Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-16 / 16. szám
Négyszemközt „ Tanácstalanság ”jeligére „Özvegy édesapám két év óta nálunk lakik, ugyanis én vagyok az egyetlen gyermeke. Jó, hogy nálunk van, segítőkész és alkalmazkodó. nem is ezzel van baj. Nálunk természetesen mindene megvan, lakás, koszt és minden egyéb, amire szüksége van. Igaz, eddig nem kértünk érte semmit, de ö maga sem ajánlotta fel, hogy hozzájáruljon a háztartáshoz. Ezerötszáz korona a nyugdija, s ezt kisebb-nagyobb kedvteléseire költi. Két serdülő fiunk van. és így kiadásunk is bőven. Nem tudom, ha figyelmeztetném, hogy szükségünk lenne a hozzájárulására, nem bántanám-e meg...” Kedves Levélírónk! Szülő és gyermek között a törvény kimondja a kölcsönös eltartási kötelezettséget. Eszerint nemcsak a szülő köteles gondoskodni kiskorú gyermekeinek ellátásáról, hanem a gyermek is a magatehetetlen szülőről. Ez az eset önöknél nem jön számításba, édesapja nem magatehetetlen. viszonylag szép nyugdija van, amiből hozzá is járulhatna a háztartáshoz, és a kedvteléseire is futná. A közös háztartásban élőket egyébként is kötelezi a törvény. hogy a háztartás menetéhez és fenntartásához lehetőségük arányában hozzá kell járulniuk. Hibát követett el, amikor rögtön a kezdet kezdetén nem tisztázták az anyagiakat, most persze kínosabb fölvetni a kérdést. Ne halogassa tovább, minél előbb tisztázzák, annál jobb. Nem hiszem, hogy édesapja megsértődne, hántásnak venné, hiszen bizonyára nem a rosszindulat, inkább a feledékenység okozta nála a mulasztást. Idős korban érthető, ha valakinek erősen csökken a realitásérzéke, de ha ön édesapja igazságérzetéhez fordul, bizonyosan tudni fogja a kötelességét. Üdvözlettel Kihez forduljunk? Olvasónk 22 éves kora óta krónikus vastagbélgyulladásban szenved, ezért második gyermeke megszületése után megszakította a munkaviszonyát, s azóta nincs állásban. Egészségi állapota megkívánja, hogy gyakrabban vegyen igénybe gyógyfürdői kezelést, s ez olyan anyagi megterhelést jelent, amit egy fizetésből — férje keresetéből —, négytagú családban csak ritkán engedhet meg magának. Azt kérdezi, kaphat-e a betegségére való tekintettel valami pénzsegélyt, vagy kíséreljen meg valamilyen munkát vagy munkahelyet találni? Elsősorban a kezelőorvosával beszélje meg, hogy egészségi állapota miatt képes-e egész napos, vagy rövidebb munkaidejű állást vagy munkát vállalni. Ha igen, akkor az orvosi ajánlással jelentkezzék a járási nemzeti bizottság munkaerő és szociális biztosítási ügyosztályán, ahol a csökkent (megváltozott) munkaképességű személyek számára alkalmas, illetve fenntartott munkahelyeket nyilvántartják. Kíséreljen meg ezúton megfelelő munkát szerezni. Ez volna a legelőnyösebb a jövőjét illetően is. Újabb alkalmazásával — amelynek legalább három évig kellene tartania — elérné azt, hogy a régi munkaviszonyának, valamint a gyermekeiről való személyes gondoskodásnak az idejét — hároméves korukig — beszámítanák majd az öregségi nyugdíjhoz megkövetelt 25 évbe. Két gyermek mellett 55 éves korában lesz öregségi nyugdíjra igénye, ha ekkor még munkaviszonyban lesz, vagy ha munkaviszonya megszűnésétől nem telik el két évnél hoszszabb idő. Ha az egészségi állapota olyan rossz volna, hogy semmiféle munkát sem tudna végezni, akkor az orvosi véleményezés alapján kérhetne ún. szociális járadékot. Ennek első feltétele az, hogy a járási orvosi ellenőrző bizottság teljesen