Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-10 / 2. szám
KEREM A PANASZKÖNYVET! a napsugarak által előmelegített vizet a nyári hónapokban alig kell villannyal melegítenem, hiszen 69 fokot is mértem, de télen se fagy be, pedig tavaly volt-9 °C is. — Az ilyen napkollektor és a hozzá tartozó berendezés elég borsos áron kapható még ma is nálunk. Mibe került ez a házilag gyártott? — Háromezer-kétszáz Kcs-ba, na és a munka. De évente 1 000—3 000 kWó villanyenergiát megtakarít nekem. Nem érte meg?! Tudom, hogy a gyáriak tökéletesebbek, nagyobb teljesítményűek, de nem annyival, amennyivel többe kerülnek. S épp ez az, amit nem egészen értek. A tudósok, a kutatók miért csak óriási méretekben gondolkodnak. Abban az esetben persze, hogy különböző drága berendezések szükségesek a napenergia felhasználásához. Nekem az a véleményem, hogy pl. személyautó is van luxus és egészen egyszerű kivitelű is. Van aki Mercedesen, van, aki Trabanton jár. Miért nem lehet ugyanígy egyszerű, olcsó, meg nagy teljesítményű, bonyolultabb megoldású, napenergiával működő vízmelegítő rendszert is kapni a kereskedelemben? Amíg csak a drágák gyártására törekszenek a gyártók, addig nem hiszem, hogy természetes tartozékává válik a napkollektor minden családi háznak. Valamennyien tudjuk, hogy energiatakarékos időket élünk. Ha csak az enyémhez hasonló kollektor, illetve víz-elömelegítő rendszer lenne minden családi házban, s csak 100kWó villanyenergiát takarítana meg évente, az mennyi energiát jelentene országos méretben?! Persze, mint mondtam, én nem hasonlíthatom magam a tudós kutatókhoz. Lehet, hogy rosszul mondom a magamét... Mindenesetre most már máson is töröm a fejem. Abból indulok ki, hogy ha nem süt a nap, akkor leginkább fúj a szél. A szél energiájával szeretném kiegészíteni a napét. Tudom, hogy ez sem új gondolat, de ha sikerülne egyedül megoldanom, nekem az nagy örömöt jelentene. Számtalan más, egyelőre még megvalósítatlan ötlet is szóba kerül. Ha egy az újítások és találmányok ügyintézésében jártas gépipari szakember felfedezné Komjáti Zoltánt, nemcsak ők ketten járnának jól, hanem az egész népgazdaság. Aki nem hiszi, járjon utána, ahogyan én tettem. BARANYAI LAJOS A szerző felvételei Zsákbamacska A sorsjegyek elődei talán a búcsúkon árusított, úgynevezett zsákbamacskák lehettek. Egy koronáért húzhattunk belőle, vagy a választást a kezünknél talán szerencsésebb csőrű papagájra is rábízhattuk. A múlt héten az Orion cég bonbonjának szintén titokzatosságot rejtő doboza emlékeztetett vissza e régi szerencsejátékra. Ebben az esetben is csak a bonbon felnyitása után bizonyosodhattam meg arról, hogy nyertem-e vagy sem. A cég játékos kedvű „gondolkodója" a termék tárolására vonatkozó utasítást — hogy 70 százalékos páratartalom mellett 20 Celsius-fokon tartsuk — tartalmazó kártyalapot fürkésző szemünk elől a dobozba rejti el. Érdekelne, hogy a tárolásra vonatkozó információk miért nem a doboz külsején vannak feltüntetve. Hogy milyen körülmények között kellett volna tárolnunk, már csak a felbontás után tudjuk meg. De minek ? Arra a pár percre, amíg mohó mozdulattal a szájunkig emeljük, már teljesen mindegy, milyen hő- és légköri viszonyok közé kerül. Megromlani már nincs ideje. így már csak arra jó, hogy bosszúságot okozzon az ajándékozónak, csalódást az esetleg névnapját ünneplőnek, aki a megromlott bonbonban levő kártya elolvasásakor jön rá, hogy már csak elkésve, utólag lehetett megint okosabb. BÁLLÁ IGOR „Az emberségért nem fizetnek" Egy hideg téli napon a kora esti órákban átfagyva várakoztunk a bratislavai pályaudvaron a hatos villamosra. Rajtam kívül három idős hölgy, egy édesapa a kisfiával, két jól megtermett fiatalember és egy sítúráról hazaérkező diák várta a csodát hogy végre begördüljön a villamos, és beszállhassunk a jó meleg kocsiba. Körülbelül negyedórát „élveztük" a fagyos szelet. Akkor azután elindult felénk a villamos, megállt, beszálltunk ... ... Csakhogy minden örömbe vegyül pár csepp üröm is. A villamos vezetője udvariasan felszólított bennünket, hogy szálljunk le, mert nem működnek az ajtók, s ezért nem szállíthat utasokat. Majd megígérte, hogy szól az utána „befutott" hatos vezetőjének, induljon helyette. Újra kinn voltunk hát a szabadban. A szél egyre csípösebben