Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-23 / 17. szám

IVAN GORAN KOVACIC

Hallod-e, drága, sírnak a gerlék,

Gerlice búg a bokrok alatt.

Látod-e, lassan úsznak a felhők,

Mint a galambraj, tiszta csapat.

Drága, szaladjunk, vár a hegyoldal.

Nézd: a virág-ár kebledig ér.

Zöldell a fü, repülünk fel a dombra Fellegek égi tája felé.

Égi magasba szárnyal a vágyunk,

Fölfele vonja szívünk örömét A messzeség, hordozza az álmunk,

S mint a fehér felhőket, az ég Egybe-ölel — halkan tovaszállunk Fénybe, sugárba — s elnyel a kék.

Kerényi Grácia fordítása

%

JÉ

Ü*AÍ

>k