Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-08 / 41. szám
1885. október 11-én született Francois Mauríac Nobel-díjas francia író. 1935. október 12-én kezdődött Prágában a Vörös Szakszervezetek kongresszusa. 1885. október 13-án született Andrej Szőnyi szlovák építész, érdemes művész. 1895. október 15-én született Antonin Slonimski, neves lengyel költő. KÖNYV Vöcsök-tó E. L Doctorow nevével kapcsolatosan, írói sikerei mellett, gyakran emlegetik üzleti sikereit, melyeket természetesen ugyancsak irói teljesítményeinek köszönhet. No már most, ha Európában egy-egy művész nevét kapcsolatba hozzák az üzlettel, erre legtöbbször pejoratív értelemben kerül sor. Pedig uram bocsá’, a művészember is pénzből él. S ugyan mivel keresné meg azt, ha nem alkotásai áruba bocsátásával. Persze, ennek az „üzletelésnek" van egy nagyon fontos etikai feltétele, mégpedig: az áruba bocsátott mü minden szempontból meg kell hogy feleljen a képviselt művészeti ág legszigorúbb követelményeinek. E. L Doctorow, az amerikai irodalom olyan regényírója, akinek műveit többnyire világsiker kísérte. Így volt ez a Ragtime című regényével is, amelyet a magyar olvasó is jól ismerhet. Doctorow legújabb regénye, a Vöcsök-tó, minden bizonnyal továbbgyürűzteti a Ragtime világsikerét. Egy Amerikában szokványos karrier regénye ez. Hogyan lesz egy, a társadalom perifériájára szorult és onnan induló lengyel származású suhancból gyáros és a Vöcsök-tó környéki nagybirtok ura? így, rendkívül tömören jelezve a történetet, sablonos karrierregényre gondol az ember. Ám a könyv olvastán hamar kiderül, a szerző egyáltalán nem a sablonok híve. Mindenekelőtt ugyanis a jellemekre és a társadalmi mélylélektanra figyel frappáns technikával megírt müvében. Ha már az írói technikáról esett szó, bár ide kívánkozik, hogy e regényben a tájleírástól kezdve, a tudatfolyamtechnikával megírt részeken keresztül, egészen a szabadversig, sok minden megtalálható. Az író dicséretére legyen mondva — mindez egységes egészet alkot, kiváló regényt eredményezett, s csak örülhetünk, hogy a Madách Kiadó jóvoltából — az Európa Kiadó gondozásában — megjelent könyvből szerény 1 000 példány a mi boltjainkba is jutott. Barak László (nőé) A sahinsah A megismert harmadik világbeli huszonhét forradalom és háború vörösre vérezte könyveit. Amikor 1960-ban Burundiban két cseh újságító társával a halálra várt, a börtönépület felett elhúzó repülőgép feketebőrű stewardjának integetve kért segítséget Leopoldvillé-ből, az ENSZ főhadiszállásától. A lengyel utazó riporter — Ryszard Kapuscinski négyszer állt kivégzőosztag előtt, négyszer izzasztotta nyirkossá tenyerét az újságírósors kihívása. A császár című könyve Amerikában a bestsellerlista élére került. John Updike szerint Kapuscinski varázslatos eleganciájával a kafkai költészet és rejtelmesség régióiba emelkedik. A lengyel újságíró élete kockáztatásával kereste fel Etiópiában Hailé Szelasszié hajdani minisztereit, lakájait, s elbeszéléseik alapján állította össze ezt a kristálytiszta nyelvezetű, költői erényekben bővelkedő nonfiction mozaik-prózát. Maga a szerző a hatalom mechanizmusáról irt trilógia első darabjának tekinti, a harmadikon most dolgozik. A tervezett trilógia második darabja az idén jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában, a Modern Könyvtár sorozatban. „Minden forradalom két erő, a struktúra és á mozgalom viaskodásából áll — írja. — Az a mozgalom, amely nem ismeri a ... struktúra tulajdonságait, sokáig birkózik vele ... végén vereséget szenved." Kapuscinski betéve ismeri a függetlenségi mozgalmak és forradalmak mozgató rugóit, az