Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-16 / 16. szám
iktatható ki a másik fél megtorló képessége. Ez utóbbi nagyobb veszteséget okozhat a támadónak, mint amilyen nyereséget katonai-politikai értelemben a támadástól remélhet. Következésképpen az egyik fél ún. második csapásmérő képessége elrettentheti a lehetséges támadót az öngyilkossággal felérő támadástól, illetve első csapástól. A Szovjetunió azon a véleményen van, hogy mivel lemondott az atomfegyver elsőként való alkalmazásáról, vele szemben „elrettentési" stratégiát alkalmazni nem más, mint ürügyet keresni a korlátlan fegyverkezésre. A szovjet fél az elrettentésnél biztonságosabbnak tartja az atomleszerelést, a nukleárisfegyverzetkorlátozást és az atom-rakétafegyver elsőkénti alkalmazásáról való lemondást. Véletlen háború. A felhatalmazott fegyverrendszerekben, a magas fokú harckészültségben, az automatizáltság magas fokában, valamint a tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatban álló katonai személyzet egyre növekvő számával összefüggő olyan elméleti lehetőség, amikor a legfelsőbb katonai vezetés akarata ellenére kirobban(hat) háború. A nagyhatalmak, miután állandóan növelik a fegyvertárt, erőfeszítéseket tesznek a véletlenül, számítási vagy műszaki hibából, egymás szándékának félreismeréséből bekövetkező háború kockázatának csökkentésére. Ezt a célt szolgálja például a már hosszú évek óta meglevő „forró drót" Moszkva és Washington között, valamint az Egyesült Államok és a Szovjetunió számos ide vágó megállapodása, amely más államok viszonylatában is érvényes. Paritás. Két nagyhatalom vagy két katonai ka,'b e m ! tömb, szövetségi rendszer katonai erőviszonyának a hozzávetőleges egyensúllyal jellemezhető állapota, amikor azonban az egyensúly nem részegyensúlyokból tevődik össze, hanem az egyik félnek egy területen vagy néhány területen meglévő fölényét a másik fél más területeken levőJölénye ellensúlyozza. Paritásról beszélünk akkor is, amikor mennyiségi fölénnyel minőségi fölény áll szemben vagy fordítva. Mit várhat a világ az új genfi tárgyalásoktól ? Mindenekelőtt nagyon hosszadalmas és nagyon nehéz tárgyalásokat, zárt ajtók mögött. Egyes hírmagyarázók szerint nagyjából hét-nyolc hónap múlva el kellene dőlnie, hogy a tárgyalások a továbbiakban milyen irányban folytatódnak. Egy valami azonban nyilvánvaló az előzményekből: a Szovjetunió szorgalmazza a megbeszélések folytatását az egyenlőség és az egyenlő biztonság szellemében, és ha a másik fél, az Egyesült Államok is ezt teszi, szovjet részről nincs akadálya kompromisszumos megállapodások kidolgozásának és elfogadásának. De nyilvánvaló az is, hogy nem a szavak, hanem a tettek, és csakis a tettek döntik majd el, hogy a tárgyalóasztal mellett mire lehet jutni. Egyelőre azonban Genf csupán lehetőség, esély. Március 19-én éppen csak elkezdődött valami reménykeltő és biztató. Majd meglátjuk... Külföldi lapokból összeállította: . -lángin ogyan menekült meg a nagybátyám Unokáink emlékkönyvébe Családunk férfi tagjai, id. Matus Gyula a nagyapám. Imre, az édesapám, ifj. Matus Gyula és Gábor élete a háború alatt nemcsak veszélybe került, hanem Gábor kivé telével a családból egyetlen év leforgása alatt három férfi — az apa és két fia — életét vesztette. Nagyapám, aki sárga gebe lován vígan nyargalva, énekelve, fütyörészve járta a határt, nem gondolta, hogy az 1944-es év úgy megnyirbálja családját. Először Gyula fia halt meg. 1944. szeptember 20-án a szobi