Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-29 / 5. szám

TAJOLO

KALENDARIUM

1885. január 30-án születetett Hana Gregorová szlovák írónő, a nőmozgalom kiemelkedő személyisége.

1945. január 30-án ismerte el a csehszlovák kormány a lengyel ideiglenes kormányt.

1885. január 31-én született Bajza József magyar író.

1885. február 2-án született Mihail Vasziljevics Frunze szovjet katonai vezető.

1885. február 2-án volt az Általános Munkáspárt nagygyűlése Budapesten.

1885. február 2-án oszlatták fel A usztriában a munkásszervezeteket.

1943. február 2-a a sztálingrádi győzelem napja.

1955. február 3-án kezdődött a CS1SZ II. országos kongresszusa.

I960, február 2—3-án volt az európai szocialista országok kommunista és munkáspártjainak értekezlete Moszkvában.

1945. 11. 4—11-ig tartott a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia vezetőinek jaltai konferenciája.

1945. február 4-én adta ki Kassán (Kóficé) a felszabadult területek SZNT-beli küldötteinek testületé az SZNT Kiáltványát.

1865. február 4-én született Charles Bally svájci nyelvész.

1910. február 4-én született Frantisek Rauch cseh zongoraművész, nemzeti művész.

Névnapjukon

e héten köszöntjük Martina, Marcella, Ignác, Karolina, Balázs, Ráhel és Ágota

nevű kedves olvasóinkat.

A Martina név a latin Martinus (magyarul: Márton) férfinév női párja, jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor. Becézhető Marcikának. Marcsi(ká)nak, Martinkának, Tinának, Tináncskának. Tini(ké>nek, Tinus(ká)nak. S mivel Mars isten nemcsak a harcok istene, hanem a tavasz és a mezők védelmezője is, a hozzá hasonló Martináknak bizonyára nagy örömet szerez majd. ha száraz mezei növényekből, bogyós cserjeágakbói kötünk számukra csokrot.

Ha Marcellát köszöntünk — (Neve a latin Marcellus, magyarul: Marcell, női párja, amely a Marcus továbbképzésével keletkezett. Ez utóbbi a német Marquard és Markus utónevekre vezethető vissza, s Marquard jelentése: a határerdőnek, a határvidéknek a védője.) — vagy Marcikát, Marcsikát, Markát. Marinkát, Maruskát, Marikát, csokrot neki is szedhetünk saját kezűleg. Hozzá az erdők téli zöld növényei illenek, de ajándékozhatunk fakéregbe. mohába ágyazott száraz növényeket, vagy csak egy csokor fagyöngyöt is.

Az Ignác manapság eléggé ritka név, kissé kiment a divatból, pedig valaha közkedvelt volt nyelvterületünkön. A latin Ignatius rövidülésével keletkezett, ez az ignis szó származéka, s magyar jelentése: tűz. A tüzes lgnácoknak. Bignáknak. Ignáknak. Igninkóknak. Igóknak. Náciknak és Nackóknak ajándékozzunk piros fellevelű mikulásvirágot (cserépben, vagy levágva. de az utóbbi esetben hívjuk fel a figyelmét arra, hogy a vágott mikulásvirágot meleg vízbe kell állítani).

A Karolina a Karola név latinos továbbképzése. A germán Kari névből származik, jelentése legény, fiú. Becézése: Karcsi, Kari. Karla. Karola, Karolincsi, Karus(ka), Lia, Linácska, Lici(ke), Licus, Lincsi. Lini, Linka. Linuca, Lola, Lolácska. Az ajándék mellé adjunk Karolina nevű ismerősünknek-rokonunknak vágott virágot — — szegfűt, jácintot, hóvirágot — vagy egy cserép cineráriát.

A Balázs a latin Blasio családnév Blasius formájának magyaros rövidülése, s ennek jelentése napjainkig megfejteden. Mások a latin nevet a görög Basileus alakváltozatának tartják, ennek jelentése: királyi. Mi is úgy tartjuk, hogy „királyi” virág jár a Balázsoknak. Báláknak, Baláskóknak, Balcóknak, Báliknak. Balikáknak, Balkóknak. Baóknak. Balsáknak. ajándékozzunk nekik egy cerép csíkolt lándzsarózsát (Aechmea fasciata Baker).

A Ráhel héber eredetű név, jelentése: bárány. E szelíd név viselőinek — és minden Rajkának, Rákinak, Rákicának, Rákiskának, Rákucának. Rákuskának — feltétlenül egy-egy csokor hóvirágot vagy ibolyát is ajándkékozzunk.

Az Ágota az Agáta név régebbi magyar formája, a görög Agathaból ered, jelentése: jó. Az Ági(kák)k. Ágicák. Águskák is köszönthetők hóvirággal, jácinttal, de ha cserepes szobanövényt akarunk ajándékozni nekik, vegyünk egy cserép skarlátpiros virágú Columnea gloriosa Spraque-t, azaz szájvirágot.

Barátaim II.

