Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-03 / 49. szám
VCV)C^ Szőke József A nyúl hűtlen barátai A nyúl szerette volna, ha minden erős és hatalmas állat a barátja. Ezért, ha találkozott velük, kedvesen köszöntötte valamennyit, és a kedvükben járt, hogy elnyerje barátságukat. Ha a lóval találkozott, kedveskedve körülugrálta, s felajánlotta neki, hogy illatos legelőre vezeti. Ha meglátta a réten legelésző bikát, hozzáfutott, s meghívta a kukoricásba falatozni. De így kedveskedett a szarvasnak, kosnak, sőt a szamárnak is. Mindegyiknek tett valami apró szívességet. Azt hitte, ha bajba jut, barátságuknak bizonyosan hasznát veszi. És amitől mindig és annyira rettegett, a baj, a veszedelem megérkezett. A falu határát körülzárták a vadászok. A nyulacska két lábra állt, úgy nézte a sok lovast, fegyverest, csaholó kutyát, nagy botú hajtót. Mindannyian feléje közeledtek. Szerencsére a közeli major mellett ott bámészkodott legjobb barátja, a szamár is. Egyenesen hozzá futott. — Rejts el gyorsan, kedves barátom! Nyomomban a vadászok — könyörgött rémülten. — Jaj, nem tehetem!... Ha a vadászok észrevennék, engem is lepuffantanának. De hisz a múltkor említetted, hogy a bika is jó barátod ... Fuss hozzá, ő sokkal erősebb, bizonyára megvédelmez! A nyúl nyakába kapta a lábát, futott tovább. A major túlsó oldalán legelészett a hatalmas bika. Kérte, fordítsa hegyes szarvát az üldözői felé, tartóztassa fel a kutyákat és a vadászokat. — Szívesen megtenném, kedves barátom ... De látod ott azt a kisborjút az anyjával? Őket kell megvédelmeznem, hogy a kutyák beléjük ne marjanak . .. Azt tanácsolom, fuss gyorsan a lóhoz, neki mostanában semmi gondja sincs, ö biztosan a pártodat fogja. Szaladt szegény nyulacska a lóhoz, de az is máshoz küldte. Futott fűhöz, futott fához, de senki nem segített rajta. Az üldözői pedig már a nyomában értek. Ekkor a jó szerencse útjába vezérelt két szelíd őzikét. Ök is ott lapultak abban a bozótban, amelybe a nyúl bemenekült. Ők is féltek, reszkettek. De amikor a vadászok közel értek, összesúgtak. Az egyik öz váratlanul a vadászok elé ugrott, a másik pedig észrevétlenül meglapult a bozótosban. — Őz, őz! — kiáltották örömmel a vadászok, s többé nem törődtek a kicsi nyúltál. A szépséges őzike után száguldottak, s nem kutatták át a bozótot. Szegény nyúl megkönnyebbülve hevert le egy bokor tövébe, és szemrehányóan nézett a másik őzre. Arra gondolt, milyen hűtlenek egymáshoz ezek a nyurga lábúak. Ekkora veszedelemben sem tartanak össze. Alig jutott idáig a gondolataiban, ismét közeledett a kutyák csaholása, puskák durrogásának zaja. Csakhamar megzörrent mögötte a bokor, s visszasurrant az üldözött őzike. Helyette most a bozótban lapuló párja ugrott a vádászok elé, és csalta azokat a távoli erdő felé. A vadászok nem vették észre a cselt, a gyorsan tovaszökdelö őzike nyomában eredtek. De az frissen, sebesen vágtázott. Csakhamar messze maga mögött hagyta üldözőit, s eltűnt a vadászok szeme elől. A vadászat zaja már rég elhalt a messzeségben, de a nyúl még mindig ott lapult a bozótban. Ott várakozott az árván maradt őzike is a párjára. Amikor ez nagy sokára megérkezett, hűségesen támasztották egymásra a fejüket, úgy pihentek békességben. A nyúl nézte őket, és keserűen gondolt hűtlen barátaira: a lóra, a bikára, a szamárra. Hiába bizakodott az erejükben, nem védelmezték meg. Nem tudta, hogy a lónak ló, szamárnak szamár, nyúlnak nyúl a leghübb szövetségese, barátja. Kedves Barátaim, jártatok-e már olyan óvodában, mint a kecsői (Kecovo) ? Amelyik éppen úgy néz ki, mint egy szép, nagy tágas családi ház kerttel?! De olyan csoda-kerttel, hogy patakocska folyik rajta keresztül, és ha a végébe akarsz kifutni, akkor egy dombocskára kell felfutnod? És a kert telistele van szilvafával. Az udvamn meg hasábfával lehet játszani, várat, miegymást építeni. Mert rengeteg a hasábfa is, Ilon néni meg Babusné bőven készítettek belőle télire a konyhájukra. Hát nemrégiben én jártam ebben a csoda-óvodában. És mondhatom, jókor érkeztem! Éppen Viki születésnapját tar- KÖNÖZSI tótták a gyerekek. így én is minden jót ISTVÁN kívánhattam az ünnepe/tnek. Az ajándé- FELVÉTELE! komat Szőke József Síró hóember című, a Madách könyvkiadónál nemrégiben megjelent mesekönyvét pedig ezúttal postázom. Nem hallgathatom el Judit meg Veronika tanító néni gyerekeinek, a kecsői óvodásoknak, az ügyességét. Míg ott voltam, a Veronika tanító néni által gyurmából előre elkészített táblácskákra kukoricaszemekből, babból, makkból, mogyoróból, borsszemekből ötletes képecskéket készítettek a nagycsoportosok. Ilyen magatok készítette ajándékkal, kedves barátaim, akár ti is meglephetitek karácsonyra az édesanyátokat. Szeretettel üdvözöllek benneteket (nő 16)