rokkantnak ismerje el. Szociális járadékot (segélyt) ugyanis az a személy kaphat, aki vagy betöltötte már a 65. életévét, vagy teljesen rokkant és mindkét esetben szociális szempontból rászorul a segélyre. Ezt a feltételt az egész család kereseti viszonyai alapján bírálják el és ítélik meg. A szociális járadékot a járási nemzeti bizottságon kell kérni, amely az orvosi ellenőrző bizottság (lekárska posudková komisia soc. zabezpecenia) döntése alapján — ha a kérelmezőt teljesen rokkantnak ismerte el — a segély megadásáról és ennek összegéről dönt. Ez a segély ún. önkéntes juttatás, amelyre perelhető jogigény nincs. Ha a fenti megoldások nem jönnének számításba, akkor csak a férje, a saját biztosítása alapján kérhetne a munkahelyén (ön részére, mint családtag részére) gyógyfürdői kezelésre való beutalást. Dr. Bertha Géza Őszintén gyermekeinkről A gyermek beszédfejlődése és annak zavarai Bevezető cikkünkben utaltunk arra, hogy a különféle fogyatékosok nevelési problémái mellett, néhány cikk erejéig a beszéd hibáival is szeretnénk foglalkozni. Nem ritka eset, ugyanis, hogy a látszólag egyszerű beszédhiba komoly gondot jelent a gyermekek, de a felnőttek számára is. A beszédhibás szóbeli kapcsolatai — s természetesen ezáltal egyéb kapcsolatai is — a kudarcok hatására zavartabbá válhatnak, ami visszahat személyiségükre. A „más"-ságát tudatosító személy gyakran válik zárkózottá, befelé forduló emberré. Természetesen nem mindig lépnek fel komoly személyiségzavarok, hiszen nem egy beszédhibás ember sikerekben gazdag életpályát mondhat magáénak. Helytelen tehát a beszédhiba könnyelmű kezelése, akárcsak annak túlzott előtérbe helyezése. Ismert tény, hogy könnyebb feladat a betegség megelőzése, mint annak gyógyítása. A logopédiában (a beszéd fejlődésével, a beszédhibák kiküszöbölésével foglalkozó tudományban) egyaránt érvényes, hogy a beszédhibát kiváltó tényezők kiküszöbölése gyakran kevesebb energiát igényel, mint a kialakult beszédhiba kezelése. A normális beszéd kialakulásához nemcsak biológiai és pszichológiai feltételek szükségesek, fontos, hogy a társadalmi feltétel — a beszélő környezet — is megfelelő legyen. A megszületett gyermek számára ezt a környezetet sokáig a család — elsősorban az édesanya — képviseli. Bizonyára felmerül most a kérdés, hogy mi módon teremthetjük meg gyermekünk számára ezt a megfelelő környezetet. Ehhez szükséges, hogy legalább röviden szóljunk a beszéd kialakulásáról a születéstől egészen az iskoláskorig. Ennek ismerete nélkül ugyanis nehezen lenne érthető az egyes beszédhibák okainak, tüneteinek és kezelhetőségének magyarázata is. A beszéd elsajátítása fokozatosan történik, egy-egy új szakasz megjelenésének időpontja a normális beszédfejlődés határán belül is jelentős eltérést mutat (pl. az egyik gyermek sokkal hamarabb kezd el gagyogni, mint a másik; a fiúk valamivel később kezdenek el beszélni). Tehát a fejlődés üteme nem egyforma minden gyermeknél, viszont valamennyien átmennek az alábbiakban felsorolt szakaszokon. A születés után a gyermek sírni kezd, ezek a hangok az újszülött érzéseit — kezdetben-csak a kellemetlen érzéseit — jelzik a szülők számára. A harmadik-negyedik hónapban már a gyermek egyéb (öröm, düh, kérés) érzelmeinek kifejezőjévé válnak a jelzések. Ezt az időszakot nevezzük a kiáltások, ill. az első hangok korának. Annak ellenére, hogy úgy tűnik, a kicsi nem reagál beszédünkre, igyekezzünk kommentálni