Az olasz rendező, Mario Monicelli humorát nem kell különösebben beutalni, elég korábbi filmjeire gondolni, például a Brancaleone ármádiájára vagy a Mortadellára és a Barátaim első részére, amelyet Pietro Germi halála után ő fejezett be. Abban is. ebben is öl jóbarát, fittyet hányva szaporodó ősz hajszálaiknak, az idő múlásának meg a fizikai és lelki erőnlét múlandóságának, úgy tesznek, mintha huszonévesek lennének, sőt néha serdülök

komolytalanságával bocsátkoznak a legváltozatosabb csínyekbe (már amennyiben például a pisai ferde torony kiegyenesítésén való fáradozás ilyesminek nevezhető). Egy neves szovjet pszichológus — és sokan mások is — többször kifejtette, hogy az ember saját érdekében őrizze meg hajlandóságát és készségét a játékra, ami mintegy

feltétele — a mentálhigiénia szempontjából — annak, hogy sikeresen megküzdjön az élet válságos helyzeteivel, problémáival. Nos. „barátaink" esetében ebben aztán nincs hiba. A leghóbortosabb őrieteket valósítják meg. saját kis fájdalmaikat és nagy gyászaikat is viccre fordítják, az életet óriási kalandnak tekintik. Szerelem, halál, válás, szegénység, családi botrány — egyre megy. Kissé bizarr alakok, akik a mai olasz társadalom talajából, vagy inkább ingoványából nőttek ki —, s ez már kétségtelenül Monicelli személyiségére, fanyar, kesernyés humorára, sőt öniróniájára vall. Lehetséges, hogy egy temetés ideális „prológus” a vígjátékhoz? Az olasz rendezőnél ez sincs kizárva. A Barátaim első része temetéssel végződött, mégpedig egyikük, egy újságíró (akit Philipe Noiret alakított) temetésével. Erre épít most. amikor az életben maradt négy barát hat év után az újságíró sójánál ismét találkozik. Ezután már valóban semmi akadálya, hogy közös, jól megfontolt és becsületesen előkészített csínytevéseikre emlékezzenek, és újakon munkálkodjanak ... Mindezt összevetve az említett két film nem más. mint variáció ugyanarra a témára, iskolapélda arra, hogyan lehet az egyes figurákat tovább rajzolni és színezni, hogyan lehet ugyanazokat a helyzeteket ismét felhasználni, s variálni az ötleteket. Az elválaszthatatlan barátok Ugo Togniazzi, Philipe Noiret, Adolfo Celi. Gastone Moschin és Renzo Montagnani voltak.

Friedrich Magda

Verset mondok

Ady Endre, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső. Tóth Árpád, Babits Mihály és Karinthy Ferenc szólalnak meg a legújabb Latinovits-lemezen, amelyet Dorogi Zsigmond, a Magyar Rádió szerkesztője állított össze a felsorolt költők mondhatni legnépszerűbb verseiből. Persze, nem a versek közismertsége, elsősorban az öngyilkosságba menekült „szinészkirály" neve garantálja a lemez sikerét.

Latinovits sok verset mondott életében, s néhányszor írásba is foglalta versmondással összefüggő gondolatait, amelyek kötetben is megjelentek, hogy féltve őrzött, követendő értékrendként mindenkor a verset szeretők s a verset mondók útmutatói lehessenek. Pedig Latinovits utánozhatatlan. Utánozhatatlan magatartásában, s minden kétséget kizáróan utánozhatatlan előadói stílusában, hiszen a vers ritmusának eredetét ő egyszerre látja a zenében és a nyelvben, ugyanakkor előadásmódjával a gondolati fogantatás elvét hirdeti. Amíg a néhány évvel ezelőtt megjelent híres Ady-lemezét hallgatva az ember még úgy érezheti. Latinovits a vers ősét a muzsikában látja, hogy a zene adja meg a ritmusnak a nemzeti sajátságát, József Attila-lemezén mintha a zenei ritmus eredetét a verses szóköltészetben, vagyis a nyelvben fedezte volna fel. Határozottan azonban nem nyilatkozott a prioritás kérdésében, egyszer emide, másszor amoda húzott, de szövegvizsgálatai a a verseknek olyan gondolati és érzelmi dimenzióit tárták elénk, amelyek egy ritmusvázára vetköztetett egységes gondolatot mutattak be. S ez az önpusztító érzelmi viszonyulással megemelt gondolati egység szinte minden alkalommal kijjebb tolta az ábrázolható élet, az elgondolható gondolat, az értelmezés határait, szokatlan bátorsággal megteremtve nemcsak az imádók seregét, de a gyalázók hadának őt vonatkerekek alá segítő „perzekutor esztétikáját"

is.

Mindenesetre, Latinovits népszerűsége halála óta nőttön nő, ezt bizonyítja a Nyugat költőinek népszerű verseiből készült — és nagyon kelendő — válogatás is, amely egyöntetű értéksiratás, ha úgy tetszik, rekviem egy háború s annak következményei tönkretette kultúráért, egyetemes, nemzeti és személyiségépítö értékrendért. Többek között Ady Májusi zápor után. Juhász Dózsa után, Kosztolányi Halotti beszéd és Hajnali részegség, Babits Esti kérdés és Jónás imája, Tóth Árpád Az ösök ritmusa, Karinthy Előszó, majd a tizennyolcadik vers, Ady A Hadak Útja elhangzását kővetően akarva-akaratlanul azt érezzük, hogy nemcsak a Nyugat költőinek minduntalan összeütközése volt törvényszerű az uralkodó osztály elfogultságaival, minden jogot kiközösítő kultúrpolitikai esztétikájával, tü-. relmetlen és hangos hazafiaskodásával, de Latinovits összeütközése is törvényszerű volt a képmutatásban összevegyültekkel, az üresen lelkesedökkel, a vakon rajongókkal. Ma már tudjuk, ahogy a Nyugat írói aig felmérhető értékekkel gazdagították irodalmunkat, akként Latinovits — valósággal felvágott nyelvével, amelybe ugyan belehalt, képes volt a krfejezhetetlen kifejezésére is — a magyar előadómüvészetet ma még felmérhetetlen kinccsel, az őszinteség, a történelmi és emberi bátorság, a szeretet és kudarcainkat leleplező kegyetlen nyíltság színárnyalataival gazdagította. A képzelet merészségére, a tiszta gondolat költő-