Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-19 / 8. szám

JJ.

re építettünk. Sikerrel. Valamikor például sok állatot tartottunk, de nem tudtuk hasznosítani azokat. Etettük velük a rossz minőségű takarmányt, de ettől még nem lett több a tej... Ma hozamhoz mérten takarmányozunk, s az állatainknak párját alig találni. Persze tartalékaink még vannak. Főleg az emberekben. Az állattenyésztésben dolgozók nyolcvan százaléka cigány származású. Nekik tanulniuk kell azt is, amivel a magamfajta parasztember már vele születik. A szövetkezet vezetőségének nagy érdeme, hogy bevonta őket a termelésbe, ráképyszerítette őket a rendszeres munkára. És ez nem csekélység!

A hétszázas létszámot meghaladó tagság fele cigány származású. A szövetkezet elnöke, Juhász István mérnök egész regényre valót tudna beszélni arról, mi mindent kellett átvészelnie miattuk-velük. De azt is hozzáteszi : megérte. Ma már számíthat rájuk (különben honnan is venne az állattenyésztésbe dolgozókat?), a rendszeres ellenőrzés és következetesség mellett egészen jó eredményeket érnek el velük. Az asszonyok a kertészetben, a melléküzemágban dolgoznak. A Várady házaspárt szólítom meg, mindketten fejők, igaz még csak három hónapja. Kérdésemre a férj büszkén kihúzza magát:

— Úgy érzem, mintha ez a kitüntetés az enyém is lenne. Úgy dolgozunk majd, hogy méltók legyünk viselésére ...

Szavaiból kiérzem, ezt most komolyan gondolta. Körülötte álló cigány származású munkatársai némán bólintanak. Egyetértőén.

Kolozsi Júliának a kertészetből egy éve van még nyugdíjig:

— A magas erkölcsi elismerést főleg a jó vezetésnek köszönhetjük. Megtanították az embereket dolgozni. A rendszeres ellenőrzéssel, a feladatok teljesítésének számonkérésével. A vezetők igényesek önmagukkal szemben, azok lehetnek hát a tagsággal szemben is. A szigorúságnak — melyet olyan sokszor megmorogtunk — most látjuk gyümölcsét.

Gál Valéria pénztáros, a szövetkezet rimaévtized

szécsi részlege szociális bizottságának elnöke. A munkafegyelem betartásáról funkciójából eredően is jó áttekintése van. Tudja, ki akarja kiíratni magát az orvossal a kapálnivaló szétosztása előtt, kit kell otthonában ellenőrizni betegsége alatt. Az utóbbi években egyre kevesebb az ilyen dolgozó, mert a rendszeres ellenőrzés és pontos nyilvántartás megtette a magáét.

A termelési eredmények számokban mérhetők, de mivel lehet kifejezni azokat az értékeket, melyek a dolgozók munkafeltételeinek javításában, a szociális ellátásban történtek? Tóth Magda anyasertés-gondozó nem győzi sorolni, mi minden javult itt a hét év alatt, amióta a szövetkezetben dolgozik. Lakást kapnak a fiatalok, szövetkezeti óvodába járhatnak a gyerekek, s legújabban már az iskolásokkal is törődik a szövetkezet. Figyelemmel kísérik a tagok gyermekeinek érdeklődését, szakkörökben irányítják őket, hogy képességeiket kibontakoztassák, és aztán ki-ki saját tetszése szerint válasszon munkát magának a szövetkezetben. Fürdőbe, rekreációra, csoportos kirándulásra járhatnak a dolgozók, és a tagság köréből verbuválódott két zenekart is a szövetkezet tartja fenn. Állatgondozók, traktorosok, vezető dolgozók a zenészek, s az énekesek is közülük valók.

Műsort adtak az ünnepségen is. Halász Irénke kertészeti dolgozó hangja elbűvölte a jelenlévőket, nagy tetszést aratott Bettes Katalin, Bódi-Fejes Katalin, Bárdi Béla és a lelkesen játszó zenekar is. Munkatársaknak, hozzátartozóknak, maguknak játszottak. Ez pedig olyan ösztönzés, amely a legkiválóbb hangulatot tudja kelteni. Együtt örült, szórakozott velük a tagság — néztem közöttük Nagy János traktorost, Rákosi Géza sofőrt, Kolozsiné és Plesivcsákné könyvelőket, a két gyakornok kislányt Csomós Dórát és Madarász Editet, Ambrus István ácsot, Stavin Zitát és Mihály Margitot, a melléküzemág dolgozóit és a többieket — akik ott szorongtak a zsúfolt kultúrházban, mondogatván: tágasabbra lenne már szükség, hogy minden tag elférhessen benne. Mert az ilyen ünnepi gyűlésen mindenki ott szeretne lenni. Örülni az elért erdeményeknek, sikernek. Erőt gyűjteni a következő napok munkájához, amely semmivel sem lehet kevesebb, könnyebb az eddiginél.