europid tradíciók által barbárnak bélyegzett hagyományok az ő tolmácsolásában logikusnak és imanensnek tűnnek. Az iráni császár, Reza Pahlavi uralomra kerülését, császárkodását és zsarnoki álmát a Nagy Civilizációról turmixolja össze ebben a riportvíziójában, felismerve, hogy a kegyetlenkedések ördögi köréből az új győzők sem tudnak kitömi. Az ottani torzulások boncolgatásával felvet és megválaszol egyetemes kérdéseket is. Kapuscinski versíróként kezdte pályafutását, prózájának ma is legfőbb erőssége a metaforákban és áttetsző költői képekben való gondolkodás. A földhözragadt konkrétumokat erőteljes metaforákban oldja fel, igy helyezi középpontba a legfontosabbat. „A sah színházat játszott — írja — tetszeni akart, de nem tudta, mi a művészet. Rendszerének alapja a megvetés volt, úgy érezte, a tudatlan tömeget folytonos ígérgetésekkel be lehet csapni. De az iráni közmondás azt tartja: az ígéretnek csak azok szemében van értéke, akik hisznek benne." És a büszke Perzsia nem hitt Nagyvendégi Éva Úti levelek, naplók Ritka szép ívelésű pálya az, melyet a kiskaposi születésű pórfiú. Erdélyi János gyermekkorától a 19. század legnagyobb magyar gondolkodóinak sorába emelkedéséig befutott. Ehhez persze kivételes tehetsége és kitartása kevésnek bizonyult volna. Közrejátszottak a szerencsés körülmények, hogy tanítói felfigyeltek rá és egy tehetősebb osztálytársával szolgadiákként Sárospatakra került, ahol tudását elismerve a nemes ifjak körükbe fogadták, majd 1835-ben Berzétére kerül a Máriássy családhoz házitanítónak. Az, hogy Kossuth unokatestvérét, Vachot Kornéliát veszi feleségül és a Kisfaludy Társaságba is bekerül, nem rangkórságból ered. Származását nem tagadja meg, és azzal, hogy a Népdalok és mondák később megjelenő gyűjteményének ö az ösztönzője és szerkesztője, lényegében a népet, a nép kincsét akarta magasabb szintre emelni, nem pedig önmagát. Felesége, anyja és gyermeke halála után megingott önbizalma helyreállítására jó gyógyimek ígérkezett a Máriássy család ajánlata, hogy egykori tanítványát, Bélát kísérje el egy európai utazásra. Egy ilyen utazás tehetős mecénás nélkül akkoriban elképzelhetetlen lett volna, viszont útitársa is sokat nyert azzal, hogy egy művelt, több nyelvet beszélő kísérőt kapott. 1844-ben kezdődött és mintegy másfél évig tartott ez a kirándulás. Bécs, Salzburg, München, Drezda, Berlin, Amszterdam, Brüsszel. Párizs, London és végül Olaszország. Erdélyi tud kritikus szemmel látni. Elismeri az értékeket, észre veszi a torzulásokat, s közben azon töpreng, miként lehetne mindezt saját népe javát szolgálva felhasználni. Bárhol jár, mindig haza gondol. „A Chalon és Lyon közti vidék elevenen hozta emlékezetembe Patak tájékát. Tessedik ezt a Csallóközhöz hasonlí-Krdóh i János líi levele A, naplók . "V» ■*yV tá, nekem pedig a Hegyalja és Bodrogköz jutott eszembe minden keresete nélkül a hasonlatnak." — írja. Nem kápráztatták őt el a látványosságok, mint sok kortársát, de elismerése nem hiányzik ott, ahol az helyénvaló. Párizsban, ahol hét hónapot töltött, a politikai, társadalmi és művészeti élet jellegzetességei ragadják meg figyelmét. Egy Otelló vagy Hamlet előadás leírását okulásul szánta a pesti színészeknek. Olyan élményekkel és tapasztalatokkal gazdagon tért haza, melyek erőteljes ösztönzést adtak későbbi kritikai és filozófiai munkásságához. A könyv első részét hazai utazásairól készült jegyzetei teszik ki. Rozsnyó (Roznava), Erdély tája és társadalma vetül elénk, valamint a pesti élet, amiről a kolozsvári Erdélyi Híradónak küldött annak idején tudósítást. Érdemes lapozgatnunk ezt a művet, melyet unokája, T. Erdélyi