Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-08-27 / 35. szám
elsősorban lányoknak Napjainkban szakemberek hada (szociológusok, pszichológusok, pszichiáterek stb.) próbálja feltárni a házassági konfliktusok hátterét, igyekszik magyarázatot keresni a világviszonylatban megnövekedett válási statisztikára és azon fáradoznak, hogy minél kevesebb gyermek élje át a szülők válását. A monogám házasság népszerütlenedő voltát nemcsak a válási statisztika növekedéséből látjuk, hanem a házasulási kedv, a házasulási hajlandóság fokozatos, itt-ott pedig rohamos csökkenéséből is. Pl. Svédországban huszon-egynéhány év alatt 50 %-kal csökkent a házasságkötések száma, a 20—40 év közötti szovjet férfiak és nők mintegy 30 százaléka nem él házasságban, Magyarországon 1941 óta nem volt ilyen alacsony az ezer lakosra (8,7), illetve az ezer 15 évnél idősebb férfira (77,1) és nőre (58,7) jutó házasságok száma, mint 1984-ben. A monogám házasság, hogy miért válik fokozatosan népszerűtlenné, nehéz volna megválaszolni, viszont annál inkább tudjuk, hogy milyen funkciót kell (kellene!), hogy betöltsön. A házasság csak az első gyermek megszületése után tekinthető kiscsoportnak, családnak. A család a kölcsönhatásban álló személyek egysége. Alapvető funkciói közé feszültséget teremt és a feszültségek állandó fenntartásával sérüléseket, torzulásokat okoz, mintsem, hogy a feszültségeket feloldó stabilizáló tényező lenne," Mégis azt hiszem, hogy Buda Bélának van igaza, amikor azt mondja, hogy: „A szexuális liberalizálódás és a gazdasági individualizáció ellenére is a család az emberi együttélés legalkalmasabb érzelmi és gazdasági kerete", annyi kiegészítéssel, hogy ki kellene dolgozni a szocialista család- és házasságmintát, a bonyodalmak és a fenti paradoxonok elkerülése végett. Most nézzünk néhány házassági problémát, amely váláshoz is vezethet. Ha a szociológia szempontjából közelítjük meg ezt a kérdést, a következő válóokkal találkozhatunk: a család funkcióinak változása, a nukleáris család kialakulása, a városiasodás, a gazdasági függőség megszűnése, a korai házasságkötés, a házastársi szerepek eltérő értelmezése, az érzelmi-szexuális kiüresedés, az individualizálódás stb. Lélektani szempontból közelítve az alábbi magyarázatokkal találkozhatunk: a társadalmi folyamatok hatása az egyénre és ennek következménye kimutatható a családi célok elvesztegetésében, a sérülékenység ben, növekszik a családi problémák miatt hogy már gyermeket várnak. így a házasság 6—7. hónapjában kialakul egy sajátos helyzet. A fiatal pár egymást megfelelő szinten még nem ismeri, nem ismerik egymás intellektuális-kulturális igényeit, érzelmi színvonalát, temperamentumát és máris szembe kell nézniük egy igen nehéz feladattal, a gyermek gondozásával és nevelésével. Ehhez hozzájárul még a több generáció egymás mellett éléséből fakadó „természetes" konfliktusok sokasága, netalán szociális, anyagi problémák, így máris kialakult a „rendezetlen" házasság alapja. Mennyivel másképp nézne ki a helyzet akkor, ha a fiatalok terveznék és szerveznék az életüket, nem engedve bizonyos körülmények és események befolyásának. A házasság első 2—3 évét egymás alapos megismerésére kellene fordítani, hiszen már a régi öregek is tudták, hogy az ember lakva ismeri meg a másikat. Ez idő alatt a szociális, anyagi helyzetük is javulna, valószínű lakásmegoldás is kialakulna valamilyen formában külön a szülőktől. Ekkor lehetne családot alapítani, mert már megvan a megfelelő érzelmi háttér, az intellektuális-kulturális színvonal nagyjából összehangolódott, megismerik egymás temperamentumát, szexuális igényeit, így kisebb kor már a szervezet részéről megszokás alakul ki, alkoholfogyasztás hiányában jelentkeznek az ún. elvonási tünetek: verejtékezés, kézremegés, szorongás, rossz közérzet stb. Ilyenkor már csakis gyógyszeres kezelés segíthet, pszichoterápiával nem lehet eredményt elérni. Egy házassági probléma keletkezésekor annak megoldására kell azonnal törekednünk (ha egyedül nem megy, kérjük ki a házassági tanácsadó véleményét), mert a konfliktusok maguktól általában nem oldódnak meg, és az így keletkezett szorongásnak a személyiségre csak negatív hatása lehet, különösen hoszszú távon. Hogy milyen házassági modellek léteznek, ezzel már több családszociológus foglalkozott, de talán a legismertebbek egyike a John F. Cuber és Peggy B. Harroff öt csoportba felosztottak. Első típusa a konfliktushoz szokott házaspár, ahol a viták és a veszekedések napirenden vannak, a megoldás lehetősége pedig messzire távolodott. A megoldást nem is keresik valószínűleg azért, mert az egymásba marás is kielégüléssel jár. A másik típus a devitalizált házasság, ahol kimúlt az intimitás és az azonosulási hajlandóság, de ez az állapot természetesnek tűnik. A sokszor hallott Szakvélemények a házasságról tartozik a társadalom reprodukálása, az utódok felnevelése, a gazdálkodás egységének kerete, a családtagok érzelmi-szociális egyensúlyának biztosítása, a szexuális kapcsolatok rendezése és a társadalmi