Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-08 / 41. szám

amit Muszorgszkij az Egy kiállítás képei című halhatatlan, csodálatos müvében a zene végtelen eszköztárából merítve tudott kifejezni, szavakban talán könnyebb is, talán nehezebb is elmondani. Az, amit ezen a tárlaton (melyet a meglehetősen laza és jóformán semmitmondó „Nö a képzőművészetben" címen ajánlanak a műsorfüzetek, plakátok) láthatunk, a női test és lélek határtalan világának kapuit, ösvényeit, útjait, síkjait, dantei szintjeit, rilkei mélységeit, jevtusenkói fényes szárnyalását, ősanyai ősmúltjának ösztönségeit és a világmindenség kozmikus csillámaiban felsejlő távlatait mutatja meg a szemlélőnek. S nemcsak megmutatja, nemcsak láttatja, hanem talán eddig ismeretlen új húr pendül meg tisztán a lélek ismeretlen mélységeiben, egy szín, egy kép, egy kompozíció, egy táj, egy vonal, egy álom visszanéz ránk, s egy szívdobbanás viszszajelez, lám, lásd, hiszen ez ÉN vagyok ... Ezért volt érdemes megtekinteni a tárlatot azoknak, akik a képzőművészetek avatott értői, s azoknak tán még inkább, akik nem értői, hanem nyitott szívü-lelkü befogadói mindennek, ami szép.

LÁNG ÉVA

Könözsi István felvételei