége titkársága irodájának tagjával, aki az írókongresszusról s az irodalom feladatairól ezt mondta: „Gondolom az általános meggyőződést fejezem ki, amikor azt mondom, hogy a mostani kongresszus észrevehetően különbözött a régebbiektől. Ennek nyilvánvalóan megvannak a maga okai, megvan a maga logikája. Az idő, amelyet társadalmunk ma átél, a nagy erőfeszítések ideje annak érdekében, hogy határozott átalakulást érjünk el az élet valamennyi szférájában, legfőképpen pedig az emberek észjárásában, lelkületében. ami nélkül nem jöhet létre igazi megújulás, hiszen minden további tényező kezdő és a végső tényezőre, az emberre támaszkodik." Novemberi köd, az otthon melege, az elmúlás látványa okozta szomorúság. De ha tudatosítjuk, hogy ez az őszi elmúlás alapfeltétele a jövő évi termésnek, az új életnek, máris jobb kedvre derülünk, nem hagyjuk, hogy a melankolikus hangulat magával vonszoljon, nyíltan és őszinte kíváncsisággal nyúlunk a könyvért legyen az a könyv akár Ajtmatov „Az évszázadnál hosszabb ez a nap" című világhírű regénye, amelyben a főhős, Edigej, azt bizonyítja, hogy az embernek igenis meg kell ismernie a világot és benne önmagát „Hogy otthon legyünk benne" — folytathatnám a mi Tamási Áronunkkal. Mert a kultúrák gondolatokban, érzelmekben, a humanizmusban találkoznak. Erre jók, ezért nagyon hasznosak az olyan rendezvények, amelyek elősegítik egy másik nép, egy másik ország hatalmas, színes kultúrájának megismerését. SZIGETI LÁSZLÓ A Szlovákiai Nöszövetség hetilapja XXXV. évfolyam (nŐ2) Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRÚD Főszerkesztő-helyettes: JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA Megbízott szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB ZIVENA kiadóvállalata., 812 64 Bratislava. Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334-745 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési dij negyed évre 36,40 Kős. — Külföldi megrendelések: A Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 810 05 Bratislava. Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1.) Előfizetési dij: évi 180.— Ft — Csekkszámlaszám MNB 216-96 162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaőiame n. p„ 042 67 Kosice, évermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon: Őszi napsütésben IGOFI GROSSMANN felvétele