gyermekünkkel kapcsolatos tevékenységünket (pl. most levetjük a cipődet, most megmossuk a kezecskédet, bekapjuk a cumit stb)l Szoptatásnál a gyermek szeme és az édesanya arca egy vonalban van, használjuk ki ezt az alkalmat arra, hogy a kicsi figyelhesse szájmozgásunkat, hallhassa hangunkat. A kéthónapos csecsemő mór a beszédhangra is differenciáltan figyel, három-négy hónaposként zenére (éneklésre) gőgicséléssel reagál. Körülbelül a harmadik hónaptól kezdetét veszi a gagyogás. A gyermek már gyakorolja beszédszerveit, csaknem valamennyi mássalhangzóval „hangképző gyakorlatokat" végez. Gagyogását a felnőttekkel való kapcsolatteremtésre használja fel. Ez után következik az ún. önutánzás időszaka, amelyet a mások utánzása követ. Nem egy alkalom nyílik naponta arra, hogy játékos formában „tanítsuk" gyermekünket egyes szótagok megismétlésére. A hat-hét hónapos gyermek már valamilyen tárgy nevét hallva a tárgy felé fordul. Később (kb. nyolc-kilenc hónapos korában) már szótagokat ismétel — ma-ma, pa-pa, da-da —, ekkor még azonban az ismétlés csupán egysze rű utánzás, anélkül, hogy a jelentésüket megértené. Ezt követi a beszédmegértés időszaka, de ez még nem jelenti azt, hogy a gyermek már beszélni tud. A gyakorlat azt mutatja, hogy kb. három hónap választja el a beszédmegértést az első szavak használatától. A tudatos beszéd időszakában a hangcsoportok a gondolat kifejezőjévé válnak. Egyre jobban gyarapodik a gyermek szókincse. A felnőttek szavai modellül szolgálnak a kisgyermek számára. Ügyelnünk kell a helyes kiejtésre, a helyes beszédritmusra, s mivel kezd kialakulni a gyermek beszédének nyelvtani szerkezete, fontos, hogy grammatikailag hibátlan, kezdetben egyszerű mondatokban beszéljünk a gyermekhez. Az óvodáskor végére a gyermek már összefüggően beszél, ami az iskolába lépéskor, az ismeretek szerzésével és elmélyülésével fejlődik tovább. Az iskolába járó gyermek már rendszerint helyesen ejti a szavakat, anyanyeivének kategóriáit helyesen használja. Fontos megemlíteni, hogy a beszédfejlődés során gyakorta észlelhetők a beszédhibák tünetei, amelyek nem kórosak, hanem épp a fejlődés jelei. Ilyenek pl. az élettani (fiziológiás) pöszeség — a gyermek kb. hároméves korig pontatlanul képezi a hangot —, valamint az élettani dadogás — a gyermek még nem tud jól gazdálkodni a kilélegzett levegővel, szótagokat ismétel. A fiziológiás tünetek javítása tilos, sőt a korai beavatkozás a beszédhiba kialakulását jelentheti. Szóljunk végül a beszédfejlődés zavaráról, az ún. megkésett beszédfejlődésről. Említettük, hogy a gyermekek fejlődésének ütemében gyakran nagy különbségeket észlelünk. Helyénvaló tehát a kérdés, mikor tekinthető az átlagostól való eltérés mór kórosnak. Megkésett beszédfejlödésről akkor beszélünk, ha a gyermek csupán hároméves kora után kezd el beszélni, viszont az értelmi, ill. hallási fogyatékosság mint kiváltó ok ki van zárva. A megkésett beszédfejlődés lehet örökletes eredetű, súlyosan befolyásolja a beszéd fejlődését a beszéd-, ill. a hallásszerv zavara (például a szájpadhasadás, nagyothallás), az agy sérülései, de a beszédnevelés elhanyagolása is. A szülők megnyugtatására meg kell jegyezni, hogy bármilyen súlyosak is a tünetek, az elmaradás nem jóvátehetetlen. Gondos logopédiai és szülői kezeléssel elsősorban a gyermek beszédkedvét igyekezünk fokozni, majd korszerű módszerekkel segítjük az elmaradt beszédfejlődést. CSÉFALVAY ZSOLT (nőn)
