Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-11-26 / 48. szám
csak a két műszakban üzemelő helyeken alkalmazhatjuk, hiszen a gyerekről való gondoskodás kizárja az éjszakai műszakot. A vállalatunknál dolgozó fiatal nőket úgy is próbáljuk visszacsalogatni, hogy ha például a szülési szabadság után munkába lépnek, s a megszabott teljesitménynormájukat az első három hónapban maradéktalanul teljesítik, akkor 1 500 korona jutalmat kapnak. De bizony ez a jutatás sem elég hatásos. — Nos mindez 6 500 000 korona lemaradást jelent vállalatunk számára a termelésben. Az az gyapjúszövetben 74 000 méter, bútorszövetben pedig 42 000 méter, a kártolt fonal gyártásban pedig 94 tonna a lemaradás. Ez összesen kb. hat napi termelésnek felel meg — zárja le a beszélgetést Viera Koncosová. A két igazgatóhelyettestől még többek között azt is megtudtam, hogy a Polana vállalat export feladatainak eddig eleget tett, s valószínűleg teljesíti is idei kiviteli tervét mind a szocialista, mind a nem szocialista országokba. A termeléslemaradásnak a hazai ruhagyárak (a púchovi Makyta, a trencíni ruhagyár) látják kárát. Helyesebben mi, vásárlók, akik ennélfogva nem vásárolhatunk igényeinknek megfelelő minőségű és választékú ruhából, kabátból, bútorszövetből. Nem bírom tovább a három műszakot... — így kezdi vallomását Mária Hájasová, szövőnő, amikor a szövőműhely irodájában az év végi hajrá felől faggatom. — Végre talán sikerűi elintéznem, hogy két műszakban dolgozzam. 1967-től dolgozom itt, a férjem is a vállalat dolgozója. Három gyermekünk van. Tizenhárom, tizenkettő, illetve hatévesek. Gondolom, nem kell magyaráznom, mit jelent ez egy hárommüszakos állás mellett. Ha legalább hétvégén velük lehetnék, de elég gyakori, hogy szombaton is dolgozni kell... A gyerekek most is egyedül vannak otthon. Végezheti-e az ember nyugodtan a munkáját? Néhány évvel ezelőtt legalább a kereset miatt hoztunk Viera Koncosová mérnök gazdasági igazgatóhelyettes: A haj elsősorban a fésűs fonal hiányában gyökerezik . . . áldozatot... Volt, ami hajtotta az embereket. Jobb volt az alapanyag, nem romlottak annyit a gépek. Ma már csak a kollektíva az, ami marasztalja az itt dolgozókat. Nekem is nehéz lesz tőlük megválnom, de az egészségemre is kell gondolnom, meg a gyerekekre, olyan kicsik még... A szövőnő keserű panaszát végighallgatja Rudolf Bobál', a szövömühely fömestere is. Megérti az asszony gondját-baját, de hát az ő feladata már nemcsak a termelés vezetése, irányítása. Agitátor is. akinek hivatásból kell meggyőznie beosztottjait, olyan dolgok fontosságáról, amelyeket jóllehet saját maga is értelmetlennek tart. Ugyan mire jó a rendkívüli éjjeli műszak vagy szabad szombaton dolgozni, ha a következő héten anyaghiány miatt leáll a termelés? És mégis jönnek. Szövőnők, fonónők, a mestereik és a vállalat vezetősége is. Mert reménykednek, hogy valami csoda történik, s nem lesz fennakadás az anyagellátásban, és akkor érdemes, akkor nem hiábavaló az a munka, amit a rendkívüli műszakban elvégeznek, hiszen annyival már előbbre jutnak. — Őszintén szólva, nem csoda, hogy nem sietnek ide az asszonyok. Hat gépet kell körülugrálniuk. Olyan gépeket, amelyek bizonyos mértékben már elöregedtek. A teljesítményük már nem a régi, sokat állnak, mert romlanak, nincs pótalkatrész... A fonalak minősége is gyakran kifogásolható, nem felel meg az előírásnak, de a szövőműhelytöl jó minőségű terméket vár mindenki. Hát, aki tud ilyet... Egyszóval: nem ártana a szövőnőink normáit sem felülvizsgálni... — mondja a főmester. A fiatalokat nehéz meggyőzni — Különösen akkor, ha nincs mivel. Mert ha csak néha előforduló lemaradást kellene behozni, akkor jönnének ők is — mondja a szövőműhely brigádjának vezetője —, de itt sajnos másról van szó. A gyermekes anyák legtöbbje itt lakik a városban, ők még hamarabb hajlandók vállalni egy rendkívüli műszakot. De a fiatalok legtöbbje hétvégére siet Mária Sajóvá személyzeti igazgatóhelyettes: Nem segít a vállalat jó szociális programja sem! haza szüleihez, szíve választottjához, a környék távolabbi falvaiba. Mi nem kényszerithetjük őket arra, hogy még azt a két napot is távol töltsék családjuktól. .. A hatalmas gépekkel felszerelt előkészítő műhelyben megkérdeztünk néhány fiatal lányt, hogyan vélekednek minderről? Jana Koprálová gépészként dolgozik egy szövetszárító berendezésen. — Két műszakban dolgozom. Hatvan kilométerre lakom innen, elég távol szüleimtől. Ha a gyár érdeke úgy kívánja, s ha tehetem, eljövök én is szombati műszakra. De azt meg kell értenie mindenkinek, hogy magánélete is van az embernek. S mi, fiatalok bizony legalább hétvégén szeretnénk egy kicsit szórakozni. Gondolom, ezt is meg lehet érteni, mégiscsak egyszer fiatal az ember. Nem igaz? — Most még aránylag jól van minden — mondja Katarina Gondová, egy szövetnyiró gép mellett —, de volt olyan időszak, amikor napokig állt a munka. S olyankor más részlegekre kellett mennünk segíteni. S ha három műszakban kell dolgozni, hát. .. Az bizony egy nőnek megerőltető ... Mi hát a megoldás? Bejártuk csaknem az egész gyárat. Láttunk több évtizedes gépeket, amelyekről a körülöttük szorgoskodó emberek nem beszéltek nagy elragadtatással. Mert azok is. mint az ember teszi, megöregedtek s betegek. Láttuk a kártolóműhely újjávarázsolt tetőszerkezetét, amely most már megfelelő védelmet nyújt embernek, gépnek egyaránt. A műhely világosabb lett, egészségesebb munkakörülményeket teremtettek maguknak a gyár dolgozói. Aztán láttunk egész korszerűen felszerelt műhelyt is, ahol az emberek érthetően nagyobb munkakedvvel dolgoznak. így lennének ezzel a többiek is, a kényszerpihenők nélkül, ha nem kellene némelyüknek három műszakra járni, ha minden szombat pihenőnap lenne számukra is (mint legtöbbünknek), ha jutna idejük családjukra, magánéletükre is. Hogy mi kellene ahhoz, hogy ne legyen ez a sok „ha"? Lehet, hogy csak némi változtatás a szállítói-megrendelői kapcsolatokban érvényes előírásokon? A gyár műszaki berendezésének némi felújítása? A szövőipar dolgozóinak méltóbb erkölcsi és anyagi elismerése. Nem tudom. De valamit tenni kellene! Ez társadalmi érdek. BARANYAI LAJOS A fiatalok legtöbbje hétvégére sietne haza szüleihez, szive választottjához . ..
