Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-15 / 3. szám
ft EJ. SEBEad felé Naprendszerünk a mítoszok és a valóság tükrében — Vili. A Szaturnusz Tömegét és méretét tekintve a második bolygója a Naprendszernek. Sápadt sötétsárga színe, lassú lopakodó pályafutása (29,46 földi év alatt kerüli meg a Napot) miatt rosszindulatú, nyomorék, ármánykodó lény hírében állt. A babilóniaiak ezzel a bolygóval azonosították Ninurtu-t (vagy másképpen Ninib), a háború és vadászat istenét, akit Nergal (a halál és a pestis istensége) mellett második gonosztevőként tartottak számon. Sokszor említik azonban az emberek javát szolgáló tapasztalt, bölcs aggastyánnak is (elsősorban a közélet és a családi élet ápolója). A görögöknél ez a sápadt bolygó Kronosznak, a végzet istenének alakjában elevenedett meg. Kronosz, Uranosz és Gaia gyermeke, a titánok között a legifjabb. Testvérei segítségével megfosztotta hatalmától atyját, s vette át annak korábbi szerepét — a világfolyamat irányítása fölötti hatalmat (a görögök elképzelése szerint ugyanis a világot nem kellett teremteni, az az őskáoszból állott elő, ami szerintük kezdetben nem más, mint tátongó üresség, később pedig az öröktől fogva létező elemek zűrzavaros összevisszasága). Később ő maga is ugyanerre a sorsra jutott; legkisebb gyermeke, Zeusz, és testvérei tíz évig tartó irtózatos háborúban legyőzték, majd a Tartaroszba parancsolták. Kronosz három fia felosztotta egymás közt a világot: Zeusznak jutott az uralom az égben, Poszeidonnak a tengeren és Plutónnak az alvilágban. A Szaturnusz fő nevezetessége évszázadokon keresztül az egyedülálló gyürürendszere volt, melyet 1610-ben elsőként Galilei látott meg. Azóta már bizonyították e gyűrűk létezését az Uránusz és a Jupiter bolygóknál is. A Szaturnusz legkülső gyűrűje (a több száz gyűrűből álló gyűrűrendszernek három fő részét különböztetjük meg, melyeket rések választanak el) 137 400 km távolságban van a bolygó középpontjától. A gyűrűk vastagsága kicsi, mintegy 2—4 km, és kisebbnagyobb törmelékek alkotják (a legnagyobbak a 200 métert is elérik), melyek különálló pályákon keringenek a Szaturnusz körül. A gyűrűrendszer külső része tehát kisebb pályamenti sebességgel kering, mint a belső. Magának a bolygónak a tengelyforgása sem egyenletes, az egyenlítőtől (10 ó. 14 p.) a pólusok felé csökken. Gyors tengelyforgása miatt a Szaturnusz még erősebben belapult, mint a Jupiter. Egyenlítői átmérője (120 000 km) 12 000 km-rel nagyobb poláris átmérőjénél. A bolygó közepes sűrűsége még a víz sűrűségét sem éri el, 0,705 g/cm3. Anyagát hidrogén, hélium és metán alkotják. Felszínének hőmérséklete igen alacsony, kb. —150 °C. Hasonlóan a Jupiterhez a Szatumusznak is van hőkisugárzása: háromszor több hőt sugároz ki, mint amennyit a napsugárzás útján kap. A hasonlóságot még fokozza légkörének összetétele és a légkörben látható vörös foltok, melyek közül a legnagyobb 12 000 km hosszú. A Szaturnusz atmoszférájában tomboló heves viharok, a mi villámainknak megfelelő (csak kb. milliószor erősebb) hatalmas légköri kisülések viszont még a Jupiter bolygón végbemenő jelenségektől is intenzívebbek (a szél sebessége a pólusoknál eléri az 1 800 km/ó értéket). A Szatumusznak eddig több holdját ismerték fel — eddig 23 —, elsőnek a legfényesebbet Huygens még 1655-ben. Számos új holdját fedezték fel az elmúlt években a Pioneer és a Voyager űrszondák segítségével. A holdak elnevezése — a legbelső pályán keringő Janust (vagy lanus) kivéve, melynek neve az ókori római mitológiából ered, ahol az idő, minden kezdet és vég istene — a görög mitológiából ered, a hímnemű titánok és a nőnemű titaniszok neveit A Szaturnusz bolygó — 1480 körüli ábrázolás szerint (részlet) viselik (Mimas, Enceladus, Tethys, Dione, Rhea, Titan, Hyperion, lapetus, Phoebe, Themis ...). A Szaturnusz legnagyobb és egyben legfényesebb holdja a Titán. Átmérője (5 150 km) még a Merkur bolygóét is meghaladja. Érdekessége, hogy sűrű légköre van, amelyet csaknem kizárólag nitrogén alkot. Hőmérséklete igen alacsony, —190°C környékén van. E hold iránt különösen nagy az érdeklődés, mert némely megfigyelők szerint az itt észlelhető állapotok hasonlítanak a Földéhez, annak keletkezési időszakában. Átmérőjüket és tömegüket is figyelembe véve további jelentékenyebb Szaturnuszholdak a következők: Rhea, lapetus, Dione, Tethys. Valamennyi átmérője meghaladja az 1 000 km-t. Legtávolabbi pályán a Phoebe kering (közepes keringési sugara 12 954 000 km), mig a Szaturnuszhoz legközelebb a Janus helyezkedik el (137 700 km), mely sokáig éppen a gyűrűhöz való nagy közelsége miatt maradt észrevétlen, mert a gyűrű nagyobb fényessége elnyomta e halvány, kis méretű holdét. A már említett Voyager és Pioneer űrszondák számos más új adattal is gazdagították ismereteinket (példaként megemlítjük a bolygó közelében mért több száz millió °K-os hőmérsékletet), melyeknek ismertetésére cikkünk terjedelmére való tekintettel nem térhetünk ki, arról nem is szólva, hogy e mérések „magyarázata" még korántsem alakult ki egyértelműen. KISS GYÖRGY A Szaturnusz és holdjai. Előtérben a Dione. a Szaturnusztól jobbra a Tethys és a Mimas, balra az Enceladus és a Rhea, jobbra fent a Titán (a Voyager 1 űrszonda felvételeiből készült fotómontázs) ► A Szaturnuszról készült fénykép. A texasi McDonald Obszervatórium felvétele (nő 17)
