Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-16 / 16. szám

Tét végi kulturális eseményekről, amatőr művészeti mozgalmunk tevékenységéről adnak hírt leveleink. Néha bizony hajlamosak vagyunk azt gondolni, nehéz az állóvizeket felkavarni, nehéz működésbe lendíteni, még inkább működésben tartani színjátszó éneklő csoportjainkat, folklór együtteseinket, énekkarainkat, citera- és parasztzenekarainkat. Az idei hosszú és kemény tél erre is rácáfolt.

Kürtről (Strekov) két levelet is kaptunk, amelyben íróik a februári nótaestet dicsérik. Az ünnepi összejövetelt, amelyet a nőszervezet rendezett a faluban negyven éve dúlt kemény harcok és a Győzelmes Február jegyében, gazdag műsor tette feledhetetlenné. A menyecskekórus népdalcsokrát Pepes Sándor zenekarának önálló műsorszáma követte, majd a szólisták következtek nótacsokraikkal. Utánuk a falu folklórcsoportja mutatta be a „Kenderfeldolgozás Kürtön" című műsorát. Reméljük, ezzel az összeállítással a „Tavaszi szól vizet áraszt" versenyeiben is megállják helyüket! Szereplőinknek őszinte szívből tapsolt a közönség, s talán megérdemlik azt is, hogy nyilvános dicséretet kapjanak, mert szabad idejüket feláldozva adtak olyan műsort ezen az estén, amellyel még a megrögzött tévénézőket is elcsalogatták otthonról, a nagyobb közösségbe, embertársaik közé. (Szőcs Lászlóné)

Ezt kővetően pedig, még mindig februárban, a helyi színjátszócsoport tartott bemutatót. A művelődési ház újra zsúfolásig megtelt. A Nothart Valéria vezette csoport a „Doktor Pepike" című vígjátékkal olyan nagy sikert aratott, hogy újabb előadást is kellett tartaniuk, március elején. A vastapssal kifejezett köszönet mellé még sok kitartást és sikert kívánunk!

(Simonné Fazekas Éva)

ANKBÓL

Léván device) a Barátság Művelődési Házban a város felszabadulásának 40. évfordulójára ifjúsági zenei versenyt rendeztek a járás iskolaköteles és középiskolás tanulói számára. Négy korcsoportban, énekben és hangszeres játékban mérhették össze erejüket a versenyzők, s a győztesek a kerületi fordulóban bizonyíthatják majd, menynyire tehetségesek. (Császár Ernő) Stúrovóban a művészeti népiskola tanulói adtak ünnepi hangversenyt a februári győzelem évfordulóján. Hangszeres játékukat versek előadásával tarkították, a zárórészben pedig az iskola énekkara lépett fel Gulyás Györgyi vezényletével. (Paulovics László)

A- CSEMADOK Galántai (Galanta) Járási Bizottsága háromnapos tanfolyamot rendezett a citerazenekarok és szólisták részére, mint egy száz fő részvételével. Az előadó Príbojszky Mátyás citeraművész volt, aki Budapestről érkezett, s többek közt a citera felhangolásával, a köcsögduda szerepével, a citerazene kifejező erejével ritmusával és a népdalcsokrok szerkesztésével ismertette meg hallgatóit. S nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is, így amatör zenészeink sokat tanulhattak, s reméljük, mindezt kamatoztatják majd az országos népművészeti versenyek során. Mindhárom este műsort is adtak a tanfolyam résztvevői, Tesedíkovóban, Sókszelöcén (Selice) és Alsószeliben (Dőlné Saliby). (Nagy Mihály)

Muzslán (Muzla) a CSEMADOK színjátszó csoportja tartott bemutatót. Heltai Jenő hetven éve íródott darabját, a „Tündórlaki lányok"-at adták elő nagy sikerrel, telt ház előtt. A csoportot, amely már évek óta rendszeresen dolgozik, Grosch Gábor vezeti, s a mostani darab fontosabb szereplői Pathó Ilona, Kozma Ildikó, Bircsák Éva, Grófné Jónás Katalin, Hajtmanné Mészáros Borbála és Gróf Ervin. Kívánjuk nekik, hogy szép sikereket érjenek el a jövőben is.

