Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-26 / 13. szám

NégysZemközt „Kíváncsi férj" jeligére „Hallottam, hogy a világ egyes orszá­gaiban, ha a férj úgy kívánja, végignéz­heti felesége szülését Engem nagyon érdekelne, hogy nálunk Csehszlováki­ában lehetséges-e ez és hol." Csehszlovákiában egyelőre nincs ún. nyitott szülőszoba a szülészeteken, ezt elrendelő vagy engedélyező rendelet nem létezik. Hogy miért? Néhány, bár szub­jektív, mindenesetre szakmabeli vélemé­nyével szolgálhatunk. (Lapunk 1984/ 4-es számában egy, a dunaszerdahelyi járási kórház szülészetén készült riport­ban foglalkoztunk mi is a kérdéssel.) íme: „— Nincs rá szükség. Még csak az hiányoznaI — Pár éve az egyik kolléga készített Kihez forduljunk? S. Hona komáromi (Komámo) olvasónk írja, hogy magányos 75 éves özvegyasszony, gyermekei, testvérei nincsenek. Állami lakás­ban lakik egy rokon kislánnyal, aki állandóan gondoskodik róla, mert ö gyakran beteg. 1975 óta tagja egy lakásépítő szövetkezet­nek, de eddig még nem került sorra, hogy lakást kapjon. Szeretné tudni, hogy halála esetén benn maradhat-e a rokon kislány az állami lakásában, és ő végrendeletileg ren­­delkezhetik-e a szövetkezeti tagságával. Az állami lakás — házastársak esetében — az egyik elhalálozásával a túlélőre száll át, aki egymaga lesz a lakás kizárólagos haszná­lója. Magányos személy esetén — nőtlen, hajadon, elvált vagy özvegy után — a lakás a gyermekeire, unokáira, szüleire, testvérére, vejére és menyére száll, ha ezek vele a halála napján közös háztartásban éltek, és nincs saját lakásuk. További jogosult személyek azok, akik az elhunyttal halála előtt legalább egy évig közös háztartásban éltek, a közös háztartásról gondoskodtak, vagy az eltartá­sukkal rá voltak utalva, és nincs saját laká­suk. Minthogy a kislánynak saját lakása nincs, és olvasónkkal közös háztartásban él, s róla gondoskodik, ha ez a helyzet olvasónk halála idejében már több mint egy évig fog fennáll­ni, a lakás használati joga őt fogja megilletni. A szövetkezeti alapszabályok értelmében a szövetkezeti tag a tagsági jogait és köte­lességeit más személyre ruházhatja át. A szövetkezet vezetőségének a beleegyezése szükséges ehhez, amit megad akkor, ha egyenesági rokonról, testvérről vagy házas­társról van szó. Fontos okokból a szövetkezet vezetősége beleegyezését adhatja ahhoz is, hogy más — e rokonok körén kívül eső — személyre ruházzák át a tagságot. A bele­egyezését megtagadja akkor, ha a tagság átruházásával megsértenék az állami lakás­­politika elveit. Olvasónk tehát még életében is átruház­hatná a szövetkezeti tagságát a rokonára. A szövetkezeti tag halála esetén, ha van törvényes örököse, a szövetkezeti tagságot és az ezzel egybekötött lakáshasználati jogot az az örökös kapja meg, akire a közjegyzői határozat szerint a tagság átszáll. egy felmérést. ... Ott is az az eredmény jött ki, hogy a férfiak ezt egyáltalán nem igénylik. Sőt, a nők maguk sem kérik. Hogy eltorzult állapotuknak a férjük is szemtanúja legyen! Nem. Elég megnyug­tató a számukra, hogy az orvosok és nővérek mellettük vannak, s amikor szükséges, beavatkoznak. — Azt hiszem, a házastársak későbbi szexuális életére nézve sem volna jó hatással, ha a férj végignézné felesége szülését." Vigasztalja — ha vigaszra van szüksé­ge —, hogy ezeket a véleményeket ko­moly férfiak mondták, s nem mi, gyenge, szülés