Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-22 / 4. szám
I_.in ditíKÚr 1^'ulHu^vutr thl^ A\. ííiltiíöliííiVi «alismi Sxup>ínv.nm tiwmuasi íiíirodt sfl&u ÍÉ nuíi tttattac [rumiig wissttsUaiff 'Vímsaen dtówözási Egy kép a kertből Könözsi István felvétele került először olyan értelmiségi körökbe, ahol különböző nézetek ütköztek meg, s bár nem volt tudatos és elkötelezett szocialista, szimpátiája feléjük fordult, később pedig férjével a Tanácsköztársaság emigránsaként ólt ő is Bécsben. Amikor azonban fel kellett volna áldoznia művészi pályáját magánélete megmentéséért, nemet mondott, s a válást választotta. „Ösvények is vannak a kertben, mindennap máshová vezetnek. Ha vihar készül, minden bokor és palánta megmerevedik, kigyullad, mint a fáklya, és önnön pompájával különválik egymástól. Ez nagyon fájdalmas feszültség, hamarosan forró szél támad, és egybesodorja a kert növényeit. Akkor megered a zápor. Meg kell fürödni benne, mert az ifjúság vize zuhog le az égből." S ilyen készülődő vihar volt már a művészetében kiteljesedő Lesznai Anna élete az 1930-as években. Amikorra a természetből és a népművészetből táplálkozó művészete elérte volna csúcsát, Lesznai Annának meg kellett válnia a felnevelő tájtól, hazájától. 1939-ben élettársával, Gergely .Tibor illusztrátorral és gyermekeivel Amerikába ment, mert a fasiszták által leigázott Csehszlovákiában nem érezte biztonságban magát. Ott is halt meg 1966-ban. A háború után már csak látogatóba tért haza néhány alkalommal, szívében mindig újra és újra sarjadó életkedvvel és vággyal. Hiszen önmaga teremtette mese- (vagy mesés?) világától nem vált meg egyetlen percre sem. A hazátlanság és az öregedés tette öt igazán emlékidézövé, festményein átlényegültén jelentek meg a mezőkövesdi hímzőasszonyoktól egykor ellesett motívumok és fogások, verseiben pedig egyre többször jelent meg a magyaros forma, a népdal, a ráolvasások ritmusa. S hogy hazájától távol is ki tudott teljesedni, annak az emberi kitartásnak és erőnek köszönhető, amelyet a természettől lesett el. Annak, hogy önmaga mert és tudott lenni egy életen át. Annak, hogy vállalta: egy dologra feltenni az életet, férfivirtus; több mindennel foglalkozni egyszerre, hogy mindig az adott érzelmi állapot leghűbb kifejezőjét ragadhassa meg — talán ebben tud egyszerit, megismételhetetlent teremteni a nö. S ahhoz, hogy mindezt felfedezze magában, indíttatást a körvélyesi kert adott. Az a burjánzó természet, mely megmutatta neki, hogy a természetesben benne van minden, a mindenség is. Versenyezzen velünk a barátsággyürüért! 1945. január 27-én a szovjet hadsereg felszabadította Oswi§czimet. Akik ott voltak, halálukig emlékezni fognak a szögesdrót kerítésen belül tengődő csont-bőr élőlényekre. Az utolsó hullahegyekre, amelyeknek eltüzelésére, megfőzésére már nem maradt idő. A hat tonna emberi hajra. S a leggyakrabban ismételgetett mondatra: „Soha többet!” * * * Idézet Himmler 1943-ban Poznanban elhangzott nyilvános beszédéből: „Az SS tagja becsületes, illedelmes, hűséges kell hogy legyen, törzsbelijeinek jó barátja, ám más nemzetek tagjainak nem. Például egy orosz vagy egy cseh sorsa nem érdekli őt. Hogy tízezer orosz nő esik össze a tankcsapdák ásásánál a kimerültségtől, az engem nem érdekel, fo, hogy a csapdát a németek számára készítették el. Mi, németek vagyunk a világon az egyedüliek. akik