Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-02 / 14. szám
ELELMISZER-PARADE Az idei brnói nemzetközi kiállítások sorát mindjárt négy nyitotta meg egyszerre: a SALIMA, a világ élelmiszeriparának termékeit és gépi berendezéseit bemutató kiállítás, az EMBAX-PRINT. csomagolás- és nyomdatechnikai kiállítás, az ITRAMA, az anyagmozgatásra és -raktározásra szolgáló berendezések seregszemléje és a REPRO, a reprográfia (dokumentációs másoló eljárások összessége) újdonságait felvonultató bemutató. A legtöbb látogatót természetesen az immár tizedik alkalommal megrendezett SALIMA vonzotta, így mi is ezt vettük tüzetesebben szemügyre. De hát ki nem lenne kíváncsi arra, mit eszünk az elkövetkező években, mit kínál majd élelmiszeriparunk, mezőgazdaságunk és külkereskedelmünk?! „Egészséges táplálkozást!" — ez volt az idei SALIMA jelmondata. Előttünk szerencsére ismeretlen fogalom az éhínség, ezzel szemben többségünk az Európára jellemző másik véglettől, a túltápláltságtól szenved. Saját érdekünk, hogy ennek véget vessünk. S ebben az igyekezetünkben az élelmiszeripar lehet leginkább segítségünkre. Valamennyiünk örömére szolgál, hogy ezirányú törekvését tapasztalhatta a figyelmes látogató a SALIMA kiállításon is. A D pavilon bejárata mellett üdeségével, ötletes elrendezésével a prágai Zöldség- és Gyümölcsforgalmazó Vállalat kiskertje ragadta meg az ember figyelmét. Néhány lépéssel odább már szebbnél szebb hússzeletek, mortadellák díszelegtek ízléses csomagolásban az aranyérmes „Prágai Rolád" és egyéb húsipari termékek társaságában. A korszerű táplálkozás jövőjét nagyban befolyásolja majd a mélyhűtött készételek választéka. Nem véletlen tehát, hogy a fagyasztott holland húspogácsa, a frankfurti leves,a húsgombócok paradicsommártásban, a disznótoros leves, különböző fagyasztott zöldségek és gyümölcsök az átlagosnál több háziasszony figyelmét vonták magukra. Kár, hogy csak a csomagolást láthatták belőlük. Nagy teret kaptak a tejtermékek is a kiállításon, azonbanújat hiába keresett közöttük az ember. Pedig ha a környező országokban kaphatók közül csupán az ízesített tej jut eszünkbe, nyilvánvalóvá válik, van még kitalálni való ebben az ágazatban is. A sörkedvelők bizonyára megszomjaztak a több tucat sörféle láttán, s elcsodálkozhattak a bőséges választékon. Annál kevésbé az alkoholmentes szénsavas üdítő italok kedvelői. Alig tízfélét számolhattunk össze e termékekből, s azokat is már évek óta ismerjük, hiszen boltjainkban, ha nem is rendszeresen, de mindegyik megvásárolható. A konzervgyárak és szeszfőzdék tárlóiban megelégedve vehette szemügyre az ember a különböző gyümölcsleveket, s néhány — a vevő számára még aránylag ismeretlen — húskonzervet, dia-ételt, lekvár- és dzsemféleséget. És a szemlélő elégedettségét legfeljebb az csökkentette, hogy mindezt rengeteg szeszes ital „társaságában" kínálták asztalára. Hát... És azzal sem tudok egyetérteni, hogy ezen a kiállításon mutatja be a mezőgazdaság egyik sikeres ágazata termékeit: a dohányáruk tömegét. Mennyivel vonzóbb volt a malom- és sütőipar bemutatója! Kiváló hozamú és kitűnő minőségű gabonaféléket ropogósra sütött kenyerek, illetve péksütemények, kalácsféleségek gazdag választékát vonultatta fel. Azért meg egyenesen kár, hogy néhány fogyasztási szövetkezet szárított gombáját, gombakonzerveit, mézes italait csupán ezen a kiállításon láthatja a vevők legtöbbje. És még valami. Bizonyára mindnyájunk örömére szolgál, hogy élelmiszeripari termékeink közül egyre többet hoz forgalomba gyártója ízléses, célszerű csomagolásban. A hazai termékeket szemlélve mégis úgy tűnik, ezen a téren még mindig van javítani való. Persze, az általam felsorolt hiányosságok mit sem vonnak le a SALIMA '85 jelentőségéből, és apróságok azzal a nem akármilyen eredménnyel szemben, amely nyilvánvaló minden látogatója előtt. A SALIMA '85 méltóképpen mutatta be mindazt, amire nemcsak élelmiszeriparunk, hanem egész népgazdaságunk büszke lehet: hogy lépést tartunk a világ fejlett országaival az élelmezés terén, s biztosan haladunk a legfelsőbb párt- és állami szerveink által kitűzött cél felé, hogy az ország a lehető legnagyobb mértékben önellátóvá váljék. