Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-12 / 7. szám

KALENDÁRIUM Száz éve, J885. február 14-én halt meg Jules Vallés francia újságíró, a Pári­zsi Kommün résztvevője. 1840. február 14-én született Claude Monet francia festő. 1895. február 15-én született Gwerk Ödön festőművész. 1920. február 15-én jelent meg először a Kassai Munkás, a csehszlovákiai magyar munkásság haladó lapja. 1600. február 17-én égették meg Gior­dano Bruno olasz reneszánsz gondol­kodót. 1825. február 18-án született Jókai Mór magyar író. 1885. február 18-án született Henri Laurens francia szobrász és illuszt­rátor. 1785. február 19-én született Szemere Pál magyar író. Névnapjukon e héten Ella és Linda, Bálint, Kolos és Georgina, Julianna és Lilla, Donát, Bernadett és Zsuzsanna nevű olvasóinkat köszöntjük. Az Ella név több név egybeesésével keletkezett, a német Erla alakváltozata, ez az Eri- kezdetű női nevek önállósult becé­­zője. ugyanakkor az Elisabeth, Eleonore és Helene német nevek becézője, és önálló­sult becézöje a magyar -ella végű nevek­nek is (pl. Gabriella). Becézhetjük Ella nevű hozzátartozóinkat Ellácskának Elü­kének, Ellucinak Elluskának és tekintettel sokféle eredetű nevükre, ajándékozhatunk nekik vegyes virágcsokrot, pl. színben egy­máshoz illő jácintból, tulipánból és nár­ciszból. A Bálintokat köszöntsük erősfűvel, hi­szen nevük jelentése: erős, egészséges. A latin Valentinus családnév többszöri rövi­dülésével került át a magyarba, a valens szó származékaként. Becézhetjük őket Ba­jinak, Bálának, Balcsinak, Balinak, Bálin­kénak, Bójinak Bálintkának. A Kolos név a Skolasztika régi Kolosti­­ka változatának rövidülése. 1708-ban, Pá­pai Páriz latin-magyar szótárában már kettős értéke van, a Claudius férfinévnek és a Skolasztika (Scholastica) női névnek egyaránt megfelelője. Ez a kettősség ké­sőbb megszűnt, ma csak férfinévként hasz­nálatos. Becézett alakja: Kolcsi. A kertész­­kedő-virágkedvelő Kolosoknak ajándékoz­zunk virághagymákat, a bölcselkedőknek pedig egy cserép kaktuszt. A Georgina a Georg (György) férfinév latinos nőiesítése (a György jelentése: földművelő, gazdálkodó). A Gúláknak, Ginácskáknak, Györgyikéknek, Zsinettek­­nek ajándékozzunk dália (györgyike) gu­mókat. illetve magvakat, mert nevük ugyan nem e virágnévből ered, ám a közvetett kapcsolatuk velük nem tagadha­tó, hiszen a virágot J. G. Georgi természet­­tudós családneve alapján „keresztelték meg”. A Juliánusz latin formájának női páija. a Juliana az Anna és Zsuzsanna hatására Julianna lett a magyar nyelvben. Jelentése: a Julius nemzetséghez tartozó. A Julius ragyogót jelent, de lehet a Jovilius szárma­zéka is, ez esetben Jupiternek szenteltet jelent. A ragyogó Juliankáknak, Juliknak. Jutáknak, Duliknak, Jucáknak, Juciknak, Juciliknek, Judáknak, Judókáknak, Judu­­soknak, Julá^skáknak, Julcsáknak, Jutók­nak, Liáknak, Lillácskáknak, Liláknak, Li­liknek, Lulácskáknak ajándékozzunk ra­gyogó gyöngysort és egy csokor hófehér jácintot. A Lillákat, Lilókat, Lillácskákat feltétle­nül nárciszcsokorral köszöntsük, hiszen a Lídia és Lívia nevek becézett formájából önállósult nevet Csokonai Lilla-dalai tet­ték ismertté, s ha tehetjük, Csokonai-verse­­ket is ajándékozzunk a mai Lilláknak. A Donát név a latin Donatus rövidülése, jelentése: (Istentől) ajándékozott. Becézhe­tő Donának. Donéinak, Doncsinak. Doni­nak, Donkának, Donkónak, s ajándékai közt ott lehetnek a zöld szobanövények, pl. a fikusz vagy a pálma. A Bernadettek francia eredetű neve azt jelenti: erős. mint a medve. A Berákat, Berácskákat. Bernákat, Bemuskákat kö­szöntsük hát egy cserép erősfűvel, s aján­dékozzunk francia paríúmöt is nekik. A héber eredetű Zsuzsanna jelentése: liliom. Liliomfélét