Kinek nyújtsam be

A háziasszony számára van-e nagyobb istencsapása, mintha munka után lakásába benyitva tengert lát maga előtt? Velem megtörtént. Méghozzá egy pénteki napon, hogy reggel száraz lakásból indultam, s mire hazaértem, úszott minden, mert meghibásodott az egyik radiátor. Hol lehet ilyenkor „elsősegélyt" találni? Megszámolni sem tudom, hányadik telefonhívás után csíptem el az ügyeletest, s könyörgésemre végre megszánt. Néhány óra múlva meg is érkezett a mentőangyal. Elzárta a falból kivezető csövet, és leszerelte a szüntelenül csurgó fűtőtestet. Távozván azzal biztatott, hogy a következő hét elején kicserélik a hasznavehetetlent egy vadonatújra.

Az vessen rám követ, aki télidőben három hét várakozást kevésnek tart. Igaz, akkor nem volt még harmincfokos hideg, de azért minden nap fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. Fáztunk a lakásban. Meddig lehet ezt bírni? Útnak indultam. A házkezelőségen biztattak, míg szépen kértem, de jönni senki sem jött. Amikor fenyegetésre fordítottam a dolgot, egyik este mégis csengettek: ugye, mi várunk új radiátorra? A szerelő megnézte hány bordásra van szükségünk. Barátságos volt, tanácsot osztogató: több bordás kellene, ekkora helyiséget a húszrészes nem fűthet ki. Jóhiszeműségétől lelkendezve csuktam be mögötte az ajtót azzal, hogy másnap viszontlátom. Éppen három hétig ácsorogtam minden délután az ablakban, lesve, mikor érkezik. Mennyi mindent elvégezhettem, elintézhettem volna ennyi idő alatt! De mozdulni sem mertem a lakásból.

Pontosan két hónap telt el a balszerencsés péntek óta, amikor hazaérve, újságpapírral letakart szőnyegpadlóra léptem családtagjaim elővigyázatosságának köszönhetően, akik megelégelték a két „mentőangyal" ki-be szálldosását a lakásban.

Meghozták ugyanis a fűtőtestet. A szerelők lezárták a fűtést a pincében. Felszerelték a radiátort. Ismét lementek a pincébe. Beindították a fűtést. Feljöttek. Az új fűtőtest melegedni és csöpögni kezdett. Csavargatták a fejüket Lementek a pincébe, elzárták a fűtést. Feljöttek. Leszerelték a hibás radiátort. Felszerelték a másikat. (A biztonság kedvéért kettőt is

a számlát?

hoztak. Keserű tapasztalatból.) Lementek a pincébe, beindították a fűtést. A bordák ismét melegedni és csöpögni kezdtek. A szerelők káromkodtak. Lementek a pincébe, lezárták a fűtést. Szedték a sátorfájukat, és visszamentek a raktárba. Jó két óra múlva ismét két radiátorral jöttek meg. Az egyiket felszerelték. Lementek a pincébe. Beindították a fűtést. Feljöttek a pincéből. A radiátor csöpögött. Hibás volt a negyedik fűtőtest is. Pedig vadonatúj gyári termék valamennyi, feltehetően a minőségi ellenőrzést is átvészelték, ha eljutottak egészen a küldetési helyükre.

A szerelők látván elkeseredésemet, szétszedték a hibás radiátorokat, megvizsgálták a bordákat, és az épekből összeeszkábáltak egy huszonöt részeset. Minden elismerésem az övék. Mert miután felszerelték, lementek a pincébe, beindították a fűtést, úgy este nyolc óra körül — a fűtéskiesés miatt összesereg/ett lakók haragját is csillapítva — a radiátorokban csobogni kezdett a meleg víz és sehol sem csepegett többé. Egy órán belül kellemes légkör uralkodott a lakásban, és másnap délután a „biztos, ami biztos" célra fűtőtest alá helyezett lábasokat is berakhattam a kredencbe.

Ezúton köszönöm meg még egyszer a két szerelőnek áldozatos munkáját, megkövetve őket a korábbi elmarasztalásért, mert akár hátat is fordíthattak volna azzal, hogy a javítás nem az ő dolguk.

Szeretném azonban benyújtani a számlát a radiátorgyártó vállalat dolgozóinak, mindenkinek, aki felelős a gyárból piacra dobott termék minőségéért, az elfecsérelt órákért, amit várakozással töltöttem, dologtalanul — megtudtam időközben, hogy ennek is a gyártó az oka, mert pontatlanul szállított —, és azért a többletmunkáért, ami a szerelőkre hárult. Szeretnék számlát benyújtani a se/ejtért is. Azokért a radiátorokért, amelyekből ki tudja mennyi hever a házkezelőségek raktárain hasznavehetetlenül. Csak tudnám, kinek?

J. Hegedűs Magda

H. ZSEBIK SAROLTA