Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-10 / 2. szám

A Karib-tenger gyöngyszeme — gyakorta emlegetik így az amerikai kontinens első szocialista országát, mely immár huszonöt esztendeje halad a fejlődés maga választotta útján. A napfény, a parkok, virágok, pálmák és kaktuszok mellett az először itt járót a régi építészeti stílusok — főleg a spanyol — máig megőrzött remekei kápráztatják el, a csodálatos villák, melyek közt még véletlenül sem akad két teljesen egyforma, s hatalmas kertek, melyekből nem hiányozhat a fürdőmeden­ce. És persze Havanna, a főváros, másik arca: a modern mai építészet remekei. Mindenütt széles, világvárosi utcák, tele autóval. És mindenütt rengeteg gyermek. Vidámak, gyönyö­rűek. Mondják, hogy Kubában gyermekkultusz van, hogy a kubaiak szeretik a gyerekeket, ezért aztán sok a gyermekük. Persze, okosan szeretik és nevelik is őket, parkokat, játszóte­reket, sportpályákat, stadionokat építenek nekik, hogy a városokban is legyen elég életterük... Az iskolásokat már messziről felismerhetjük egyenruhájukról, mustársárga nad­­rágjukról-szoknyájukról, fehér ingükről-blúzukról, piros úttö­­rőkendöjükröl. Különös látvány s valamiféle kubai „speciali­tás", hogy a nők az utcán hajukat szép ízlésesen tarka csavarokra csavarva viselik, legtöbbjük kendőt is köt, bár szép számmal láthatók kendő nélkül. Mondják, jó okuk van rá, hogy ezt tegyék. A levegő eléggé nedves, a társasági élet pedig itt akkor kezdődik, amikor a tűző napsugarak lehanyat­­lanak a láthatáron. S este minden nő szép, ápolt akar lenni, tetszeni akar... Mint szerte a világon. Az első találkozás ezzel az országgal kellemes, de főképp különleges élmény. Bár november volt, napfény és meleg fogadott bennünket. Az emberek itt nyugodtak, megfontol­tak, úgy tűnik, soha sehová nem sietnek, alaposan megízlelik az élet minden ízét. Az idegen pedig aki más élethez szokott, csodálkozva összegezi tapasztalatait. Ráébred, hogy Kubá­ban kultusza van az iskoláknak, a művelődésnek is, hogy ez (nős)

Next

/
Oldalképek
Tartalom