Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-03-19 / 12. szám
zöldben — Úgy tudom, tavalyi fővárosi kiállítása már a tizenhatodik volt. És életművéért megkapta az „Érdemes művész" címet. Milyen viszonyban van a Siker istenasszonyával? — Természetesen örülök neki. De talán mélyebb és fényesebb az az öröm, amit akkor érzek, ha a képeim tetszenek. Ennek a kiállításnak pedig különösképpen örültem, mert önálló tárlat volt, és meglepően sokan nézték meg, jólesett, hogy minden képemnek akadt itt híve, csodálója. Egyébként az a bizonyos nagybetűs Siker nem mondhatom, hogy üldözött volna, igaz, én sem őt. A képeimet ugyan sokan vásárolták, kelendőek voltak mindig a pasztell tájképeim a leányfejek, az anya-gyermek változatok. De az igazi nagy tárlatokon én valahogy mindig az a bizonyos „negyedik" voltam, aki sohasem jutott föl a dobogóra. Talán azért, mert az én megjelenített, sajátos női világom annyira elütött a kortársak festészetétől. Az elmúlt évtizedek alatt csak egyszer ért meglepetés: hatvankilencben festőnök nemzetközi kiállításán Párizsban én kaptam a Grand Prix-t. — Legújabb képein elgondolkodtató és olykor meghökkentő módon élnek a tárgyak ... Csipketerítőn nyitott konzerv, benne két szív. Fogyó gyertya, kagyló, rózsaszín szemüveg ... mit mondanak? — A változó világban az ember belső világa is változik. Hogy képletesen fejezzem ki magam: más megvilágításba kerülnek a dolgok, s az ember sarkítottabban lát, érez és — fest. Bizonyos élettapasztalatok után, bizonyos korban egyszerűen le kell venni a rózsaszín szemüveget, mert illúziókat hazudni nem szabad sem önmagunknak, sem másoknak. De azért ha fogyóban vannak is az illúziók, és gyarapodóban a fájó felismerések, amit érzek és amit gondolok, igyekszem szép formában kifejezni, tisztán láttatni. — A művészet sokszor vizsgálja, boncolja sokszoros nagyításban az emberi lelket. Ön mindig érzéseket, érzelmeket tett nagyító alá. A művész szerint milyen hát az ember? Milyenek vagyunk? — Mesterségbeli hasonlattal élek, talán nem is fog annyira sántítani... Nézze, mindegyik képnél van egy stádium, amikor lehet a képből mestermű és lehet értéktelen semmiség, nulla. Ilyenkor egy zavaró szó, egy bántó tekintet... És fordítva is: egy simogató szó, egy bátorító tekintet.. . Nem gondolja, hogy így van ez az emberekkel is? LÁNG ÉVA Remény Nemcsak a gyakorlati tapasztalatok, hanem a tudományos vizsgálatok is igazolják: a civilizációs vívmányok következtében könnyebbé vált életünk egészségi kárait csak rendszeres testmozgással lehet megelőzni és gyógyítani. Az egészségvédelem receptje: 3 X 1 tabletta helyett minél több sportot „vegyen be" mindenki. Napról napra olvassuk egyrészt a napilapokban a népszerű, másrészt a szaklapokban a tudományos alapossággal megírt közleményeket arról, hogy korunk egyik, talán legnagyobb „merénylete" az egészségünk ellen a mozgásszegény életmód. Amint a tudományos-műszaki forradalom vívmányai kiszorították életünkből a fizikai erőkifejtés különböző módjait és egyre szaporodnak mindennapjainkban a stressz-helyzetek, úgy döbbenünk rá, hogy a súlyos érbetegségek gyakoribbá válása összefügg a mozgásszegény életmóddal. Az erőkifejtéssel, a fizikai munkával kapcsolatban sajnos gyorsabban gondolunk a kényszerre, akár a büntetésre is, és a betegségek gyógyításakor is a tabletta és az injekció jut elsősorban az eszünkbe és nem a fizikai tevékenység. Pedig ennek gyakran gyógyító hatása is van, nem is szólva a megelőző szerepről. Szerencsére, az a felismerés, hogy a „kornak megfelelő intenzitású mozgás", rendszeres sportolás jó ellenszere a túltáplálkozásnak, csökkenti a cukorbetegség, valamint a szív- és érbetegségek kifejlődésének veszélyét, egyre inkább teret kap a köztudatban is. Ma