válasszunk hát. ha Szi­­szit. Zuzit. Zsizsit, Zsut, Zsukát, Zsuzsát, Zsuzsikát, Zsuzskát, Zsuzskót, Zsuzsut, Zsuzsót köszöntünk. Ilyenkor februárban neve eredetére emlékezteti az ünnepeltet az amarilüsz is. Máktündérek, csutkanépek Nem tudom másként minősíteni: cso­dálatos világot feltáró s kiállításában is szép könyv tűnt fel nemrégiben könyves­boltjainkban. Már címével is furcsa, me­sés világot ígér, a kimeríthetetlen emberi fantázia játékára utal. A könyvből pedig sosem-volt, ám valahol bennünk mégis létező kedves kis figurák — naptündérek, kórószarvasok, búzatündérek, pipacsiá­­nyok, gyékénykecskék, mácsonyabölé­­nyek, tobozmadarak, odútündérek, aszaltszilva-ördögök, ciroklányok, csuhé­­iányok, krumpligyerkőcök, csutkalovasok, boszorkamákok és krumplicskánék — köszönnek az olvasóra. Ráköszönnek, bólogatnak, hunyorognak, táncra perdül­nek — életre kelnek, mesét mondanak, s játékra, együttmesélésre csábítanak min­denkit: gyerekeket, felnőtteket, öregeket egyaránt. És egyúttal arra is figyelmeztet­nek: hányszor — s napjainkban bizony egyre többször — megyünk el érzéketle­nül, figyelmetlenül környezetünk tárgyai, dolgai,- jelenségei mellett, miközben ész­re sem vesszük, hogy milyen csodálato­san gazdag színekben, formákban, alak­zatokban, a képzeletet izgalmas kalan­dokra csábító összefüggésekben, kap­csolódásokban, mesékben a minket kö­rülvevő és oly gyakran sivárnak hitt világ. Az anyagi világ kényelme elkényelmesiti a gondolkodásunkat, ellustítja, elszürkíti a képzeletünket is; bizonyos értelemben elszegényít, aminek gazdagítania kellene — napjaink egyik legfigyelmeztetőbb je­lensége, legégetőbb problémája fogal­mazható meg imigyen. És erre figyelmeztet — ha áttételesen is — Berhidai Magdolna, Fényi Tibor és Kiss Anna szóban forgó könyve is, s épp azáltal, hogy egy, a legtöbb helyen már eltűnt, másutt pedig eltűnőiéiben levő világot — a klasszikus faluközösségek, a népi, a paraszti kultúrának a mienkénél érzelmeiben, emberi kapcsolataiban ta­lán gazdagabb világát — eleveníti föl, jeleníti meg előttünk. Méghozzá annak játékain s áttételesen gyermeki (de nem­csak gyermeki) mesevilágán keresztül. A természet, a minket körülvevő természet ezer- és ezerféle játékra csábít, ezer- és ezerféle kalandot kínál számunkra, s gyermekeink számára, de valahogy érzé­ketlenekké váltunk ezekkel szemben. Va­lamiképpen egyre kevesebbszer látjuk meg, micsoda pompás figurákat, bájos alakokat, szeretnivaló csudalényeket va­rázsolhatnánk életre egy kis ügyességgel krumpliból, kukoricacsutkából, kukorica­­csuhéból, búzaszemekből, retekből, pap­rikából, hagymából, káposztából, ágacs­kákból, fűszálakból, aszalt szilvából, to­bozokból, mácsonyából és még ki tudja, mi mindenből — gyakorlatilag mindenből —, ami, úgymond, lábunk előtt hever, s amiért csak le kellene hajolnunk, amihez csak ki kellene nyitnunk a szemünket, amihez csak szabadjára kellene enged­nünk a fantáziánkat és felszabadítani magunkban a gyermekit, a játékos erőt. Ehelyett azonban — s elfogadható ma­gyarázat aligha van rá — mi inkább bemegyünk az első boltba, és sokszor Berhidai Mat. ! ibor Máktündérek, jjjf csutkanepek madAch nem kevés pénzen olykor még a legízlés­telenebb, legfantáziátlanabb és legfor­mátlanabb torzszüleményeket, giccseket is hajlamosak vagyunk megvásárolni já­ték gyanánt. A kényelmünket vásárol­nánk meg ezzel? Meglehet. De ideje tudatosítanunk, hogy a szabadságunk és képzeletünk szabadsága árán. Családok együttlétének, a közös játék, a közös foglalatosság örömének meghitt óráit kínálják a Berhidai Magdolna és Fényi Tibor által bemutatott figurák, amelyekhez Kiss Anna írt ihletet és ön­magukban is teljes értékű, népi foganta­tásé, ám