előtt reszkető és szülés után elcsi­gázott nők. E szövetkezeti tagságról azonban végren­deletileg is lehet rendelkezni. Ehhez nem kell a szövetkezet vezetőségének a hozzájárulá­sa. A végrendelet érvényességéhez az Írás­beli formát kell betartani. A végrendeletet saját kezűleg kell írni, aláírni s keltezéssel (az év, hónap és nap megjelölésével) ellátni. Végrendelkezni lehet azonban közjegyzői okirat formájában is. Ezt az állami közjegyző veszi fel hivatalos jegyzőkönyv formájában. Olvasónk tehát végrendeletével a rokon kislányt teheti meg a szövetkezeti tagsága örököséül. Természetesen ennek alapján la­kást majd csak az általános feltételek teljesí­tése mellett (a szociális sorrendbe való felvé­tele után és a lakásigénylők szükséglete szerint, vagy a tagsági viszony tartama sze­rint) kaphat. A tagság kezdete azonban attól a naptól számítódik, amikor olvasónk lett a szövetkezet tagja. Dr. Bertha Géza Szeretnék rátalálni Huszonkét éves, barna, középmagas lány házasság céljából megismerkedne olyan fi­úval, akivel megoszthatná örömét, bánatát, s aki szintén boldogságra vágyik, mint ő. Min­den fényképes, kézzel írott levélre válaszol. Előnyben részesíti a katonáktól, valamint a komáromi (Komámo), kassai (Koáice) és lévai (Levice) járásból érkező leveleket. Jelige: „Szilveszter '85" Harmincnyolc éves, helyesnek mondott, teltkarcsú, jól szituált, nem dohányzó, házi­as, elvált, szőke fiatalasszony, aki szeret olvasni és kézimunkázni, szeretne házasság céljából megismerkedni lelkiekben gazdag, intelligens férfival 48 éves korig. Jelige: „Fő a megértés" Huszonkilenc éves, 172 cm magas, elvált asszony, egy gyermekkel, keresi olyan nyu­gat-szlovákiai fiatalember ismeretségét (35 éves korig), aki minden kötelezettségtől mentes. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Csak Te hiányzol" Őszintén gyermekeinkről A mozgásszervi fogyatékos gyermekek neveléséről Leülünk, felállunk. Futunk a villamos után. Kezünkbe fogjuk a poharat, és megisszuk a reggeli kávét. Levelet írunk, rajzolunk, hímezünk. Leguggolunk a kis­gyermekhez, mert túl magasak vagyunk. Leülünk, felállunk, leülünk ... Napjában ezerszer tesszük meg ezeket a mozdula­tokat anélkül, hogy tudatosan átgondol­nánk minden egyes apró mozzanatukat. Hiszen olyan természetes és egyszerű mindez ... Most azonban szóljunk azok­ról, akiknek igenis nagy erőfeszítésükbe kerül, hogy felálljanak, leüljenek, meg­fogják a poharat, hímezzenek, levelet írjanak vagy csupán az is, hogy kinyújt­sák kezüket a játékbaba után. Mozgásszervi fogyatékos az. akinél az aktív vagy passzív mozgásszervi, szervrendszeri kóros elváltozások kö­vetkeztében a helyzetváltoztatási és manipulációs készség tartósan korlá­tozott. A mozgásszervek megbetegedése még nem vezet mozgásszervi fogyaté­kossághoz. Ha a mozgató és tartó appa­rátus valamilyen veleszületett vagy szerzett betegség következtében csu­pán átmenetileg szenved funkciózavar­ban, akkor mozgásszervi megbetegedés­ről beszélünk. Ha viszont az említett funkciózavar maradandó lesz vagy még fokozódik is, akkor ez már fogyatékos­ság. A veleszületett mozgásszervi fo­gyatékosság lehet örökletes eredetű, létrejöhet — mint például a veleszüle­tett csípőficam vagy a végtagok rendel­lenességei — méhen belüli ártalom kö­vetkeztében is. Szerzett mozgásszervi fogyatékosságról akkor beszélünk, ha az a szülés közben vagy a