Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-12 / 11. szám

helyül szolgálnak... A partizánok azonban a barlangokat csupán raktárnak használták. Az árulás egy Václav Dostál nevű litoveli üveges müve volt, ö ajánlkozott a partizá­noknak egy fegyvervásárlás lebonyolítására. A partizánoktól felvette a 20 000 koronát, de a megbeszélt időben és helyen nem adta le a szállítmányt. Persze, ez nem is volt célja, ö Furzenko századost akarta lépre csalni, aki akkora szálka volt a várbeli fasiszták szemé­ben, hogy 100 000 birodalmi márka vérdijat tűztek ki a fejére. A százados azonban idő­ben felfedezte a csapdát, riasztotta a bajtár­sakat és megmenekültek. Elsősorban ezt a kudarcot torolták meg a döntéssel, hogy Javorickót eltüntetik a föld színéről. Aznap, amikor a bouzovi várból pirkadat­kor állig felfegyverzett SS-ek indultak el Javoricko felé, és észrevétlenül bekerítették az éppen ébredező házakat, és elkezdték a lövöldözést az éppen munkába indulókra, aznap, amikor összeterelték a falucska fér­­fiait, s az asszonyok a gyerekekkel rémüle­tükben nekirohantak az erdőnek, vagy meg­bújtak a hideg patakban, azon a napon — 1945. május 5-én — a gyorsan és diadalma­san előrenyomuló szovjet hadsereg előtt Eu­rópában már nem volt jelentősebb akadály. Április 13-án felszabadult Bécs, április 26-án felszabadult Brno és kezet fogtak, megölelték egymást a Labe torkolatánál a Vörös Hadsereg és a nyugati szövetségesek katonái, április 30-án felszabadult Ostrava, és a félelmetes „katyusák" már Berlin légite­rét szaggatták, tépték darabokra, foszlá­nyokra a világhódító náci ábrándokkal együtt. Javoríckóban tizenkettő előtt egy perccel szabadult el a pokol, a szép tiszta napot ígérő májusi szombat reggelen. Harminc­­nyolc derék cseh férfit — a legfiatalabb tizenöt, a legidősebb 65 éves volt — temet­tek a túlélők két nap múlva a közös sírba, amely fölé később az emlékművet emelték. A túlélők többsége a Javoríckóval már hosz­­szú ideje közigazgatási egységet képező Lu­­kában telepedett le, de a szocialista állam az emlékművel szemben felfutó domb tövében tíz egyforma, tágas, nagyobb családoknak alkalmas házat épített. Az itt lakók gondoz­zák az emlékparkot, és az ő gondjaikra bízzák majd az emlékmúzeum gondozását is, amelyet nemsokára megnyitnak a múlt század végén épült, felújított iskolában. LÁNG ÉVA Versenyezzen velünk a barátsággyűrűért! „Ma tanúk vagyunk, és mint tanúknak a teljes igazat kell mondanunk, s mi meg is mondjuk. Mindent úgy irtunk le, ahogy láttuk, hallottuk és átéltük. Minden érzékszervünk szemmé és füllé változott, hogy semmi se kerülje el a figyelmünket." (Óta Kraus és Erich Kulka. volt auschwitzi politikai foglyok) Vannak, akik szövegbe foglalták mind­azt, amit átéltek, vannak, akik képbe. Az itt látható rajzokat az „Életképek a szö­gesdrót mögött" című, 1975-ben Wei­­marban kiadott albumból, valamint 0. Kraus és E. Kulka „Halálgyár" című könyvéből válogattuk. Foglyok és munka­szolgálatosok vetették papírra valameny­­nyit, 1942 és 1945 között. 1. — Henrie Pieck, holland fogoly rajza — „A szögesdrót mögött" 2. — „Doktor" Menge/e, aki nem tudott az emberek szemébe nézni — Dina Gottliebová, birkenaui fogoly rajza. VERSENYÜNK KILENCEDIK FORDULÓ­JÁNAK KÉRDÉSEI: 1. Melyik helység volt a németek utolsó védelmi bástyája az Odera keleti partján és mikor foglalták el a szovjet csapatok? 2. Ki volt az 1. Sztálin partizánbrigád parancsnoka ? 3. A lengyel—német—cseh határvi­déken a fanatikus wehrwolfok martalékává válik egy tanya. Me­lyik cseh filmben ? A megfejtéseket március 31-ig ad­ják postára, s természetesen a kilences számú szelvényről se feledkezzenek meg! Most pedig lássuk az ötödik és hato­dik forduló kérdéseinek helyes megfej-1. Borzi Györgyné, Safárikovo 2. Pajger András, Bratislava 3. Antal Andrea, Stúrovo (kérjük, küldje be pontos címét) 4. Horváth Gizella, Dunaszerdahely (Du najská Streda) 5. Hollósy Tibomé, Szombathely 6. Haluska Éva, Rimaszécs (Rimavsk Sec) Szerkesztőségünk ajándékát Karca i Mária, ipolyvilkei (Vefká nad lpfom), Tóth Mária érsekújvári (Nővé Zámky), Homyák József csicseri (Cicarovce), Nagy Erika szölőskei (Vinicky) olvasóinknak küldjük. A nyerteseknek gratulálunk! tését: Radnóti Miklós, I. Sz. Konyev, Alba Regia, Auschwitz, parlamenter — 1 944. december 29-én Budapesten, kül­detésének teljesítése közben a fasiszták orvul lelőtték; 1945. január 6-án, mivel a németek a nyugati fronton visszaszorítot­ták az angol—amerikai szövetségeseket. Játékoskedvű olvasóink közül ba­­rátsággyürűt nyertek: 9 Verse­nyezzen velünk! Unokáink emlékkönyvébe A félelem most is gyötör V ha 1944. december nyolcadikára gondotok. Egy sereg utcabe­li gyerekkel a tó jegén csúszkáltam. Egyszeresük nagy robbanás hallatszott, tölünk olyan 100 méterre. A rémülettől sikoltozva futottunk haza. Szerencsére ez a belövés, mely a Duna túlsó partjáról, a dorogi hegyek felöl jött, senkiben sem tett kárt. De a következő lövedék már a faluba, a házak közé esett és az egyik istállóban robbant fel, ahol agyonütötte a lovat, a kiscsikót és a tehenet. . . Ezek a be lövések majdnem egy hónapig tartottak, mert a frontvonal egyre közeledett. A Duna magyarországi oldalán szovjet csapatok harcoltak, nálunk meg még németek voltak. Harcok dúllak a Duna és a Garam mindkét oldalán. Sok volt a sebesült katona, a menekült. A mi kis falunk. Ebed (Obid) is sok menekültet fogadott be. Sehol sem volt már szabad hely, mert mindenki, aki élni akart, menekült, elbújt.. . Ebedre 1945. január 6-án reggel toppant be az első szovjet katona. Ekkor törtek át a Dunán Esztergom felől, egészen Komáromig szabaddá téve mindkét oldalt. Szegény jó édes­anyám összetett kézzel sóhajtott föl: „Istenem, hát túléltük”. De édesapánkat hiába vártuk haza. Később jött az értesítés, hogy a Donnál tűnt el... Száraz Mária, Stúrovo-Nána J (no?)

Next

/
Oldalképek
Tartalom