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény. hogy az első SALIMA kiállítástól eltelt időszak alatt Csehszlovákia élelmiszer-nyersanyag kivitele a háromszorosára nőtt. Annak ellenére, hogy népgazdaságunk nem szándékozik kiviteli ágazattá formálni a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumot. S az, hogy az idén kiosztott 31 Arany Salima díjból tizennyolcat nyert hazánk, méginkább élelmiszeriparunkat, mezőgazdaságunkat, illetve gépiparunkat dicséri. Az aranyérmesek között van immár csaknem hagyományosan a bratislavai Húsipari Tröszt, amely az ismert Nitran, Devín, Príbina után idén a Duna szalámival (Podunajská saláma) érdemelte ki ezt a kitüntetést. Michal Vladár mérnök, a tröszt főigazgatóság kereskedelmi osztályának vezetője büszkén mutatta a kissé pikáns, ízletes, nyertes terméket, s a higiénikus vákuumcsomagolásban forgalmazott hússzeleteket. — Mindezzel szeretnénk eleget tenni annak az elvárásnak, hogy meghosszabbítsuk termékeink szavatossági idejét. A szalámi új termék, ez a fajta csomagolás nálunk ugyancsak új, de már találkozhatnak velük a vevők a boltokban is — fűzte még hozzá röviden az osztályvezető. A hiánycikknek számító BeBe szárazkeksz szintén aranyérmet kapott. — Korszerű tésztaféle, alacsony cukor- és zsírtartalommal, könnyen emészthető. Három évvel ezelőtt még csak exportra gyártottuk, azóta kétszeresére nőtt a termelés, de nem tudjuk kielégíteni a hazai keresletet. Azt az örömöt, hogy keresett terméket gyártunk, most még szakmai elismerés tetézte. Csak az a bánatunk, hogy egyelőre nem tudjuk növelni a termelést — mondta Jana Pálová. a prágai csokoládégyár főigazgatóságának reklámfőnöke. S volt kíváncsiskodó a „C" pavilonban is, ahol a külföldi kiállítók mutatták be legjobb, eladásra kínált termékeiket. A szovjet kiállítási részleg vitrinjei közül talán az űrhajósételeket bemutató előtt tolongtak a legtöbben. Ki gondolná, hogy nem tablettákat falatoznak ott fenn a súlytalanság állapotában, hanem levest (tubusban), húst (apró szeletekben), gyümölcsöt és zöldséget (különleges „szakácstechnikával" elkészítve), sőt még csokoládét is esznek a bátor férfiúk! Persze, volt itt más látnivaló is. A gusztusos kompotok bö választéka, a kristálytiszta méz önmagát kínálta. Na és az Arany Salima díjas barackíz! Csak legalább vehetnénk belőle, jegyzi meg mögöttem két nyolc-tíz év körüli kislegény. A magyar kiállítási részleg nemcsak a gondosan terített asztalaival, ízléses tárlóival vonta magára a látogatók figyelmét, hanem bő kínálatával is. Volt itt minden. Friss gyümölcs, tartósított ételek, gabonaféle, bébiételek, hentesáru, élén az elmaradhatatlan csemegeszalámival, napraforgóolaj, szójás lecsó, édesség, fűszer. . . ami tetszik. Központi helyen az aranyérmes Csabai paradicsomital. formatervezett csomagolásban. Szebeni Márton, a magyar kiállítás igazgatója nem titkolta örömét. — Már az egy arany is siker — mondta —, de ezt számos üzleti megállapodás egészíti ki, amelyek nem kisebb elismerést jelentenek a magyar élelmiszeripar számára. Az érdeklődök között természetesen több csehszlovák külkereskedelmi vállalat is van, s ez nem véletlen. Jó hagyományai vannak a magyar—csehszlovák együttműködésnek az élelmiszeripar és a kereskedelem terén. A lengyelek aranyéremmel kitüntetett fagyasztott kelbimbót és karfiolt állítottak ki, de ínycsiklandó volt a mellettük látható eper, málna és ribizli is. A kiállítás eredményes volt számukra is. A hét jugoszláv kiállító külkereskedelmi vállalatok egyike a belgrádi Interexport. Képviselője, Branko Munjas nem győzi sorolni azokat a termékeket, amelyek a közeljövőben a csehszlovák boltokba kerülnek. Többféle ételízesítő, alufóliába csomagolt pástétomok, mandulakrém, kekszféleségek stb. Jó volt viszonthallani a külföldi kiállítóktól, hogy nem jöttek hiába, hogy ök is nemzetközi jelentőségűnek tartják a Salimát, mert eladhatnak, vehetnek, igazi vásári hangulat minden kiállítási nap. Viszontlátásra — két év múlva. BARANYAI LAJOS
