Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-15 / 3. szám
A szövetségi kormány elnöke, Lubomír Strougal az év második munkanapján fogadta Lev Voronyint, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának első elnökhelyettesét Tanácskozásuk azokat a kérdéseket érintette, amelyek a két ország gazdasági fejlődését és tudományos-műszaki együttműködésének kibővítését teszik lehetővé. A CSTK felvételei Chan Sy. a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a Kambodzsai Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke az elmúlt év utolsó napján ötvenéves korában súlyos szívbetegségben elhunyt. Chan Sy elvhű és bátor forradalmár volt, aki minden erejével az ország népének jólétén munkálkodott. A kambodzsai kormányfő halála alkalmából pártunk és kormányunk képviselői Lubomír Strougal szövetségi miniszterelnök vezetésével részvétüket fejezték ki Prágában a Kambodzsai Népköztársaság nagykövetségén. Hagyománnyá vált már, hogy számon tartjuk az új év első újszülöttjét. Nos, idén Csehországban a prágai Jakub Mensik lett az első — képünkön ő látható anyukájával, valamint Hana Tichá főorvossal és Jaroslav Pihrt nőgyógyásszal —, Szlovákiában a bratislavai Bezruc utcai szülészeten az elsők között jött világra Mária Haková kisfia, Tomás. Budapesten egy 24 éves anyuka egészséges négyes ikreket hozott világra az 1985-ös év első napján. (nős) Bejrútban már napok óta lezárva tartják az utakat azok a tüntetők, akik eltűnt hozzátartozóikat keresik. A közömbösség elleni tiltakozásukkal akarják rákényszeríteni a libanoni kormányt, hogy a több mint kétezer eltűnt ügyével — akik valószínűleg már nincsenek az élők sorában — érdemben foglalkozzon. „A gyermekek mint a béke tanítói" mozgalom — a 8—11 éves gyermekek nemzetközi békemozgalma — amerikai, laoszi, vietnami és ausztráliai küldöttei látogatást tettek a Csehszlovák Gyermekek Házában a prágai Várban, ahol a SZISZ Pionírszervezete 11. csoportjának tagjai mutatták be a vendégeknek gazdag tevékenységüket. Felvételünkön Helena Kosfáiová és Davine Singlet az Egyesült Államokból. Tavaly egész évben szinte hemzsegtek a lapok külpolitikai rovataiban azok a kifejezések, fogalmak, amelyekhez, bár évek hosszú során át olvassuk, halljuk őket mégsem tudunk hozzászokni. Fegyverkezési hajsza, rakétatelepítés, új fegyverrendszerek, erőpolitika, erőfölény, nukleáris töltetek, hadrendbe állítás, atomfegyverek gyártása, tökéletesítése, tárolása, felhalmozása. Jóval kevesebbszer olvastuk, hallottuk rádióban-tévében az óhajtott joggal várva várt legalább részben megnyugtató szavakat: tárgyalások, bizalomerősítő intézkedések foganatosítása, a nukleáris és a hagyományos fegyverkezés befagyasztása, fegyverkorlátozás, megegyezés... Mikor e sorokat írjuk, a szovjet és az amerikai külügyminiszter, Andrej Gromiko és Geor-Év eleji bizakodásaink ge Schultz, Genfben már a tárgyalóasztalnál üt. azért hogy megbeszéléseiken előkészítsék a két nagyhatalom közti új tárgyalásokat Ezeknek az új tárgyalásoknak kölcsönösen elfogadható megegyezéshez kellene vezetniük a nukleáris és űrfegyverek kérdésében. A két nagyhatalom kölcsönösen megbízható, az egyenlő biztonság szavatolására épülő megegyezése — s legyünk bizakodók: az enyhülési folyamat folytatása — mai világunk minden dolgára jótékony hatással lenne. Már csak a fegyverkezés befagyasztása is olyan erőket szabadítana fel, amelyeket más, világméretű gondok enyhítésére lehetne fordítani. Hiszen a fegyverkezésen kívül ugyancsak szép számmal akadnak világszerte neuralgikus pontok, területek, helyzetek, melyeknek rendezése milliók sorsát érinti egészen közelről. Nem szándékunk felelőtlenül jóslásokba bocsátkozni, még kevésbé ábrándozni. Ám tagadhatatlan tény, hogy ha a két fél megtalálná a közös kiindulópontot, kedvező változásra számíthat Nyugat-Európa a rakétatelepítést illetően, és jobban előtérbe kerülnének a közös európai érdekek. Az enyhülési folyamat folytatása nyilvánvalóan éreztetné hatását a veszélyes válság-gócok kedvezőbb rendezésére Közép-Amerikában és a Közel-Keleten. és lassúbb ütemet diktálna a Távol-Kelet egyik kulcsországa. Japán militarizálásának, s több Egyelem és pénzsegély illethetné meg a fejlődő országokat elsősorban az afrikai éhségövezetet. A palesztin kérdést az immár ötödik esztendejébe lépő iraki—iráni háborút a latinamerikai fasisztoid rendszerek alakulását llásd Chile), a szegény és a gazdag országok gazdasági helyzetét a világkereskedelmet az inflációt és a munkanélküliséget és így tovább, ma is s a jövőben is erősen befolyásolja a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya. Végül hadd idézzünk Leonyid Zamjatyin, nagy tapasztalaté szovjet diplomata cikkéből, amely tavaly év végén a Lityeraturnaja Gazetában elemezte a világpolitikai helyzetet. Zamjatyin világosan kimondja, hogy a szovjet politika zsákutcának tekinti a konfrontációt és leszögezi, hogy igenis tárgyalni kell. Ám azt is leszögezi, hogy ezeknek a tárgyalásoknak csakis úgy van értelmük, ha konstruktívak és kölcsönösen elfogadható alapon keresik a megoldást, a zsákutcából kivezető utat. Nos, az első lépés tehát megtörtént magas, külügyminiszteri szinten, ennél magasabb lépcsőfokon csak az államfői megbeszélések állanak. Erre azonban, véleményünk szerint még egy ideig várnunk kell, erre a „magaslatra" a jelen körülmények között igen hosszú út vezet. LÁNG ÉVA