státus kijelölése. Parsons híres családszociológus szerint a családnak csupán két feladata van: a gyerekek szocializálása és a felnőtt családtagok személyiségének stabilizálása. Cseh-Szombathy László magyar családszociológus véleménye a házasságról meredeken ellentmond annak a hagyományos értékítéletnek, mely szerint a házasságban élés mindig védelmet jelent, mig a házasságon kívüli életforma veszélyeztetettséggel jár. így ír: „Irreális a házasságok nagy részéről azt képzelni, hogy azok a házasfelek érzelmi stabilitásában, fenntartásában pozitív szerepet játszanak. Értelmetlen az irreális szépítés: tudomásul kell venni, hogy a házasságok jelentős része inkább kialakult pszichiátriai esetek száma. Jogi szempontból a válóokokat tekintve egy sorrend is felállítható a válóperi iratok alapján. italozás, durvaság, házastársi hűtlenség, elhídegülés, lakásgond, a nők túlzott terhelése, a szülői felelősség csökkenése, kényszerhelyzetben kötött házasság stb. Három házassági problémával foglalkoznék részletesebben, melyekkel az „Asszonyok elmúlt házasságaikról" c. sorozatban szintén találkozhatott az olvasó. A leggyakrabban előforduló házassági konfliktus a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járás területén a generációs probléma. A fiatalok házasságkötésük után nagy százalékban (bátran mondhatjuk, hogy 80—90 százalékban) vaamelyik szülőhöz költöznek, vagy azért, mert nincs más lakáslehetőségük, vagy a rejtett érzelmi kötődések miatt, melyet a szülővel (szülőkkel) szemben éreznek. A másik probléma az, hogy a házasságok 40—45 százalékát úgy kötik. volna az a terület, melyen a váláshoz vezető konfliktusok kialakulhatnának. A házasságtörésre készülő fiatalnak tudatosítani kell az érzelmi hovatartozás kérdését. Nagyon sok házasság azért bukik meg, mert nem merik vállalni a partnerhez való erősebb érzemi kötődést a szülővel szemben vagy a szülő előtt. Ne nősüljön meg, vagy ne menjen férjhez az a fiatal, aki úgy érzi, hogy érzelmileg a „szülői házról” nem tud leválni, hogy számára az anyuka, vagy apuka véleménye még mindig többet jelent a partneréénél. Ebben a fontos kérdésben tudatosan kell dönteni minden házasulandónak, mert a házasság perspektívája függ tőle. A házassági konfliktusok második „helyezését" a szexuális problémák érték el. Ide tartoznak a különböző szexuális zavarok (impotencia, korai magömlés, frigiditás stb.) miatt létrejött konfliktusok. Annak ellenére, hogy ezek a problémák viszonylag nagy százalékban orvosolhatók, az ilyen problémával küszködő egyének inkább választják a válást, minthogy orvosoz fordulnának segítségért. Gyakoribb jelenség a férfiak szexuális kulturálatlanságábó! és egoizmusából fakadó konfliktus, melyet azért nehéz megoldani, mert ha a feleség bejön a tanácsadóba segítséget kérni, a férj az ötödik meghívásunknak sem hajlandó eleget tenni. Divattá vált a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok kialakítása. Miskolczi Miklós írja: „Aki házasságban élve külső kapcsolatot létesít, mindig azt reméli, hogy majd két tűznél melegedhet. Ezek a tüzek azonban legtöbbször inkább égetnek, mint melegítenek. S ha kétszer két tűz ég, az már tűzvész." A házassági problémák harmadik helyén az alkoholizmus áll. Gyakori jelenség, hogy a férj házassági konfliktus által kiváltott szorongását alkohollal próbálja kompenzálni. Ez a folyamat eleinte csak a szorongás csökkentésére indul be, később, aminegativ megközelítés szerint egy házasság azért jó, vagy elviselhető, mert egyéb célok követését, vagy elérését nem zavarja. Ehhez hasonlít a harmadik típus, a passzív megegyezéses házasság. A különbség csak annyi, hogy ebben sohasem volt sem intimitás, sem azonosulás. Soha nem volt ismeretes a házastársi boldogság, tehát nem is lehetett elvesztegetni. Szándékos megalkuvásról van szó. Negyedik típusnak a vitális házasságot jelölték meg, ebben a partner személye fontos, és talán ezért a konfliktusok is gyakoribbak és mélyebbek. A kölcsönös megbecsülés azonban lehetővé teszi a tárgyilagos, koncentrált, jövöközpontú problémavezetést, ám vannak benne olyan részletek, melyek nem szükségképpen közösek. Pl. egyszerű érdeklődés egy művészeti ág iránt, vagy a szexuális élet kettéválása. Az ötödik helyen a totális típust említik, ahol a toleranciás szint mindkét részről igen magas egymás igényei és késztetései iránt. Hogy a kedves olvasó melyik csoportba tartozik, próbálja meg egyedül eldönteni. Tény, hogy a párválasztási döntés nagy százalékban nem tudatos érvek alapján történik, ezért a szakembereknek (tanárok, orvosok, pszichológusok stb.) segíteniük kell a fiatalok önismeretének kialakításában, a személyiség tudatalatti rétegeinek megértésében és megismerésében, irányítva őket a helyes választás felé. Meggyőződésem, hogy csak így csökkenthetjük a házassági konfliktusokat, válásokat, csalódásokat. Dr. BORDÁS SÁNDOR pszichológus, a dunaszerdahelyi házassági tanácsadó munkatársa A sorozatunkban felmerült konkrét problémákról a következő számunkban beszélgetünk dr. Bordás Sándorral.