szülés után keletkezett. Ilyenkor döntő fontosságú a mozgást beidegző idegrendszer sérülési helye — más mozgásszervi zavar áll be például a nagyagy sérülésekor és más a gerincvelő léziójakor (sérülés). A fogyatékosság minden formája — így a mozgásszervi is — az egész szemé­lyiségfejlődést befolyásolja, ezért indo­kolt, hogy foglalkozzunk a mozgásszervi fogyatékos kisgyermekek családi neve­lésének kérdésével. A tudatos nevelés nélkülözhetetlen feltétele, hogy a gyermek képessége­ihez és lehetőségeihez mérten aktívan bekapcsolódjék mindennapi tevékeny­ségünkbe. A mozgásszervi fogyatékos gyermek teljes gyógyulásának lehetősége ki van zárva. Mi az. amivel mégis segíthetünk rajta ? Mindenekelőtt rendszeres szakor­vosi ellátásban kell részesülnie, s a fo­lyamatos ellenőrzéseket sem szabad ki­hagyni. Sok mozgássérült gyógyászati segédeszközre szorul: egyszerű talpbe­tétre, művégtagra, járógépre stb. E se­gédeszközök használata éppoly lényeges, mint az egyéb terápiái eljárások. Hasz­nálatuk kezdetben sok gonddal jár, s a szülőnek ellenőriznie kell, hogy gyerme­ke viseli-e az előírt segédeszközöket. Mivel a gyermek mozgáslehetőségei korlátozottak, már kicsi korában elszi­getelődik a vele azonos komáktól. Hisz nem vehet részt azok játékaiban, s bi­zony az egészséges gyermekek sem szí­vesen fogadják be maguk közé. Ennek következtében sok mozgássérült kis­gyermek válik akaratossá, agresszióra hajlamossá. A képességeinek megfelelő követelmények felállításával azonban ez is megelőzhető. Ne engedjük odáig fa­julni a helyzetet, hogy a gyakran jogta­lan előnyöket élvező gyermek meg­szokja: minimális aktivitással is elérhet mindent. Még gyermekkorban kell a fenyítést és a helyes magatartást alkal­mazni. Máskülönben a nehézségek a gyermekkel együtt nőnek és később megnehezítik a normális életbe való be­illeszkedést. A gyermek társas kapcsolatainak tu­datos irányításán kívül még egy nagyon fontos feladat vár a szülőkre: a környe­ző világ megismertetése. Ez leginkább a mozgásfunkciók gyakoroltatásával ér­hető el. Például azzal, hogy gyermekün­ket megtanítjuk arra, hogyan kell meg­markolni egy gumilabdát és egy faru­dacskát. Bizonyos idő után nemcsak a fogást tanulja meg, hanem a két tárgy közötti minőségbeli különbséget is felfe­dezi. Adottságait szem előtt tartva na­ponta bízzuk meg gyermekünket hason­ló feladatokkal! A mozgásszervi fogyatékos gyerme­kek beszédfejlődése is gyakran eltér az egészséges gyermek beszédfejlődésétől. A statisztikai adatok szerint náluk sok­kal gyakoribbak a beszédhibák (pösze­­ség, dadogás, dyzartria). A beszédhiba könnyelmű kezelése a szülők részéről sajnos, nem ritka eset, mivel a feltűnő testi fogyatékosság mellett nem terjed ki figyelmük erre a látszólag „apró" rész­letre. Az izolálódásra amúgyis hajlamos gyermeknek azonban a beszédhiba csak újabb ok arra, hogy ne keresse az azonos korú gyermekek társaságát. Ezért a szü­lők minél hamarabb keressék fel a be­szédhibák kezelésével foglalkozó szak­embert — logopédust! (Néhány hasznos tanáccsal majd mi is szolgálunk soroza­tunk egy későbbi részében.) A tudatos családi nevelés eredménye­ként a később mozgásszervi fogyatékos­ságának megfelelő intézménybe kerülő gyermek sokkal könnyebben küzdi majd le az akadályokat, mint önállóságra nem nevelt, agyonkényeztetett társai. Cséfatvay Zsolt gyógypedagógus

Next

/
Oldalképek
Tartalom