fújt. A kisfiú nyöszörgött, az idős hölgyek is nemtetszésüket fejezték ki. A beígért járat nem mozdult ... Közben egy újabb hatos is érkezett, az utasok kiszálltak, és már gördült is a megállóhoz. Hozzánk közeledve lassítani kezdett, s amikor már készülődtünk az ajtóhoz, újra felgyorsított, és nagy sebességgel elviharzott mellettünk. Ez már igazán sok volt. Az egyik idős hölgy arra buzdította a sítúrás diákot, hogy veregesse meg a sílécekkel az ott veszteglő villamos ablakát. A kisgyerek sírt. Végül is az édesapja — több, mint félórai várakozás után — félszegen a villamoshoz merészkedett, és gyengén bekopogtatott a vezetőfülke ablakán. A benn ülő nő csodálkozva nézett rá, és a kérdésre, hogy mi lesz már, csak annyit válaszolt: „már két villamos távozott üresen, különben meg nekem is jogom van egy kis pihenésre!" Végül — háromnegyed óra elteltével! — újra a meleg villamoskocsiban ülhettünk. A három idős asszony feljelentéssel fenyegetőzött de a vezetőnő a füle botját sem billentette. Erre az egyik udvariasan megkérdezte, mégis mi volt az oka annak, hogy ennyi ideig várakoztatott bennünket. Hiszen megértjük, hogy mindenkinek kell pihennie, de ha van benne egy kis emberség... Erre aztán megszólalt a vezető. „Az emberségért nem fizetnek !" Mondanom sem kell, hogy néma csöndben zötyögtünk a város központja felé ... CSALA SÁNDOR Dr. Ladislav Seliga, a kassai (KoSice) Városi Egészségügyi Intézet igazgatója válaszol Ádám Lajosné kassai lakos kérdésére: Az ősz elején kislányomnak magas láza volt, egyedül voltam vele otthon, s ekkor eszembe jutott a munkatársaimtól hallott hír. hogy már Kassán is házhoz hívható a gyermekorvos. Este nyolc óra volt, mikor felhívtam az ügyeletet — Orvost nem tudunk küldeni, de mentőkocsit igen, hozza be a gyereket a rendelőbe — hangzott a válasz Miért nem jön ki az orvos ? — kérdeztem. — Mert az ügyelet végéig már foglalt — kaptam a választ. — Más városokkal szemben eddig Kassán nem tartottunk éjjeli beteglátogatással egybekötött gyermekorvosi ügyeletet. A tapasztalatok azonban azt bizonyították, hogy a mi városunkban is szükség van ilyen ügyeletre. Ezért június elsejétől megszerveztük a beteg gyermekek otthoni ellátását az esti órákban. Több szubjektív és objektív ok miatt jelenleg csak 19.30-tól 22 óráig dolgozik két gyermekorvos. Sajnos, igazat kell adnom a kedves olvasónak, hogy főleg ősszel és télen bizony gyakran megtörténik, hogy már a szolgálat megkezdése előtt sok a bejelentett beteg, s így a későbbi bejelentéseket kénytelenek elutasítani. A két és fél órás ügyelet alatt egy-egy orvos csupán 3—4 beteg gyerekhez tud kimenni. Természetesen, a lázas, egyévesnél fiatalabb gyerekekhez küldjük ki elsősorban a gyermekorvost. A reggelig tartó ügyeletet mindenekelőtt azért nem tudjuk megszervezni, mert a Városi Egészségügyi Intézetben kevés a gyermekorvos. Mindezentúl gyermekorvosaink többsége nő, s így közülük többen anyai kötelességeikből kifolyólag nem vállalhatnak éjszakai szolgálatot. Az éjszaka ügyelő orvosnak másnap szabadnapra van joga, ilyenkor viszont nem lenne, aki helyettesítené a szabadnapos orvost a rendelőben. Sajnos, előfordul az is, hogy az esti ügyeletre beosztott két orvosból valamilyen oknál fogva csak az egyik lép szolgálatba. Ilyenkor nagyon sok szülőt kell elutasítanunk. Mindezek ellenére szeretnénk e gyermekorvosi ügyeletünket meghosszabbítani. A városi és a kerületi szervekkel együtt keressük a megoldást. Bízom benne, hogy mielőbb sikerül is megtalálnunk. A szerkesztőség megjegyzése: Jó lenne, ha erre való tekintettel a szülők nagyobb felelősséggel vennék igénybe az éjszakai ügyeletet. Előfordul ugyanis, hogy napokig húzódó höemelkedés után amikor „hirtelen" felszökik a gyerek láza, hívják izgatottan az ügyeletet ahelyett, hogy a körzeti gyermekorvost idejében felkeresnék. Az sem ritka jelenség, hogy a gyermekorvosi rendelőben a várakozást elkerülendők kérik gyermekük otthoni kivizsgálását, s ilyen esetekben még a tünetek megtévesztő közlése is előfordul. „Most lett roszszul”, állítják, pedig sokszor egész vagy félnap látható volt, hogy baj van a gyerekkel. Az ilyen eljárással nemcsak saját gyermeküknek ártanak, de elvonják az ügyeletes orvost azoktól az esetektől is, amikor valóban azonnali segítségükre van szükség.