Ilona rendezett sajtó alá, mert nemcsak útleírást, korképet kapunk általa, hanem a múlt században ritka, arisztokratikus vonásoktól mentes látás- és gondolkodásmódot is. (Gondolat-Madách, 1985). Mihályi Molnár László HANGVERSENY Az első bemutatkozás színhelyén A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara húsz évvel ezelőtt lépett először közönség elé, a helyszín Nagymegyer (Calovo) volt. A város azóta — mintegy az első hangversenyre emlékezve és emlékeztetve — ötévenként fogadja az énekkart, mindig szép számú közönséggel, amely érti és szereti a kórusmuzsikát. Ez az érdeklődés egyébként annak is köszönhető, hogy Nagymegyeren jelentős hagyományai vannak a karéneklésnek, jelenleg is három kórus — egy felnőtt és két iskolai — működik itt. A városi művelődési házban nemrégiben ismét közel háromszázötvenen voltak jelen a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának hangversenyén, köztük sokan pedagógusok, a környező falvak iskoláiból is. Az egész estés műsor első harmadában a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskola kis- és nagykórusa mutatkozott be, Ág Erzsébet, illetve Szeder Irma pedagógus-karnagyok vezetésével. Az iskolások először szerepeltek közönség előtt ebben a tanévben, részben új felállásban; a tavalyi nyolcadikosok helyébe újak jöttek, akik tavaly még az alsó tagozatosok kórusában énekeltek, míg ez az utóbbi énekkar elsősökkel bővült, biztosítva továbbra is a folytonosságot. És- ami legalább enynyire fontos, ilyen formában is jó színvonalon gyarapítva a gyerekek zenei műveltségét. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának minden tagja ezúttal nem jött el Nagymegyerre, de Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerzőnek, Janda Ivánnak és Duka-Zólyomi Emesének a dirigálásával így is élvezetes hangversenyt adtak. Műsorukon főként azok a népdalfeldolgozások, kórusművek szerepeltek, amelyeket a nyáron lebonyolított olaszországi turnéjukon énekeltek — magyar, szlovák, orosz, olasz, latin és angol nyelven. Ezeken a nyelveken csendültek fel a dalok Nagymegyeren is, ahol Vass Lajos — aki egyben a műsorvezető szerepét is betöltötte — sajátos, közvetlen stílusában többek között érdekes-hasznos ismereteket közölt az egyes müvek keletkezéséről. B. Kosa Mária TELEVÍZIÓ Gitár-suli I. A Magyar Televízió vasárnap délelőttönként ismétli hatrészes Gitár-suli című műsorát. A sorozatot Benkő Dániel, a régi korok zenéjének kiváló tolmácsolásáról világszerte ismert Bakfark Consort tagja vezeti, aki a reneszánsz és barokk zenének is nagyszerű feldolgozója. Ő és együttese hivatásának tartja, hogy megismertesse a közönséggel a régi korok zeneszerzőit, muzsikáját, az akkor használatos hangszereket. 1972 óta számos hanglemezük megjelent, az ö nevükhöz fűződik az ifjúság számára nemrégiben létrehozott reneszánsz bálok ötlete is. Benkö Dániel gitársulija nem a kezdőknek készült, hanem a gitáron már néhány éve játszó gyerekeknek. Az első adás képet adott a hangszer történetéről, bemutatva eredetét, fejlődését, változatait és a vele rokon zeneszerszámokat. Az egyes hangszereken korabeli zeneműveket szólaltattak meg a Bakfark Consort tagjai, az Éder vonósnégyes és a stúdióban ülő gitáriskoiás gyerekek. Az állami balettintézet táncosai a korabeli táncokból és viseletekböl nyújtanak ízelítőt. Az érdeklődök vagy a tévé előtt csak unalomból ücsörgők néhány percben átfogó képet kaphattak egy hangszer kultúrtörténetéről — közvetlen, hangulatos, pergő műsorban, így valószínűleg sok új hívet sikerül szerezniük megalkotóinak a hangszer, a komolyzene és a komoly zenélés számára. Haraszti Mária