helyesen viszonyulunk az állatokhoz, s megtaláljuk majd az emberi állatokhoz való viszony helyes módját is.” A lengyelországi Oswi^czim — ismertebb nevén Auschwitz — Himmler akaratából minden idők legnagyobb és legkegyetlenebb emberpusztító táborává vált. Csaknem 4 millió ember lelte itt halálát. Sokat közülük már a táborba érkezéskor a gázkamrákba küldtek. Az öregek, a kisgyermekes anyák és csecsemőik sosem léphették át a tábor küszöbét, s ha valamelyik asszony könyörögve fordult a szelektálást leggyakrabban végző Mengele doktorhoz, a „halál angyaláéhoz és a segítőtársaihoz, hogy legalább a gyermeke maradhasson életben ... Szemtanúk elbeszéléséből tudjuk, hogy legtöbbjük gyermekét azon nyomban felkapták a hóhérok, és élve dobták be a kemencébe. Vagy bajonettel keresztülszúrták. De az is előfordult, hogy míg az egyik SS lábánál fogva a levegőbe hajigálta a rémülten sikoltozó gyermeket, a másik addig lőtte anyja szeme láttára az élő célpontot, míg telibe nem talált... Az elgázosított felnőttek tetemei között gyakran találtak életben maradt csecsemőket. A lábuknál fogva cibálták ki őket az összegabalyodott holttestek közül, s a falhoz verték. A két esztendőnél fiatalabb gyermekeket azután külön kupacokba rakták, s itt-ott egyet a tűzbe dobtak. Az apró, sok zsiradékot tartalmazó testecskék minden más anyagnál jobban szították a lángokat... A táborban orvosi kísérleteket is végeztek. Különösen a törpenövésűek, a púposak, a lólábúak és az ikrek keltették fel a fasiszta orvosok figyelmét. de napirenden voltak a gyógyszerkísérletek is. Emberek ezrein vizsgálták a fenolinjekciók hatását. melyeket egyenesen a szívkamrába szúrtak. Kísérleteztek sterilizáló hatású X-sugarakkal. Az egyik vezető hóhér. dr. Heinz Thilo nőgyógyászati műtéteket hajtott végre, amelyeket csak kevesen éltek túl, akárcsak az általa végzett 7—8. hónapban történő terhességmegszakításokat. Az anyák rendszerint azonnal belehaltak az operációba. A méh ükből kitépett csecsemőket a tűzbe vetették ... Dr. Carl Clauberg, aki a háború előtt komoly szakmai tekintélyt vívott ki a hormonális kutatások terén elért eredményeivel — az általa előállított meddőséget gyógyító Progynon és Proluton nevű gyógyszereket még ma is világszerte alkalmazzák — futószalagon metszette ki a foglyok petefészkeit. A sebeket nem varrta össze, s a nyitott hasú, tetves, piszkos selyempapírral bekötözött kislányok és felnőtt asszonyok többsége néhány napon belül meghalt. Rettenetes kínok között... * * * Felvételek, dokumentumok tanúskodnak az Oswi^czimben elkövetett szörnyűségekről. Semmi sem veszett el. Épségben megmaradtak a tábori élet. a gyilkolás szervezéséről szóló, a napi „munkafolyamatokról” (kivégzések, elgázosítás. az egyelőre életben hagyottak módszeres kínzása stb.) és a „munkaeszközök" állapotáról tanúskodó iratok. S az elpusztítottak pontos számáról, a rajtuk alkalmazott halálnem feltüntetéséről vezetett vaskos könyvet kitevő jegyzetek is fennmaradtak. Belőlük rekonstruálható ma az oswi§czimi halál tábor áldozatainak száma: 2 300 000 lengyel. 400 000 magyar. 250 000 német, 150 (XX) cseh és francia. 90 000 holland. 80 000 görög, 60 000 belga. 30 000 cigány, 10 000 jugoszláv, 350 000 különböző nemzetiségű kivégzett és 15 000 különböző nemzetiségű, az evakuáció alatt elpusztított áldozat. Összesen csaknem 4 MILLIÓ ember. —nr—
