Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-12 / 7. szám
ÁLOMSZÉP? EGYSZERŰ! Jóleső érzés, hogy olvasóink más egyebek mellett az esküvői ruhát illetően is tőlünk kérnek tanácsot. Mi ezt bizalmuk megnyilvánulásának tartjuk, s ezt értékelve lapoztunk át több tucat divatlapot, hogy megpróbáljunk eleget tenni a kérésnek. Am a sok negédes, álromantikus, agyondíszitett ruha láttán, eszünkbe jutott néhány gondolat. A népviseletben évszázadokon át semmiben sem tért el a menyasszony öltözéke az adott tájegység népviseletétől, csak finomabb alapanyagú, gazdagabb hímzésű és díszesebb volt; hossza, formája megegyezett a viseletével. A hímzéseket legtöbbször a menyasszony maga készítette a jegyesség ideje alatt, így a ruha szépsége a menyasszony ügyességét, szorgosságát is bizonyította. A múlt században a polgárság és nemesség körében elterjedt nagyszabású lakodalmaskodás megteremtette a maga nagyzoló divatját, amikoris a fodrok bősége, uszályok hossza a gazdagságot volt hivatott jelezni. Később a gazdagság ha el is úszott, a pompa megmaradt. Egészen máig. Pedig az igazán szép ruha az egyéniséghez illő. Legyen a menyasszony ruhája szép, romantikus, ha egyébként is ilyen a stílusa. De ne erőltessünk magunkra nehéz krinolint, ha úgy' érezzük, nem tudunk benne viselkedni. Ne takarjuk be szép hosszú hajunkat ügyetlenül kreált művirág-koszorúkkal, ha egy masni, egy szál élő virág természetesebben hat. Es egyáltalán: a fontos külsőségek mellett ügyeljünk a még fontosabb lényegre: hogy’ bennük legyen a szép, az ünnep. Hogy ezt az emlékezetes napot mások számára is kellemessé tegyük. Es ez nemcsak a szép ruhán múlik ... —zk—