hídnál dolgoztak a vasúti munkások — krampácsolók — és a bombázás ott roncsolta szét a többiekkel együtt Gyulát is. Majd Imre fia — az édesapám — halálhírét hozta a postás. Öt német katonák puskagolyója ölte meg. Már csak egy fia, Gábor maradt. Nagyon várta a hazaérkezését, de nem élte meg. Kis viskójában ült a pipa füstfelhőjébe hurkolózva, amikor a légnyomás kioltotta az életét. Nagyanyám ekkor már csak Gábor hazaérkezésében reménykedett... A Vrútky—Martin szakasz veszélyes harcairól azóta már sokat hallhattunk. Itt harcolt Gábor bácsi is. Egyszer azután megsebesült, és lemaradt az osztagjától. Az erdőben egy favágó, Miroslav Hurta találta meg öt, felrakta a kocsisaroglyába, ponyvával letakarta és hazavitte. Otthon a jóságos Hurta szülök friss tejjel itatták, mindennel ellátták, ami az ínséges háborús esztendőben adatott nekik. Szeretettel kezelték, ápolgatták a más nemzetiségű, idegen embert. Amikor Gábor bácsi hazaérke zett, elmondta nagyanyámnak, hogyan menekült meg. A háború után, amikor eltakarították a romokat és megindult a vasúti közlekedés, nagyanyám első útja Vrűtkyba, a Hurta családhoz vezetett. Engem is magával vitt. Tízéves voltam. Először láttam az óriási hegyeket, az ottani gyönyörű tájat. Hurtáék szeretettel fogadtak bennünket, s azóta ez a szlovák család rokonunkká vált. Ma is együtt emlékezünk a múltra. „Az igaz, a jó és a szép fölöttébb szorosan összefügg egymással", írja Diderot. S mi is összetartozunk, gyermekeinkben, unokáinkban örökre. Hajtman Kornélia Versenyezzen velünk a barátsággyürüért! \ Hitler és legközelebbi munkatársai még április közepén sem voltak képesek elkönyvelni a fasiszta Németország vereségét. Miközben a nyugati fronton Model marsall 325 ezer katonája megadta magát az angol-amerikai csapatoknak — s ezzel a nyugati szövetségesek előrehaladása felgyorsult —, a keleti fronton még mindig ádáz harcok folytak a német haderő és a szovjet csapatok között. Az Odra folyó és Berlin közötti kb. 60 km-es útszakaszon a németek szilárd védögyürűt alkottak, melynek fő támaszpontja a Seelowi fennsík volt. Április 15-én azonban az 1. és 2. belorusz front, valamint az 1. ukrán front megkezdte a második világháború utolsó nagy hadműveletét — a berlini hadműveletet, s két nappal később, április 17-én már bevette a Seelowi fennsíkot. Április 25-én Berlin elővárosában folytak a harcok. Krebs tábornok megpróbált tárgyalni a fegyverszünetről a szovjet hadvezetöséggel, de Zsukov marsall ragaszkodott Berlin kapitulációjához. Nem sokkal később Krebs parlamenterek útján tudatta a szovjet hadvezérekkel, hogy Hitler április 30-án öngyilkos lett, és utolsó kívánsága szerint Dönitz admirális vette át a parancsnokságot. Az olasz front már a szövetséges csapatok megérkezése előtt összeroppant. Az olasz fasiszták vezére, Mussolini megpróbált Svájcba menekülni, de a partizánok elfogták és kivégezték. Miközben a háború még tartott, április 26-án az egyesült államokbeli San Franciscóban végétért az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapító konferenciája. Cseh- és Morvaország területén ez idő tájt még csaknem egy milliós német hadsereg állomásozott. Április 27-én az amerikai csapatok elfoglalták Chebet, a német egységek pedig megpróbáltak kitartani abban a reményben, hogy majd amerikai fogságba eshetnek. Ez azonban nem sikerült nekik, mivel a szovjet támadásokhoz a partizánok is csatlakoztak. Április végéig Morvaország területe felszabadult. Reprodukciók: Nagy László