(Strbík Mónika) A CSEMADOK Stúrovói helyi szervezetének kulturális tevékenységét példának állítja a vnb a többi tőmegszervezet elé. A színjátszó csoport is jó teljesítményt nyújt, idén már többször is bemutatták Vaszary Gábor—Fényes Szabolcs: Bubus című zenés bozózatát, amelyet Keszegh Pál rendezett. A szereplők a gondos előkészületek után a

színpadon hiteles alakítást nyújtanak, kegyetlenül leleplezik az álerkölcsöket, az emberi kapcsolatok fonákságait. Nagy örömünkre szolgál, hogy a színpadon szereplő fiatalemberek hétköznapjaikban megbecsült és elismert dolgozói munkahelyüknek, kiegyensúlyozott családi életet élnek, maguk is szülők, s más tömegszervezeteknek is tevékeny tagjai. Hiszen éppen ezzel bizonyítják, mennyire nem igaz, hogy nincs idő önművelésre, szórakozásra, köztisztségek vállalására-viselésére. S mivel általános gond egy-egy amatör művészeti csoport munkájáben a „férfihiány", én most éppen a férfiakat emelem ki. Ők is komoly, gondos családapák, mégis felszabadultan, a játékot élvezve lépnek színpadra, s mindez nem kisebbíti az „ázsiójukat", sőt! F*roszonits Lászlónak, Mácsai Ferencnek, Paulovics Jánosnak, Németh Lászlónak, Bálint Ernőnek és a többieknek tán éppen ezért jut több barátság, megértés, tisztelet és szeretet.

(Hajtman Kornélia)

S ahol éppen nem a műkedvelők voltak színpadon, ott is akadt színházi élmény. A kassai (Kosice) Thália tornaváraljai (Túró. Podhradie) előadására vitte el tagjait az áji (Háj) nőszervezet. A darab, Karinthy Ferenc „Gellérthegyi álmok"-ja ugyan a műsorváltozás „jóvoltából" került itt bemutatásra, ám a közönség nem csalódott. Sok szép gondolattal és érzéssel gazdagodva térhetett haza, s akadt utána gondolkodnivalója. A felszabadulás negyvenedik évfordulójának ünnepére készülünk, milyen is volt az a negyven évvel ezelőtti tavasz? Ebből kap ízelőt az is, akinek személyes emlékei nincsenek. S fiataloktól kapja az élményt, fiatalokhoz (is) szólón. (Farkas Rózsa)

Érsekújváron (Nővé Zámky) március elején nyílt meg Tóth Elemér orvos, amatőr festőművész kiállítása, mely egy negyvenéves pályáról próbál átfogó képet adni. Negyvenhat akvarelljén megfigyelhető, hogyan távolodott el a realizmustól az impresszionizmus felé, hogyan válik képi ábrázolása egyre színesebbé, ecsetkezelése egyre lazábbá. Sokat jelentett pályájának alakulásában a zebegényi Szőnyi István nyári festői szabadiskola. Kedvelt témái a táj, a fák, az utcarészletek, a szobabelsök és virágcsendéletek, s akvarelljei megkapóan fejezik ki a női bájt és szépséget is.

(Dr. Hofer Lajos)

Felismerés

„Megszólal a nóta, perdül a szoknya, Tapsol a falu apraja és nagyja ..."

Ezen kis mottó akkor született a fejemben, amikor a szerény kis madari (Modrany) kultúrház színpadán felgördült a függöny, hogy kezdetét vegye a CSEMADOK helyi szervezetének műsoros estje. Rég nem láttam ilyet, az ülőhelyek zsúfolásig telve, állóhely is alig akadt. Ezen a bizonyos februári estén falunkban nem kattant a pincelakat, s a helyi vendéglőben sem koccant olyan gyakran a pohár, mert látványos, színvonalas, gazdag műsort kapott a falu népe. Ezen a szép estén a közönség tapssal köszöntötte és köszönte meg a dunamocsi (Moca), a bátorkeszi (Vojnice) és a hazai szereplőknek a néphagyományokban gazdag, olykor

