Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-02 / 14. szám
Fotó: NAGY LÁSZLÓ Mottó: „Az biztos, hogy a ruhán, cipőn, frizurán kívül más lényeges, „ingyenes” dolgok is teszik az embert, éspedig: a humorérzék, a barátságos modor, a jó társalkodókészség, a mozgékonyság, talpraesettség.” Kedves lányok, kedves fiók! Mit szóltok a fenti sorokhoz, melyeket Maria Daríkowska ..Négyszemközt” c. könyvéből választottam ? Hogy nincs igaza unnak, aki mindezt állítja, mert igenis, a szép külső a legeslegfontosabb? Vagy igaza van, csak éppen nem világos, hogyan kerülhet az ember birtokába eme ,.ingyenes” dolgok mindegyike? A könyvből ezt is megtudhatjátok, ha figyelmesen olvassátok el, s ha betartjátok a tanácsokat! Remélem, azután majd beszámoltok arról, sikerült-e legyőznötök lustaságotokat, morcosságotokat, magabiztosabbak, határoz ottabbak lettetek-e! S természetesen a Fiatalok oldala nagy örömmel fogadja, ha megírjátok, szerintetek MI TESZI AZ EMBERT!!! Most pedig figyelmetekbe ajánlóin Olit, alias Jacksont. alias Szúnyogot! Nemrég valaki a kezembe nyomott egy fényképet. „Ez Öli", mondta, „csütörtökön este vár téged, nehogy elkéss!” A képre pillantva egy kissé csalódott lettem, hiszen Öli — nem lány. de az agyam, ez a „fejbeli” komputer máris kapcsolt, és diktálta az adatokat: Oláh Olivér — tizenöt éves — barátainak Öli — hat éve a somorjai (Samuról) birkózószakosztály tagja — 1984-ben a kladnói országos serdülő bajnokságon az 51 kg-osok között kötöttfogásban az első, a sninai döntőben szabadfogásban a második. Mindenképpen érdekesnek ígérkezett hát a randevú, s így csütörtökön este találkoztam Olival. Somorján a Budovatelská utcai alapiskola tornatermében beszélgettünk edzés előtt, közben és után. hiszen újabb versenyekre készül. — És továbbra is Somorja színeiben. Nem hívtak még máshova, nem kínáltak jobb feltételeket? Nemegyszer! De eddig mindig nemet mondtam. Amíg ifjúsági versenyző vagyok, mindenképpen szeretnék itt maradni. Ha elmennék, az edzőmnek is csalódást okoznék. — Az edződ: Nyársik Lajos ... . . . igen. Lajos bá. Sokat köszönhetek neki. Ö tanított meg birkózni. Igaz. a haverjaim csaltak a szőnyegre. Ide jártak edzésre, s egyszer én is eljöttem velük. Akkor találkoztam először Lajos bával. Mindenki mezítláb érkezett az edzésre, csak én voltam tornacipőben. Meg is dicsért Lajos bá, hogy milyen rendes vagyok, azután amikor birkózni kezdtünk és megkértem őt. hogy az egyik legjobbnak tartott sráccal tegyen egy párba, azt mondta: „Majmot csinál belőled!” De azért beleegyezett. Fölényesen győztem. Lajos bá akkor így szólt: „Tebeiőled még lesz valami!” Mintha most dicsérne, úgy emlékszem minden szavára. — És ...? Hogy érzed, hol tartasz hat év után? Valahol félúton ... Már csak néhányan vannak az országban. akikkel nagy csatákat vívok, s ez jó jel. Most már az a célom, hogy bekerüljek a csehszlovák válogatottba. Mindenki él valamiért, fontos, hogy az embernek célja legyen. Hát én a címeres mezt szeretném magamra ölteni. — A haverok azóta már abbahagyták a birkózást. Mit szólnak az eredményeidhez? Nem hívnak edzés helyett inkább szórakozni? Dehogynem! De én a legtöbbször nemet mondok. Nekem fontosabb az edzés. Ha nem sportolnék, talán én is az utcán, a kávéházban tölteném az időt. De ma már hiányozna a sport, és a haveroknak is gyakran mondom, majd meglátjuk, ki lesz egészségesebb tíz év múlva! — Másodikos vagy a bratislavai Dopraslav szakmunkásképzőjében. Ott is vannak barátaid? Olyan barátom nincs, akivel minden bánatomat örömömet megosztanám. Elég sok titkot hordozok magamban. Ügy érzem, ezeket másnak nem lehet elmondani, és mások sem igen beszélnek, pedig én elég kíváncsi vagyok! Van viszont egy baráti köröm. Kiskorunktól ismerjük egymást. Tudják, nagy az akaraterőm. Ezzel vívtam ki köztük a tekintélyt, de a sportban is ez visz előre. — Mi jelenti számodra a kikapcsolódást, a szórakozást? Szeretem a zenét. Kedvelem Michael Jacksont, a néger énekest. Tetszik a hangja, a lassú, szép számai. Szerintem jelenleg — a legjobb énekes a világon. Hasonlítunk is egymásra. így többen az ő nevén szólítanak! Hangszeren nem tudok játszani, igaz, nem is próbáltam, de a hangom sem valami jó. Inkább maradok a zenehallgatásnál, mert olyankor mindig feltöltődöm. — Diszkóba nem jársz? Néha. De a baráti összejöveteleket jobban szeretem. Igaz, ha a többiek rágyújtanak, inkább átmegyek a másik szobába, s magam üldögélek ott. Mondogatják is nekem: „olyan vagy. mint egy szúnyog, az sem bíija a füstöt, akárcsak te!" De nemcsak a füstöt, a cigit sem szeretem. Még sosem kóstoltam meg, és nem is akarom! — Lajos bá első dicsérete szóról szóra megmaradt benned. Van még ehhez hasonló kedves emléked? Az első edzőtáborozásom, 1983 augusztusában. Tíz napig voltunk Gabéíkovóban. Itt találkoztam egy szőke lánnyal. Miközben mi birkóztunk, ő a barátnőivel együtt nézett bennünket a medence partjáról. Később odamentem hozzá. Sokat beszélgettünk, együtt jártunk fürödni. Aztán mégsem folytattuk. — Talán nem tetszett? Azt nem mondanám, bár más az ideálom: fekete vagy barna legyen és göndör hajú. — És ilyet már találtál? Még korainak érzem, hogy komolyan foglalkozzam a lányokkal. Bár hozzám jók. Kedvelnek, biztosan azért, mert kisportolt vagyok. Én aszerint különböztetem meg őket. hogy milyen a külsejük, rendesek-e vagy sem. Inkább a csendesebbek felé hajlok. — S ha választanod kellene? Megértő legyen, ne féltékenykedjen. Hagyjon barátkozni, edzésre járni, s főleg: ne cigarettázzon!! Csakhogy majdnem mindegyik dohányzik... — így nehéz lesz rátalálni... Legfeljebb leszoktatom. Mert egyszer már sikerült. .. — ... és tovább? Vagy ez már titok? Ha a folytatásra gondolsz, akkor igen ... Nem kíváncsiskodtam tovább. Talán majd egyszer másnak minden kérés nélkül elmondja. Egv újabb randevúján. J. MÉSZÁROS KÁROLY
