Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-23 / 17. szám
A karikatúra poénja a rejtvény fő soraiban olvasható. Készítette: G. J. 13. számunk rejtvényének helyes megfejtése: Mi arra számítunk, hogy a gyerek lesz kifizetődőbb. Sorsolással könyvet nyert: Nagy Erika, Ragyolc (Radzovce), Kovács Etelka, Zsigárd (Ziharec), Emődi Mária, Szádalmás (Jablonov n/T.), Jónás Lajosné. Rimaszombat (Rim. Sobota), Petőcz Kálmánné, Komárom (Komámo). (nő is) (TÁJOLÓ FOLYÓIRAT Iródia-füzetek MJ.&YlVJfoM'M 1595. április 25-én hall meg Torquato Tasso olasz reneszánsz költő. 1945. április 25-én tartották San Franciscóban az ENSZ alakuló kongresszusát. 1910. április 29-én született Egon Erwin Kisch prágai német újságíró és publicista. 1870. április 30-án született Lehár Ferenc operettszerzö. KÖNYV A wandsbeki hentesbárd Kíváncsiság és valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság fog el bennünket, olvasókat, amikor Arnold Zweig világhírű német író most újra kiadott regényének címét meglátjuk. A sokat ígérő cím mindenkit érdeklő és mesterien felépített történetet rejt. A terjedelmes, 518 oldalas regény a minden emberiességet meggyalázó fasizmus cselekedeteit mutatja be, hitelesen ábrázolva annak a kispolgárnak a sorsát, aki hagyta, hogy a nácizmus félrevezesse és felhasználja saját aljas céljai érdekében. De nézzük, mit mond minderről a könyv hátsó borítólapján található ismertetés: „1938-ban vagyunk, az „Anschluss", vagyis Ausztria Németországhoz való csatolásának évében, s Hamburg városa magas vendéget vár: maga Hitler készül megtisztelni látogatásával a patinás Hanza-várost. A városi tanácsnak azonban nagy kő nyomja a szivét: még mindig nem találtak senkit, aki a megbetegedett hóhér helyett végrehajtaná a halálos ítéletet a fuhlsbütteli börtön négy kommunista foglyán. Végre akad vállalkozó: a wandsbeki hentesmester hajlandó elvállalni a munkát, ha jól megfizetik, s ha nem árulják el senkinek, hogy ö volt. De hiába minden, a titok kitudódik, városszerte suttogják, mire is használta Albert Teetjen azt a bárdot, amellyel vevőinek méri a húst...". Megkezdődik a szörnyű bűntudattól beárnyékolt magatartás időszaka. „Világossá vált Albert Teetjen előtt — olvashatjuk a „Bárdot el kell távolítani" alcím alatt —, hogy Footh bajtárs esküvőjének napja volt az utolsó, amikor még legalább önmagával el tudta hitetni, hogy exisztenciája nincs veszélyben. Mert amikor másnap egy teremtett lélek sem tette be a lábát az üzletbe, egyszerre rájött, hogy itt valami szörnyű dolog történt...". A regény két részből áll. az első négy, a második három „könyvre" oszlik. Arnold Zweigröl (1887—1968) tudnunk kell, hogy több magas kitüntetés, köztük a Nemzetközi Lenin Békedíj tulajdonosa Volt. 1933-ban a hitleri fasizmus elől emigrált, csak 1948-ban tért haza a Német Demokratikus Köztársaságba. Arnold Zweig „A wandsbeki hentesbárd" című regényének újabb megjelentetését (alapkiadás: Kossuth Könyvkiadó, 1959) szerencsés elhatározásnak tarthatjuk. Aktualitását az adja, hogy ebben az évben ünnepeljük hazánk felszabadításának és a Szovjetunió, valamint a vele szövetséges államok hitleri Németország feletti győzelmének 40. évfordulóját (Madách—Európa, 1984) Tok Béla A minap újabb Iródia-füzeteket hozott a posta. Ezúttal a 8-asat és a 9-eset. A rendszeres és meglehetősen gyakori megjelenésnek a ténye felveti a kérdést is. hogy a hetvenes években miért akadozott oly nagyon a csehszlovákiai magyar irodalmi utánpótlás jelentkezése, s miért kísérte azt oly nagy fokú közöny, és miért fulladt minden tétova próbálkozás e téren visszhangtaianságba ? Talán a társadalmi — tehát az olvasók és az irodalmi élet irányítói részéről megnyilvánuló — igény hiányzott volna mindehhez? Vagy talán a belső igény a hébe-korba azért akkoriban is jelentkező fiatalokból? Netalántán csupán egy olyan rátermett és néhány lehetőséget a semmiből is megteremtő szervező egyéniség hiányzott mindehhez, mint amilyet a pályakezdő fiatalok a nyolcvanas évek elején az Iródiát is életre álmodó Hodossy Gyula személyében kaptak? Megvallom őszintén, pontos válaszom egyelőre nincs ezekre a kérdésekre, ám a dolgok természete az, hogy a válaszokhoz előbb a kérdéseket kell megtalálni. Márpedig a pályakezdők helyzetével és lehetőségeivel kapcsolatban számos dolgot jó lenne — és: ideje lenne már bizony — tisztázni. Éppen ezért rokonszenves számomra — és fenntartásaim ellenére is az — a 9. számú Iródia-füzetböl Agócs Sándor írása. A fiatal — magyarországi — szerző alapos anyagismeretről tanúskodó és bőséges adatolásé írásában arra tesz kísérletet, hogy az eddig megjelent Főnix-füzetek értékelésének ürügyén felvázolja a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar irodalom műfaji és nemzedéki szerkezetét. Noha örülök ennek a vállalkozásnak, csak sajnálni tudom, hogy e kísérlet nem valamelyik hazai pályakezdőnk nevéhez fűződik. (De talán erre sem kell sokat várni.) A szerző átveszi Szakolczay Lajos Fábry Zoltán mintájára kis híján másfél évtizede konstruált kifejezését, a ftegyedvirágzást, amely kifejezést — miként Turczel Lajos — jómagam is helytelenítem, hiszen a Vetés-csoport fellépése, s még inkább az Egyszemű éjszaka megjelenése nem köthető történelmileg elhatárolható korszakhoz, legfeljebb csak egy belső fejlődési szakasz kezdetét lehetne azokban az esztendőkben elképzelni. (Más kérdés, hogy személy szerint a „-virágzások" fogalmával szemben is vannak némi fenntartásaim.) S ha előbb ki is emeltem Agócs Sándor alapos anyagismeretét, hadd vessem most a szemére új és eredeti szempontjainak hiányát. Nem az a bajom írásával, hogy abban a kelleténél többet idéz, hanem az, hogy miközben másokra támaszkodik, megfeledkezik arról, hogy maga is megtanulhatna, illetve maga is képes lehetne segítség nélkül járni. Agócs Sándor írásán kívül egyébként Hizsnyay Zoltán A szürrealisták temetése című remek versét, valamint Császár Gyöngyi Thomas Bernhard-fordítását tudnám még kiemelni, ez utóbbit elsősorban a vállalkozás miatt. Ugyancsak a vállalkozás teszi fontossá — miként nemrégiben a műfordítás-számot — az Iródia-füzetek 8. számát, mely ezúttal főleg fiatal — a pályával most ismerkedő — néprajzosainknak adott fórumot. Tóth László
