Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-26 / 9. szám
nehéz ezüst evőeszközöket pedig Hitler használta, a damaszt asztalterítő és szalvéták viszont Éva Braun tulajdona volt. A háziúr sohasem mulasztja el, hogy vacsoravendégeit részletesen fölvilágosítsa, s jót mulat, ha némelyiket a hideg rázza, és elmegy a gusztusa a vacsorától. Wilson úr azonban gondosan ügyel arra, hogy ne tartsák a nácizmus hívének. Ez a hatvanöt éves gazdag jogász enyhén szólva furcsa gyűjtőszenvedélyét „történelmi érdeklődésével" magyarázza. Hitler csak annyiban érdekel — nyilatkozta — amennyiben Julius Caesar, Luther Márton vagy Napóleon ... Amerikában és Nyugat-Európában a híres árveréseken egyre nagyobb összegekért kel el minden, amit horogkereszt „díszít". Bajonettek, mellszobrok, festmények, kitüntetések, pisztolyok, bútordarabok, mindenféle használati tárgy. Göring toalettkészletéért 3 200 márkát adtak, egy „hazafias sisak alakú" hamutartóért 200 márkát A Stern volt szerkesztője, Gerd Heidemann (a Hitler-napló affér egyik „hőse") több százezer márkát áldozott Göring yachtjáért s több ezret Éva Braun kétes hitelességű aktjáért. A neves gyűjtők közül érdemes megemlíteni Karl Ridderbuscht, a híres Wagner-énekest, aki duisburgi házának dolgozószobáját „birodalmi" stílusban rendezte be. A falakat horogkeresztes zászlók és kitömött ragadozó madarak „ékesítik" az SS kézifegyvereinek társaságában. Az íróasztalnál az operaénekes büszkesége: a karosszék, amely állítólag Hitler berchtesgadeni dolgozószobájából való. S ha csöng a telefon, a művész így jelentkezik: Ridderbusch. birodalmi kancellária... Az amerikai gyűjtők természetesen nem maradnak el európai társaiktól. Egy chicagói orvos a legismertebbek közé tartozik. Rónáid Diewtelhorst kiváló, szakértőnek számít. Gyűjt, ad és vesz. Saját bevallása szerint bár pontosan nem is tudja, de feltehetően mintegy tízezer horogkeresztes tárgyat birtokol. Kincseit a háza alatti betonbunkerben őrzi. Itt található Ribbentrop náci külügyminiszter díszegyenruhája, Göring sok használati tárgya, s különösen büszke egy SS-tőrre, amelyet a dachaui koncentrációs tábor kovácsműhelyében készítettek. s damaszkuszi acélból készült pengéjébe az „Erényem a hűség" jelmondatot vésték. Az orvos buzgón csereberél és — vagyonosodik. A Harmadik Birodalom iránti csodálatát nem is rejti véka alá: — Népirtás? Nos, ez is a történelemhez tartozik — nyilatkozta újságíróknak. — De az akkori Németország a világ legérdekesebb része volt... Csodálatosak lehettek a nagyszabású ünnepségek, és mindenkinek volt munkája ,.. Mindenütt rend volt... s ezt sem négerek, sem más alacsonyrendű emberek nem zavarták ... Persze, az orvos is váltig állítja, hogy ő azért természetesen nem náci. Természetesen ... Éva Braun tárgyai is kelendőek, mégpedig igen jó áron, mert ezekből állítólag nagyon kevés van forgalomban. Elegáns túrakocsija Arizonában található egy gazdag kereskedő tulajdonában, egyébként a lánya használja. S hogy kik is ezek a gyűjtők? A kereskedők szerint a legtöbbjük, legalábbis Nyugat-Európában, illetve a Német Szövetségi Köztársaságban, a Hitlerjugend tagja volt. A háború előbb ért véget semmint hogy „hősökké" válhattak volna, s most ennek kompenzálásként gyűjtögetik a kitüntetéseket, vállpántokat, egyenruhákat, vaskereszteket. Az üzlet virágzik, semmi sem áll útjában, bár a „a náci jelképek használata és terjesztése" az NSZK-ban büntetendő cselekménynek számít. Utoljára ezen a címen pénzbüntetést 1977-ben szabtak ki egy bizonyos Lothar Hartung nevű műkereskedőre, mégpedig 5 400 márkát. És a legutóbbi bírósági tárgyalásra ilyen ügyben négy évvel ezelőtt került sor, Münchenben. Azóta béke és nyugalom honol e berkekben, és a hongkongi kis műhelyekben már nagyban gyártják a hamisítványokat, úgy, mint pár évvel ezelőtt a Rubikkockát... Csakhogy a horogkereszt nem játékszer! LÁNG ÉVA Unokáink emlékkönyvébe Életünk fordulópontja volt az a nap évek elrohantak felettünk, lassan már csak az emlékekből élünk. Visszaidézzük fiatalságunkat, amely épp a második világháború pusztító időszakára esett... Negyven évvel ezelőtt, 1945 március hónapjában magam is rab voltam németföldön. A háború már a vége felé közeledett, és a nagy káoszban több társnőmmel együtt sikerült megszöknöm. Találtunk egy nagy házat, amelyből a tulajdonos elmenekült, abban húztuk meg magunkat. Egy reggel, kinéztünk az ablakon, és tankokat láttunk elhaladni a ház előtt. Ahogy jobban megnéztük, a tankok oldalán észrevettük az ötágú vörös csillagot. Akkor eszméltünk rá, hogy ezek orosz tankok, szovjet katonák, hogy már nem kell bújdosnunk, hogy ök a mi felszabadítóink. Kinyitottuk