az általuk megfogalmazott vilá­got, életérzéseket illetően ízig-vérig mo­dern, látomásos verseket. Hármuk köny­ve nem hiányozhat egyetlen óvónő, pe­dagógus, népművelő, sőt egyetlen család könyvespolcáról sem. Tóth László Filmklub kéthetenként Kisvárosaink zömében reménytelen vágy egy rendszeresen működő filmklub. A vágy reménytelenségét néhol a mozi minősíthetetlen állapota vagy a mozive­zető tehetetlensége, néhol meg a több­ség érdektelensége állandósítja. A mozi­látogatók többségét egyszerűen nem ér­deklik azok a művészfilmek, amelyeknek időnkénti újravetítése az ilyen filmklubok elsőrendű feladata. Egyrészt, mert sem a televízió, sem a köznapi mozihálózat nem ösztönözte érdeklődésüket ilyen irányba, másrészt bevételt is inkább az ízlést ferdítő, tudatot andalító „szórakoz­tató- és katasztrófafilmektől" remél a forgalmazó. És ezzel így vagy úgy, de kiszolgálja-ferdíti a közízlést, mondván, a film nemcsak tudatformálás, üzlet is egy­ben. E két andalító filmtípus mellett zö­mével közepes értékű filmeket nézhe­tünk, ám mi tagadás, olykor-olykor a filmvilág, jelesebb produkciói, s a legif­jabb rendezők vitákat kiváltó, úgymond kényes ellentmondásokat feltáró művei is vászonra kerülnek. De nincs különöseb­ben nagy sikerük, mert a forgalmazók, ha kimondatlanul is, rétegfilmnek minősítik őket, amelyek rétegközönséghez szólnak. Holott az igazi művészfilm problémaér­zékenységével mindenkit megérint, va­gyis megérinthet, akit sikerül becsalogat­ni a vetítésre. Jó reklám kellene csupán, újságban, rádióban, tévében, hirdetőosz­lopokon. A jó reklámozás alapfeltétele pedig az a szelektálás, amelynek vége­redményeként megfogalmazódik, melyik film reklámozására szánok többet, me­lyikre kevesebbet vagy éppenséggel alig valamicskét. Nálunk általában valameny­­nyi filmnek ugyanolyan nagyságú plakát­ja van. Ám sorolhatnám azokat a ténye­ket, amelyek valamiképpen az általánosí­tás, az értékuniformizálás tünetéről be­szélnek, csakhogy nem ez e filmklubot népszerűsítő recenzió feladata. Igaz, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Auró­ra Filmszínház januártól működő film­klubját nem is kell népszerűsíteni, hiszen a fene tudja milyen metanyelv, szótlanul is beszédes láncreakció folytán néhány hét alatt több mint kétszázan váltották ki harminc koronáért a tagsági igazolványt. Mintha kiszomjaztatott embereket kínál­tak volna egy korsó mosolygó habú sör­rel. Nem alig habzó sárgásbarna kotyva­­lékkal, hanem kiváló márkájúval, termé­szetesen. Ahol már maga a márka garan­cia: Fellini, Jancsó, Pasolini, Bunuel, Tro­­el, Jakubisko, Lester. Olyan filmeket te­kinthetnek meg a klubtagok, mint Luis Bunuel 1963-ban készül Egy szobalány naplója, Per Paolo Pasolini 1968-ban forgatott Tantétel, Jancsó Allegro Barba­ra és Magyar, rapszódia című alkotását, vagy a szlovák filmkultúra kiválóságának Juraj Jakubiskónak kimagasló értékű müvét, a Krisztusi éveket. A mozi fiatal vezetőjének, Tobl Györgynek és a város­ka művészfilmeket kedvelő közönségé­nek régi vágya teljesült, bár még nem tudni, hogy az idei félév tizennégy filmje között műsorra tűzött néhány „halvá­nyabb" alkotás nem csökkenti-e majd az érdeklődést. Ámbár e sorok írója ezen a téren optimista, s ez az optimizmus két dolgot is eszébe juttatott. Elsőként, mi lenne, ha a dunaszerdahelyi példára egy­re több mozival már igen, filmklubbal még nem rendelkező kisvárosunkban vál­lalkoznának ugyanerre, másodikként pe­dig, mi lenne, ha egy-egy filmtörténetileg jelentősebb mű vetítését követően az érdeklődőket beszélgetésre invitálnák, amelyet az adott filmből, rendezőjének életpályájából egy alaposan felkészült előadó vezetne? Szigeti László

Next

/
Oldalképek
Tartalom