is vizsgálják és vitatják viszont, hogy mennyire intenzív és milyen fajta mozgás, tevékenység, erőkifejtés vagy sport a legjobb? Mi eredményezi leghatásosabban azt, amit edzettségnek, az egészség magas fokának vélünk? A mozgásszegény életmód egészségkárosító hatásának tudományos vizsgálata során megfigyelték, hogy az autóbuszok kalauzai közül lényegesen kevesebben szenvednek szívbetegségben és kapnak szívrohamot mint az autóbuszok vezetői közül. A mozgás és a szívbetegségek közötti kapcsolat tisztázására a későbbiekben több ezer tisztviselőt kérdeztek meg arról, hogy miként töltötték a hétvégét. Megállapították például, hogy az alacsony termetű férfiak hajlamosabbak a szívbetegségekre, mint a magasak. Az is kiderült azonban, hogy az erőteljes munkát végző alacsony termetűek a „lusta" magasabbakkal szemben előnybe kerülhetnek. Sőt, az erősebb munkavégzéssel a kedvezőtlen alkati tényezők mellett még az elhízottak, a dohányosok és a hátrányos családi előzményekkel rendelkezők szívkárosodási veszélyei is ellensúlyozhatok voltak. Figyelemreméltó eredményeket adtak a sportolókon végzett megfigyelések is. A sport kedvező hatása hamar elszáll. A korábban eredményes sportolók a rendszeres edzések abbahagyása után elvesztik „védettségüket" a szívbetegségekkel szemben. Az előbbiekkel ellentétben viszont a fiatal korukban ülő foglalkozást folytató, nem sportolók is jelentős edzettségre tehetnek szert, ha elkezdik a rendszeres testmozgást. Sokoldalú statisztikák bizonyítják, hogy soha nem késő elkezdeni a mozgást, s a betegségmegelőző hatást mérésekkel is igazolni lehet! Az erőkifejtés kedvező hatását a szervezetre jobban megérthetjük, ha — a teljességre nem törekedve — szólunk az ezzel kapcsolatos biokémiai és élettani változásokról. A szív koszorús ereinek egyik jellegzetes megbetegedését például az váltja ki, hogy a működő izom nem kap megfelelő mennyiségű oxigént. Ennek az az oka, hogy az erek belső falán olyan „lerakódás" jön létre, amely a kis erecskék belső átmérőjét leszűkíti és így ezek áteresztőképességét jelentősen csökkenti. A „lerakódás" kifejlődését elősegítheti a vér nagy koleszterintartalma. A mozgás kedvező hatását más, a zsíranyagcserével kapcsolatos vegyületekkel is igazolták. A rendszeres erőkifejtés kedvező hatását mutatták ki a vérrögök (trombusok) képződésekor is. A rendszeres és a megfelelő intenzitású testmozgás az említetteken kívül számos más, jól kimutatható kedvező hatást vált ki a szervezetben, elsősorban az izom-anyagcserében, a vérellátásban, az általános keringésben stb. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi a „megfelelő intenzitású" testmozgás, s miként lehet ezt meghatározni? Az elbírálásban éles határt kell szabni a panaszmentes egészségesek és a betegek között. A betegek ugyanis csak a kezelőorvosuk tudtával és javaslatára végezheti a „mozgás-kúrát", míg az egészségesek — akik a rendszeres edzést a betegség megelőzésére használják — a pulzusszám terhelésre bekövetkező változását tekinthetik kiindulópontul. A különböző nemzetközi szervezetek más és más eljárásokat dolgoztak ki az egészséges, középkorú átlagemberek számára, akik — belátva eddigi, kényelmes életmódjából származó „bűneit" — a rendszeres sportolással is védekezni akar a szívinfarktus ellen. A különböző javaslatok a fokozatosság elvében egyeznek meg. Nem követhetünk el hibát, ha kezdetben csak rövid ideig, 5—6 percig és mérsékelt pulzusszám emelkedést kiváltó sebességgel futunk, majd óvatosan emeljük á távot és a sebességet. A kedvező biokémiai változásokat a rendszeresen teljesített erőkifejtések váltják ki. Ha meg akarjuk védeni szervezetünket a mozgásszegény életmód következményeitől, ez a legkevesebb, amit meg kell tennünk. —M.S.— (nős)