az ablakot, és elkezdtünk integetni. Egyszercsak megállt a ház előtt egy tank, kiugrott belőle négy katona, és bejöttek. Mi az ajtóban álltunk, a nyakukba ugrottunk, és sírva csókolgattuk őket. Először nem tudták mire vélni a viselkedésünket. Mi magyarul szóltunk hozzájuk, persze nem értették. De volt köztük, egy tiszt, aki tudott németül, és neki magyaráztuk el, hogy magyarországi rabok vagyunk, a németek hurcoltak el lágerba. Rögtön megértette. Kiküldött két katonát, akik kenyérrel, konzervekkel, csokoládéval megrakodva tértek vissza. Azután azt mondta a tiszt, hogy nekik tovább kell menniük, de este visszajön. Le sem lehet írni azt a nagy boldogságot, amit akkor éreztünk. Ezen a napon életünk nagy fordulópontjához érkeztünk, mert a szörnyű éhség, nélkülözés és megalázás után jöttek ök, akik elhozták nekünk a szabadságot, az életet. Este eljött a tiszt. Női ruhát hozott nekünk, amelyet azonnal magunkra öltöttünk, utána meghívott bennünket a parancsnokságra, ahol terített asztal várt. Több magasrangú tiszt, orvosnő és katonák voltak jelen. A társalgással voltak problémáink, mert mi nem tudtunk oroszul, csak egy kicsit németül, de köztük is tudtak néhányan németül, így mégis megértettük egymást. Az este kellemesen telt el, hiszen olyan fiatalok voltunk valamennyien — vendégek és vendéglátók is ... A tisztek között volt egy idősebb, aki úgy kezelt engem, mint a saját lányát. Mondta, hogy neki is van egy hasonló korú lánya Moszkvában. Az egész idő alatt, amíg a házban laktunk, mindennap meglátogatott bennünket, és mindig telerakta a zsebeimet csokoládéval... Nagyon sokszor idézem fel e régi emlékeket. Hálával gondolok vissza rájuk, és arra, hogy békében élhetünk. Nincs is nagyobb óhajom és kívánságom, mint hogy legyen béke, soha többé ne legyen háború, hogy minden anya békés boldogságban tudja felnevelni gyermekeit. Valéria Slamová, Bratislava Versenyezzen velünk a barátsággyűrűért! Egész sor olyan szovjet filmet ismerünk, amelyek témájukat a második világháború eseményeiből merítették. Például Grigorij Csuhraj filmje, a „Ballada a katonáról", az „Egy igaz ember", a „Szállnak a darvak", vagy az újabbak közül Jurij Ozerov ötrészes filmalkotása, a „Felszabaditás", a „Fehérorosz állomás", J. Jevtusenko filmje, a „Fiúk iskolája" stb. Ezeken a mozifilmeken kívül tévéfilmek és sorozatok is születtek. Az utóbbiak közül minden bizonnyal az „A Tavasz tizenhét pillanata" című volt az egyik legnépszerűbb. A sorozat írója, Julian Szemjonov a moszkvai Szputnyik munkatársának a következőket nyilatkozta írói hitvallásáról, valamint filmjének főhőséről, Stirlitzröl: — Gyakran kérdezik tőlem az olvasók, élt-e Stirlitz. Nem. Ez egy fiktív alak. Amit rajta keresztül meg akartam mutatni, azok a valódi emberi értékek, amelyeket ifjú olvasóimba szeretnék beoltani: a jóság, az intelligencia, elmélyült tudás és munkaszeretet, a humorérzék, az emberi gyengeségek megértése és az olyan negatív emberi tulajdonságok megvetése, mint amilyenek: a becstelenség, kétszínűség, árulás. Úgy gondolom, a mi éránkban bűn, ha valaki félrehúzódik a politikai küzdelmek elől. Egyes kollégák (és nemcsak nyugaton) néha azt állítják: „ne, ez tiszta politika, ez nem jó téma. Inkább az emberek problémáival foglalkozzunk. " De az ember talán nem politika ? Ha egy fiatalt az élet dolgaihoz való aktív hozzáállásra nevetünk, már ez is politikai tett Versenyünk 8. fordulójának kérdései: 1. Hogy hívják a Maxim Iszajevet-Stirlitzet alakító ismert szovjet színészt? 2. Melyik falvakat égette fel az Edelweiss partizánellenes alakulat? 3. Mi volt a célja annak a titkos tárgyalásnak, amelyet Himmler és Bemadotte folytattak? A megfejtéseket és a nyolcas számú versenyszelvényt március 15-ig küldjék be szerkesztőségünkbe. A harmadik és negyedik kérdéscsoportjaink helyes megfejtése: 3. forduló — Mereszjev, Július Fucík, A Kelet-Poroszországot védő Közép hadseregcsoport csapatait kellett szétzúzniuk 4. forduló — Az Ifjú Gárda, Ballada a katonáról, a kurszki csata A helyes megfejtések beküldői közül barátsággyűrűt nyernek: 1. Szajka Ingrid, Stúrovo 2. Falb Júlia, Bratislava 3. Karcag Mária, Vilke (Vefká nad Ipfom) 4. Katona Imréné, Dunatőkés (Dunajsky Klátov) 5. Győri Mária, Borsi (Borsa) 6. Takács Krisztina, Stúrovo Szerkesztőségünk tárgyi ajándékát az első négy fordulóban következő versenyzőink nyerték: Szpisák Ibolya, Rozsnyó (Roznava). Bognár Éva, Stúrovo, Szabó Ottó, Bratislava, Szabó Béla, Komárom (Komárno), Strba Sándorné, Érsekújvár (Nővé Zámky), Vámos János, Jánok (Janik), Kakas Ilona, Fülek (Fifakovo), Lengyel Béláné, Padány (Padán). Gratulálunk és további játékkedvet kívánunk!