egyszerű, ám élethű előadásokat. Azt hiszem, mindannyiunk számára meglepő volt e sokszínű műsorban, hogy mi mindent tudunk. Hogy azért nem felejtettük el egészen régi önmagunkat, s megtanultuk más népek kultúráját és hagyományait is becsülni, ápolni. E gazdag műsor minden egyes száma vastapsot kapott. Főképp a „Búzavirág" parasztzenekar, mely nemrég alakult Madáron, most felnőtté vált. S íme, egy bizonyítéka annak, hogy gyakorta — sokszor jogosan —- elmarasztalt falunk népe alkot, küzd, remél, felfelé törekszik. S ez az élmény feledtette velünk gondjainkat, és megelégedéssel jut eszembe, hogy ehhez nem kellenek százezrek és milliók.

Hazafelé menet is az járt az eszemben: megérte, mert lélekben gazdagabbak lettünk, és talán hangzani fog még a visszhang is!

VARGA ZOLTÁN

Dr. Ján Nosko, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumának osztályvezetője válaszol

Király Katalin, komáromi (Komárno) lakos kérdésére :

Gimnáziumi tanulmányaim befejezése után postán szeretnék dolgozni, s emellett valamilyen „postás szakmát" tanulni. Szeretném tudni, milyen postai teendők közül választhatok majd, s hogy Szlovákiában hol van ilyen jellegű szakosító középiskola.

A postás szakmákat hazánkban nem szakközépiskolákban, hanem középfokú szaktanintézetekben oktatják. Mégpedig Bratislavában. Banská Bystricában és Kassán (Koáice). Ez azonban nem zárja ki, hogy a gimnáziumot végzett, postai munka iránt érdeklődök ilyen szakképesítést szerezzenek. Az említett szaktanintézetekben ugyanis esti tagozaton rendszeresen folyik szakoktatás az érettségizett dolgozók számára is.

Ma már a távközlés sokrétű, szerteágazó ismereteket követel dolgozóitól. Ezért a szakemberképzés is specializálódik, vagyis a postás szakmán belül a nyilvánosság előtt alig ismert szakok oktatására van szükség.

Az elkövetkező tanévben a gimnáziumot végzett postai dolgozók kétféle szakosítás közül választhatnak, ha szakképesítést akarnak szerezni.

Mindkettő a postaüzemeltetéssel, a postaforgalommal kapcsolatos, s a tanulmányi idő is lehet mindkét esetben egy vagy két év attól függően, hogy a jelentkező a postai munkához közelálló szakelökészítésben részesült a gimnáziumban, vagy sem.

A postaüzemeltetési és postaforgalmi szakon megtanulják a postai küldemények, tehát a levelek, újságok, csomagok osztályozásával, feldolgozásával kapcsolatos gyakorlati tudnivalókat és mindazt, amit a telefon- és táviratszolgálat nyújtásához kell ismernie a postai tisztviselőnek, aki a szakosító elvégzése után a postán levél-, csomagbeszedőként, telefonkezelőként dolgozhat.

A másik szakon ún. távközlési szakembereket képeznek, akik az előbb említetteken kívül elsajátítják a pénzügyekkel, a pénztárral kapcsolatos munkát is.

E szaktanintézetekbe való felvétel feltételei a következők:

— a jelentkezőnek tanulmányai megkezdésekor a választott szaknak megfelelő munkahelyen kell dolgoznia;

— szükséges a munkaadó vállalat hozzájárulása, tekintettel arra, hogy a tanulmány ideje alatt az különböző engedményeket nyújt dolgozójának. (Ettől a feltételtől azonban bizonyos esetekben el lehet tekinteni.)

Az elmondottakon kívül felhívnám a postai munkák iránt érdeklődő gimnazisták figyelmét arra is, hogy némely távközlési szaktanintézet az esti tagozatú szakoktatás mellett lehetővé teszi az ún. egyéni tanulmányt is. Ez annyit jelent, hogy az illető csupán konzultációra, s az érvényes tanrend szerint, egy előre kidolgozott tervnek megfelelően vizsgázni jár az iskolába.

(Öőt)